Keresés
Close this search box.
WWE Corporation

WWE Exkluzív – nagyágyúk diktafonvégen

WWE Corporation

A World Wrestling Entertainment (röviden: WWE) által szervezett pankrációesemények páratlanul népszerűek, meccseiket 150 országban mintegy 36 millió néző kíséri figyelemmel, a közösségi médiában pedig csaknem 85 millió követőjük van. 2019 májusában a WWE szupersztárjainak apraja-nagyja Európába látogatott – kolleganőnk, Maryline Stein pedig lehetőséget kapott arra, hogy Charlotte Flairrel és Xavier Woodsszal interjút készítsen a stockholmi rendezvény előtt.

Charlotte Flair – a királynő

Charlotte Flair a WWE koronázott királynője. Édesapja az a Ric Flair, aki tizenhatszor szerzett WWE világbajnoki címet, és az újságírók, valamint a szakma nagyja is őt tartja minden idők legjobb pankrátorának. Charlotte Flair pedig nem hoz szégyent édesapjára, ugyanis a 33 éves nehézbombázó eddig összesen 9 világbajnoki címet szerzett, ezzel pedig rekordot döntött a női pankrátorok között. Charlotte-ot egyébként teljesen lenyűgözte Svédország szépsége.

A családodban te már a második generációs pankrátor vagy. Édesapád mennyire támogatott a karrieredben?

Édesapám a legnagyobb rajongóm. Igazából ahogy egyre jobban beleástam magam ebbe a dologba, úgy lett egyre támogatóbb. Amikor nekivágtam ennek az útnak, akkor persze támogatott, viszont nem volt abban egészen biztos, hogy megvan bennem ehhez a kellő szenvedély. Igazából stresszelt, hiszen ő már tudta, hogy milyen kemény ez a világ, és hogy ez mivel jár – rengeteg utazás, a nyomás… és így tovább. Azonban nem ő volt az, aki arra inspirált, hogy birkózzak, hanem az öcsém (Reid Flair 2013-ban, 25 évesen vesztette életét drogtúladagolás következtében – a szerk.). Neki volt ez minden álma. Miatta kezdtem el birkózni, és volt, hogy egymással is megmérkőztünk. Én most az ő álmát élem át.

Édesapád akkor még mind a mai napig ellát tanácsokkal?

Ó, igen, ez mindennapos! Igazából nem azt mondja, hogy ezen és azon a meccsen mit és hogyan kellett volna másképp csinálnom, hanem inkább abban segít, hogyan kezeljem a kritikákat, és miképpen tartsam meg az egészséges önbizalmam. 

Édesapád összesen hat alkalommal nyerte el a PWI Wrestler of the Year elismerést, és te voltál az első női pankrátor, aki megnyerte a PWI díjat 2016-ban. Milyen érzés volt első nőként elnyerni ezt az elismerést?

Ez 2016-ban volt? Wow! Ugye édesapám többször is bezsebelte ezt az elismerést, ráadásul ő már akkor „előrébb” tartott a karrierjében. Szóval ez volt az a pillanat, amikor azt éreztem, hogy nem „csak” Ric Flair lánya vagyok, hanem elkezdtem valamit önállóan felépíteni, de egyben tovább is viszem az ő örökségét.

 Jelenleg nyolcszoros világbajnok vagy, ami rekordnak számít a hölgyek között. Szinte mindent elértél, amit ebben a sportban el lehet érni. Mi tartja benned mégis a tüzet?

Tudod, éppen egy pár nappal ezelőtt gondolkodtam azon, hogy mi lehet a következő lépés… Talán egy kívülálló azt gondolhatja, hogy én ennyivel megelégszem, de nem olyan fából faragtak! Nem tagadom, hogy ezáltal nagyobb nyomás is nehezedik rám. A nézők csak azt látják, hogy kiváló sportolókkal harcolok, és sorra döntöm a rekordokat, de nekem ezt a szintet tartanom kell, ami hatalmas nyomás. Tudom, hogy mit várnak el tőlem az emberek, és ez kihívást jelent a mai napig. Tudod, folyamatosan a csúcson lenni elég kemény meló. Egyszer feljuthatsz oda, oké – de nehezebb ott is maradni, és relevánsnak lenni. 

Igen, az emberek egyre többet és többet várnak el.

Pontosan! Nyilván szórakoztató valaki felemelkedését látni, de az igazi kemény munka abban van, hogy meg is tartsa azt a szintet. 

Egyébként inkább nehézség vagy segítség volt számodra az, hogy édesapád ennyire sikeres pankrátor volt?

Jól látod, ez egy kétélű fegyver. Nem hiszem, hogy valaha belevágtam volna a pankrációba, ha nem lett volna a kisöcsém, ha nem az lett volna az édesapám, aki. Igen, második generációs pankrátor vagyok, viszont édesapám nem csak egyszerűen jó volt abban, amit csinált, hanem ő minden idők legjobb pankrátora – és ez egy vitathatatlan tény. Szóval számomra az volt a kérdés, hogy nőként hogyan lehetnék képes kilépni az ő árnyékából. Tudom azt, hogy mekkora tisztelet övezi őt, és tisztában vagyok azzal, hogy ő ezt a tiszteletet százszázalékosan megérdemli. És én is ezt a tiszteletet akarom kiharcolni magamnak, és méltó szeretnék lenni erre a bizalomra. 

Kevesen tudják, hogy tinédzserként röplabdáztál, és elég sikeres voltál benne. Mégis mi vitt rá a váltásra?

Az öcsém! A mai napig hiányzik nekem a röplabda, de egyébként nem lehet a két sportot összehasonlítani.

Van esetleg olyan sport, amelyet még szívesen űznél?

Szívesen röplabdáznék újra. De nagyon szeretem még a vízisíelést is. 

Mit szeretsz a legjobban a pankrációban?

Egy karakternek lenni. A karrierem kezdetén például fogalmam sem volt arról, hogy hogyan válhatnék Charlotte-á a ringben, hogyan változhatnék át. Folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogyan lehetek olyan, mint ő, fizikailag és mentálisan is. Aztán valahogy belelendültem ebbe a szerepbe. Soha nem csináltam ehhez hasonlót! Fontos, hogy a ringben, vagy amikor a rajongók szeme előtt vagyok, uraljam az érzelmeimet. 

Számodra mi a legnagyobb kihívás a WWE-ben?

Az, hogy ne „csak” Ric Flair lánya legyek az emberek szemében. Nem tudok azzal megbarátkozni, hogy még mindig vannak emberek, akik azt gondolják, hogy a nevem miatt aranytálcán kapom a lehetőségeket, azonban ezzel együtt a történetet is tovább kell vinnem – mivel a karakterem háttértörténete pontosan ez. Ez nyilván egy állandó kérdés, hogy mi valós, és mi nem. Tudom, hogy ki vagyok a valóságban, de azzal is tisztában vagyok, hogy mi a karakterem szerepe a történetben, ami miatt pedig rengeteget támadnak, és amivel a való életben is meg kell küzdenem.

Hogyan néz ki egy heti rutinod?

Az évek folyamán folyamatosan változott, de a heti 4-5 edzés megmaradt. Legfőképpen kardiózom, illetve súlyokkal edzek, mellette pedig próbálok egészségesen étkezni még akkor is, amikor úton vagyok. Ehhez következetesség kell. A jógáért annyira nem vagyok oda, mivel állandóan stresszelek. (nevet) A következetességre visszatérve: úgy gondolom, hogy a szurkolók észreveszik és értékelik azt, ha a lehető legtöbbet próbálod magadból kihozni. De nyilván ez is része a munkánknak. 

Van esetleg valami üzeneted azoknak a fiataloknak, akik arról álmodoznak, hogy egyszer ők is profi pankrátorok lesznek?

Ha valamit el akarsz érni, akkor minden órában, percben és másodpercben küzdj érte! Ha pedig nemet mondanak, akkor keress egy másik utat, amin keresztül elérheted a céljaidat. És emlékezz arra: mindannyiunknak vannak szuperképességeik, mindannyian hősök vagyunk, éppen ezért ne akarj más lenni. Úgy veszem észre, hogy az utóbbi mostanában mindennapos probléma. Légy önmagad, hiszen különleges vagy – igen, ezt üzenném az összes fiatal lánynak!

Mi az életfilozófiád?

Hú… (egy pár másodpercet gondolkodik – a szerk.) Ezt még sosem kérdezték tőlem. Az életem minden egyes évben változik, és minél sikeresebb vagyok a ringben, annál nagyobb önbizalmam van a való életben is. Ha életfilozófiát kell mondanom, akkor talán a következő lenne: ne hagyd, hogy a múltad határozzon meg téged. 

 

Xavier Woods – a kocka

Xavier elég különleges karaktere a mezőnynek, mivel már kisgyerekként eldöntötte azt, hogy profi pankrátor szeretne lenni, majd egyetemi évei alatt kezdett el komolyabban készülni erre a karrierre. A 32 éves fiatalembert azonban nemcsak a sport mozgatja meg: saját YouTube-csatornája van, illetve a közeljövőben egy saját online játékot is piacra fog dobni. Tudni kell róla, hogy ő maga is nagy gamer, így ez a lépés nem volt tőle meglepő.

Mesélj egy picit arról, hogyan kerültél közelebb a birkózáshoz! Gyerekként is sportos voltál?

Amióta az eszemet tudom, profi pankrátor akartam lenni! Mindig, amikor belekezdtem valamibe, akkor azt néztem, hogy az a bizonyos dolog hogyan segíthetne nekem abban, hogy elérjem a célomat. Mivel egy évvel fiatalabb voltam az osztálytársaimnál, alacsonyabb is voltam náluk, így sokszor én voltam a nevetség tárgya az álmaim miatt. Mindannyian tudjuk, hogy milyen fizikuma van egy pankrátornak, én meg pici és vékony voltam, a hobbim pedig az olvasás volt, illetve a számítógépes játékok. Hetedik osztályban aztán elkezdtem futballozni azért, hogy megértsem, hogyan mozog és működik a testem. (nevet) Mindemellett pedig énekelni is elkezdtem, csatlakoztam a helyi kórushoz, mivel úgy voltam vele, hogy ha képes vagyok énekelni az emberek előtt, akkor bármire képes leszek a közönség előtt. Aztán 17 évesen sikeresen befejeztem a középiskolát, majd elkezdtem dolgozni azért, hogy tudjam fizetni a birkózóórákat. Edzésekre jártam nyáron, és egész főiskola alatt. Nem okozott számomra nehézséget, ugyanis mindig ezt akartam csinálni. 

Azonban nemcsak sikeres pankrátor, hanem népszerű YouTuber is lettél. Hogyan tudod a kettőt összeegyeztetni?

A kezdetekkor fejtörést okozott, hogyan osszam be úgy az időmet, hogy mindkettővel tudjak foglalkozni. Jelenleg forgatok ott, ahol tudok, és ahol lehetőségem van rá, de kétségkívül ez egy nagyon érdekes kombináció, ugyanis a birkózás miatt rengeteget utazom, és sok helyet van lehetőségem bejárni. Szóval igen, meg kell találni az egyensúlyt. Érdekes, mert most a turné alatt nem annyira bonyolult a helyzet, mint általában, de nyilván most is adódnak nehézségek.

Az e-sportok egyre népszerűbbek – neked mi a véleményed a virtuális sportokról?Úgy hiszem, hogy ez még csak a kezdet, és ki fogja nőni magát. Azonban úgy gondolom, hogy hiányzik belőle azért még valami, amitől igazán naggyá válhat. Például a pankrációban szükséged van egy karakteres egyéniségre ahhoz, hogy sikeres légy, és szerintem ez kellene ehhez a sportághoz is. Én jelenleg próbálom ezt a két világot összemosni, és megtanítani az e-sportolókat arra, hogy mi hogyan csináljuk meg mondjuk az élő show-kat, mert jelenleg hetente három vagy négy show-t csinálunk az év 52 hetében. Nyilván sok városba, országba ellátogatunk, és nagy volumenű meccsekről beszélünk. Én pedig arra gondoltam, hogyan tudnának ők is karizmatikus egyéniségek lenni, mert most nagyjából annyiból áll ez az egész világ, hogy fiúk és lányok leülnek a gép elé, és játszanak, semmi extrém, semmi őrültség. Fontos, hogy ezekhez a játékosokhoz valamilyen arcot tudjanak társítani az emberek, valamint legyenek olyan közösségi médiás csatornáik, ahol megoszthatják a gondolataikat, vagy éppen azt, hogy mit csinálnak. A szurkolók, a rajongók egy-egy eseményre általában egy adott személy miatt mennek ki, éppen ezért kell karaktereket felépíteni. A játékostársadalomban most ezt gondolom szuperfontosnak. 

Nemrég elkezdted építeni a saját fejlesztési stúdiódat. Esetleg pár információt meg tudsz osztani róla?
Igen is, és nem is. Annyit elárulhatok, hogy már megvan a teljes koncepció a játékomra, a következő pár hónapban pedig remélhetőleg a demót is kipróbálhatom, majd utána megnézzük, hogy kinek adhatjuk el – reméljük, hogy akad rá vevő! (nevet) És ha igen, akkor piacra dobhatjuk a játékot.

Ha szuperhős lennél, ki lennél, és miért ő?
Uh… Nagyon kedvelem Pókembert, mivel nagyszerű és szórakoztató. Igen, valószínűleg ő lennék a legszívesebben.

Van egyébként másmilyen sport, amit a pankráció mellett űzöl?
Nem, ez az egyetlen dolog, amiben igazán örömömet lelem! (nevet) Amikor 17 éves voltam, akkor egy kis ideig jiu-jitsuztam. De a birkózás jelenti számomra az életet. 

Mi a napi edzésrutinod?
Napit mondtál? (nevet) Napi edzés – ilyen számomra nem létezik. (nevet) Próbálom a heti 3-4 edzést tartani, vagy éppen többet, ez attól függ, hogy érzem magam. Ha például reggel kilenckor felkelek – megjegyzem, ez nekem nagyon korán van –, akkor össze kell raknom magam, és azt, hogy pontosan mit fogok csinálni, de előfordul, hogy tologatom magam előtt aznap az edzést, és inkább valami másra fordítok energiát. Ez amúgy attól is függ, hogy mit érzek, mit akar a testem. De próbálok többet edzőterembe járni.

Hol látod magad tíz év múlva?
Remélhetőleg a tükörben! (nevet) Esküszöm, ez most ugrott be, hirtelen, de meg fogom jegyezni! (nevet) Régebben az volt a tervem, hogy lesz egy saját show-m a Nickelodeonon, és remélem, hogy addigra már sikereket fogok elérni a számítógépes játékok piacán is, és valami értéket fogok teremteni a videojátékok között. Ami pedig a pankrációt illeti: remélem, hogy még nagyobb sikereket fogok elérni, de talán tíz év múlva már nem fogok birkózni, és a videojátékokra fogok inkább koncentrálni. De a WWE nagykövete is szívesen lennék.

Végezetül pedig: mit üzensz azoknak a kissrácoknak, akik egy nap profi pankrátorok szeretnének lenni?
Azt a tanácsot szeretném adni, amit valamikor nekem is adtak: fogd be a szád, és nyisd ki a füled! 

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top