Mindkét magyar a középmezőnyben végzett – Marosi Ádám 12., Demeter Bence pedig 17. lett – a riói olimpia férfi öttusaversenyében.
A négy éve, Londonban bronzérmes Marosinak hátulról kellett megkezdenie a felzárkózást, mivel a csütörtöki körvívásban 16 ellenfelét győzte le, miközben 19-től kikapott, s így csak 24. volt a 36 fős mezőnyben. A szombati bónuszvívásban ráadásul nem tudott pluszpontot szerezni, így hiába végzett előzőleg kilencedikként a 200 méteres úszásban, maradt a 24. helyen. A lovaspályán viszont jól teljesített, egy verőhibával ment végig, így a lövészetekkel megszakított 4×800 méteres futást már 18.-ként kezdhette meg. A BHSE 32 éves öttusázója ebben többször közel állt ahhoz, hogy akár az éremért is versenyben legyen, a futószakaszokban egészen ígéretesen került egyre előrébb a sűrű középmezőnyben, de az utolsó két lövészete nem sikerült jól, így nagy futással végül hat helyet tudott előrelépni.
A verseny utáni összegzését azzal kezdte, hogy a három szám utáni állás alapján az első hat közé szeretett volna valahogy bekerülni, s mint utóbb kiderült, erre kínálkozott is esély, mert a francia Valentin Prades, akit a második nyolcszáz méter után leelőzött, végül negyedikként ért célba.
„A harmadik sorozatomban volt egy töltési hiba, azt hittem, hogy kibiztosítottam a lézert, aztán mégse, a következőben pedig két hibával kezdtem, de nem a kombinált számon ment el a verseny. Tegnapelőtt volt egy olyan szörnyűséges csütörtököm, amit senkinek sem kívánok” – emlékeztetett arra, hogy a vívása egyáltalán nem úgy alakult, ahogy szerette volna.
„Pont azt a hibát követtem el, amire majdnem mindenki fölhívta a figyelmemet, azt, hogy nyerni akartam” – mondta, felidézve, hogy emiatt görcsös volt, az első hét asszóját elveszítette és tizenháromból is csak hármat nyert meg. – Innen azért nagyon nehéz fölállni.”
Elmondta, hogy az olimpia előtti négy hétben minden csütörtökön versenyszerű körülmények között gyakorolta a vívást, de ezt nem lehet modellezni.
„Balczó Andrást kell idéznem: az a lényeg, hogy szeresse az ember, amit csinál. Ha szeretve csinálom a vívást és az öttusát, akkor az eredmény majd jön magától.”
Hozzátette: megy tovább, és biztosan nem adja föl.
Demeter, a csütörtöki vívásban holtversenyben a 12. helyen zárt azzal, hogy 19 asszót megnyert, és csak 16-ot vesztett el. A bónuszban ráadásul az addigi teljesítményéhez további három pontot tett hozzá, s bár a nap elején megrendezett úszásban csak a 17. idő volt az övé, két szám után így is a 12. helyen állt. Csakhogy a lovaglása nem sikerült, öt akadályt vert le, így tíz helyet visszacsúszott. A kombinált számban aztán a Volán Fehérvár 26 éves öttusázója is jól küzdött, aminek eredményeként öt pozícióval előrébb fejezte be a versenyt.
„Két szám után 12. voltam, reménykedtem, hogy egy jó lovaglással sikerül előrébb jönnöm, de sajnos nagyon nehéz lovaglású lovat kaptam, nem tudtam úgy kontroll alatt tartani, ahogy szerettem volna. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, és ezzel elszálltak az esélyeim a jobb szereplésre” – nyilatkozott, hozzátéve, hogy a többi számmal elégedett volt, és eredetileg az első hat-nyolc helyezett között szeretett volna végezni, így egy kicsit rossz szájízzel tér haza.
Győzött az orosz Alekszandr Leszun, míg az ezüstérem az ukrán Pavlo Timoscsenkónak, a bronz pedig a nagyot hajrázó mexikói Ismael Marcelo Hernandez Uscangának jutott.
A versenyt két nap alatt bonyolították le a Deodoro központban, csütörtökön volt a körvívás, szombaton pedig a bónuszvívással a többi szám.
„Mindenkinek akadt egy-egy száma, amiben hibázott”
A magyar öttusától a közvélemény, a sajtó, a szövetség és maguk a versenyzők is érmet várnak, ráadásul az idei eredmények alapján ez nem is volt irreális, de mindenkinek akadt egy-egy száma, amiben hibázott, ezért maradt el a várt siker – összegzett Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány a sportág riói programjának zárultával.
„Erre az olimpiára nagyon gondosan felkészültek és jó állapotban keveredtek ide a versenyzők, s az egy-egy rosszul sikerült számot leszámítva, a többiben nagyon jól is szerepeltek” – mondta, elismerve ugyanakkor, hogy az eredményesség szempontjából az ilyen értékelésnek nincs sok értelme.
Marosi Ádám esetében a vívást, Demeter Bencét és Kovács Saroltát illetően a lovaglást, míg Földházi Zsófiát értékelve elsősorban a vívást említette példaként, egyúttal megjegyezve, hogy a gyengébb lovas eredményeknél nem minden esetben csak a versenyző volt a hibás.
Földházival kapcsolatban emlékeztetett rá, hogy június közepén lábsérülést szenvedett az országos bajnokságon, amiből ugyan felépült, de – mint megjegyezte – úgy tűnt, hogy a versenye végén erre rásérült.
Pozitívumként említette ugyanakkor, hogy mindenki mindent megtett, s a kedvezőtlenné váló helyzete ellenére végig küzdött.
„Ilyen kombinált számot azért ritkán lehet látni, amit Ádám csinált” – hozott példát, utalva arra, hogy Marosinak a 18. helyről is volt esélye felzárkózni a közvetlen élmezőnybe. – Az, hogy a harmadik-negyedik sorozatában bizonytalanná vált a lövészete, az azért volt, mert föl kellett vállalni egy tempót, mert nem érdemes huszadiknak lenni. Ha az ember megy, akkor ‘haljon meg’ és legyen elöl. Ennek viszont az a kockázata, hogy elfutja magát, nagyon erős a tempó és ezért a lövészetben fizetni kell.”
A kevésbé jól sikerült vívásokról annyit jegyzett meg a szövetségi kapitány, hogy mindenkinek van egy limitje, amit ha elér, szinte biztosan az élcsoportban végez vagy érmet szerez, ha viszont ettől elmarad, akkor nem sok esélye van felzárkózni.
Ehhez kapcsolódva hangsúlyozta, hogy a fiatalabb generáció nagy tempóban zárkózott fel az idősebbhez, nagyon kicsik a különbségek, emiatt nem férnek bele egy-egy versenybe a hibák.
„Mindenegyes hiba felértékelődik. Minden elvesztett pont hiányzik a végelszámolásnál” – hangsúlyozta.
Marosi Ádám a 12., Demeter Bence és Kovács Sarolta a 17., Földházi Zsófia pedig a 27. helyen fejezte be olimpiai versenyét.
Szólj hozzá