Az idén megalakult Magyar Sport Üzleti Szövetség (MASÜSZ) megvizsgálta az olimpiai díjazás módosítása körüli érveket és ellenérveket nemzetközi gazdasági kitekintésben és a magyar sport üzleti jövőjét tekintve.
Az idén megalakuló Magyar Sport Üzleti Szövetség létrejöttének szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint a múlthéten kikerült olimpiai díjazás módosítása körüli félreértések és a szakmaiság hiányában érzelmi alapú, pro és kontra megközelítések. Ugyanis ebben a kérdésben nem lehet önmagában, a sportgazdaság hazai állapotától elvonatkoztatva, annak ismeretének hiányában véleményt alkotni. Persze első hallásra – és talán másodikra is – az 50 millió Ft-os díjazás nemcsak hazai, de nemzetközi viszonylatban is magas főleg, ha együtt vizsgáljuk, szerencsés esetben ennek az összegnek akár a többszörösét is kiadó, olimpiai életjáradékkal.
Mégis, véleményük szerint, az igazi kérdés nem az, hogy sok vagy kevés az 50 millió Ft egy olimpiai aranyért. Hanem az, hogy ezt a cechet az államnak és közvetve az adófizetőknek kell-e finanszírozni, vagy pedig a sportolónak saját magának és/vagy a menedzsmentjének kellene ezt a pénzt előteremteni a piaci vállalatoktól, szponzoráció és más kereskedelmi együttműködések keretében. Ahhoz, hogy erre válaszolni lehessen érdemes megnézni az olimpiai díjazások és az országok egy főre jutó GDP-je közötti összefüggést, mondjuk a 2016-os riói olimpia esetében.
Forrás: Világbank, Marketwatch, Independent
Jól látható az erős, fordított irányú összefüggés a mutatók között, azaz egy országban minél alacsonyabb az egy főre jutó GDP, annál magasabb az olimpiai aranyért járó állami díjazás. Természetesen ennek értelmezése, okai egy külön elemzést megérnének, a MASÜSZ most egy lehetséges aspektusára szeretne rávilágítani, ami pedig az, hogy azokban az országokban, ahol a sportgazdaság fejlett, a sport piaci, üzleti megközelítése mind a vállalatok, mind a sportolók, sportegyesületek és sportszövetségek szintjén erős, ott az állami szerepvállalás alacsonyabb lehet, egyszerűen azért, mert a piac – csúnya szóval – eltartja és honorálja sportolóik sikereit. Azokban az országokban, ahol a szereplők nem tudnak megfelelően kommunikálni egymással, nincsenek megfelelő piaci benchmarkok, bejáratott üzleti modellek és ezt facilitáló szakmai szervezetek, ott kényszerűen nagyobb az állami szerepvállalás. Persze most biztosan sokan felhorkannak, hogy na jó ez működhet Németországban és az USA-ban, de Magyarország kicsi piac, itt a cégek nem költenek erre, nem szabad a sportolókat még pluszban terhelni olyanokkal, mint a márkaépítés, a kommunikáció és így tovább… Amiben jelen helyzetben sajnos sok igazság is van. Ténykérdés, hogy szükség van sportolóink felkészítésére, hogy megállják helyüket a kommunikációban, márkaépítésben, önmaguk és a sportsikereik piaci monetizálásában. Elengedhetetlen a piaci vállalatok bevonódásának segítése a sport finanszírozásába, és azoknak a sportvezetőknek a támogatása, akik a klubjuk, szövetségük működtetésébe ilyen külső források megjelenését szeretnék elérni.
A MASÜSZ, első sport üzleti szakmai szervezetként hazánkban, azt tűzte ki célul, hogy felkarolja és segítse a sport minden szereplőjét, a sportlétesítmények üzemeltetőitől a sportolón keresztül a hirdetőkig, azzal, hogy minden érintett bevonásával megteremti a szakmai sztenderdeket, és igazodási pontot szolgáltat nemcsak a sportolók képzésében, de a sportvezetők, sportszövetségek és a hirdetők útkeresésében, hogy a sportszakmai aspektusok mellett kialakulhassanak a minden fél számára előnyös üzleti lehetőségek, végső soron idővel lehetővé téve az állami szerepvállalás csökkentését a sportban.
Utolsó gondolatként remélik, mindenkiben ott motoszkál a kérdés, hogy vajon ma Magyarországon egy sportoló, aki olimpiai bajnok lesz, meg tudna-e keresni üzleti alapon 50 millió Ft-ot? A válasz pedig határozott igen! Megfelelő sportolói márkával és kommunikációval ez a pénz reálisan megkereshető ma Magyarországon üzleti alapon is egy olimpiai bajnok sportolónak.
Szólj hozzá