Van a hazai gokartsportban egy fiatalember, aki még a nyolcvanas évek végén a Győri Volán egyesületben kezdte a versenyzői pályafutását, sokáig koptatta a legendás győri és még rengeteg más hazai és külföldi gokartpálya aszfaltját, versenyzett későbbi F1-es sztárokkal, akiknek a gyermekei mostanában már az ő csapatában bontogatják a szárnyaikat. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mára az autósport legfontosabb sportutánpótlás szakágában Európában megkerülhetetlen szakemberré vált. Kálmán Péterrel beszélgettünk. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2023/6. számában került publikálásra.)
-Ha a sportpályafutásod elejére kell visszamennünk, akkor ott feltűnik egy-két érdekes név és kategória. Mesélnél arról, hogy és hol kezdődött?
-Bizony, ez nem tegnap volt. Mivel győri születésű vagyok, és korábban ez is a hazai gokartsport egyik központja volt a régi pálya révén, én is annak az aszfaltját kezdtem el koptatni még 1988-ban a Győri Volán Egyesület színeiben az Úttörő kategóriában. Az aktív versenyzői pályafutásom 2002-ig tartott.
-A közel tizenöt év alatt nagyon sok szép sportsikert begyűjtöttél versenyzőként, de ezek után mégis hogyan jött a saját csapat ötlete?
-Ez úgy körülbelül az ezredforduló környékén kezdődött, akkor már nagyjából úgy finanszíroztam a saját versenyzésemet, hogy más versenyzőknek segítettem, valahogy a mai coacholás feladatköréhez hasonlóan, csak hát akkor persze még jóval több egyéb feladat kapcsolódott ehhez. Aztán ahogy gyűltek az évek folyamán az „ügyfelek”, úgy egyszer csak 2002-ben jött az ötlet, hogy megalakítsuk a KMS Europe csapatot és onnan indul a csapatunk története. Amúgy közben még volt egy pici autós kitérőm, amikor 98-ban rajthoz álltam három hétvége erejéig az Opel Astra Kupában, ahol a Tormási Motorsport színeiben egy futamgyőzelmet is sikerült szereznem.
-Az aktív versenyzői pályafutásod során sok nemzetközi, pl. Eb-sorozatban is indultál és ott számos, később a Forma-1-ben ismertté és sikeressé vált versenyző volt az ellenfeled. Közülük kik voltak a legérdekesebbek, legismertebbek?
-Az Eb-s évek nagyon emlékezetesek voltak ebből a szempontból is. Versenyeztem Jenson Buttonnal, Robert Kubica egy évig a csapattársam volt egy olasz csapatnál, de voltam egy mezőnyben Nico Rosberggel, Lewis Hamiltonnal is. Ellenfelem volt Vitantonio Liuzzi is, és még sok más, később világhírre szert tett versenyző, akik közül sok mindenkivel a mai napig tartom a kapcsolatot.
-Akkor ezek az évek egy nagyon értékes szakmai kapcsolatrendszert is generáltak számodra?
-Igen, és ez nagyszerű volt a saját csapatunk megalapítása után is, hiszen ennek köszönhetően számos külföldi versenyző indult nálunk. Például a későbbi kétszeres DTM bajnok Marco Wittman, de indultak a csapatunk színeiben Alexander Wurz gyermekei is. Valamint szintén ezeknek az éveknek köszönhetően nagyon sok helyre eljutottam izgalmas szakmai felkérések miatt, mint például Juan Pablo Montoya gokart projektje, de több tengerentúli projektben is részt vettem Kanadától kezdve egészen Dél-Afrikáig az évek folyamán. Mindezt tényleg elsősorban a 2000 környékén elért, komoly nemzetközi eredményeimnek is köszönhetem.
-Azért ez így, a mi kis Magyarországunkról indulva nagyon különleges és nem megszokott, hiszen sohasem voltunk igazi nagyhatalom a gokartsportban. Mégis még mire vezeted vissza, hogy a versenyzésen kívül is tudtál ilyen komoly szakmai sikereket elérni?
-Ehhez az is nagyban hozzájárult, hogy sokáig Birel vázzal versenyeztem és nagyon jó kapcsolat alakult ki a gyárral. Aztán amikor jött a lehetőség, akkor elvállaltam a márka hazai képviseletét, több más egyéb gokarthoz kapcsolódó márkáéval együtt. Valamint az is nagyban hozzájárult ehhez, hogy amikor a csapatot megalakítottuk, akkor mi rögtön nemcsak hazai, hanem több más nemzetközi bajnokságban is elkezdtünk versenyezni, valamint sok magyar versenyzőt sikerült eljuttatnom komoly külföldi sorozatokban. Az is komoly szakmai áttörés volt, hogy Németországban több olyan versenyző is sikeres lett a KMS-nél, akik később gyári versenyzők lettek azzal a feltétellel, hogy én legyek a szerelőjük a gyári csapatban – ez igaz volt a legrangosabb versenysorozatokra is. Az így eltöltött évek ismét rengeteg további szakmai tapasztalatot és kapcsolatot hoztak. Egy újabb szakmai lépcső volt, amikor a márkakupa jelleggel üzemelő Rotax bajnokságok kinőtték magukat az egész világon, és a sorozatban az úgymond világbajnoki döntőnek számító Rotax Grand Final rendezvényeknek óriási rangja lett és a KMS ebben a Rotax-sorozatban a világ két-három legjobb csapata közé került.
-A magyar versenyzők közül, akik az évek folyamán kikerültek a KMS szárnyai alól, kire vagy a legbüszkébb, ki volt a legeredményesebb?
-A magyarok közül egyértelműen Kancsár Ferit emelném ki, akivel rangos nemzetközi sorozatok bajnoki címét is elhódítottuk és többször győztük le a gokartsport legismertebb sztárjait. De nagyon büszke vagyok Kovács Zsomborra is. Valamint, amit még szintén nagyon fontosnak tartok kiemelni, hogy nem csak a versenyzők, hanem a szerelők, szakemberek területén is megvan ez a siker a KMS-ben, hiszen számos kollégánkat hívják egyéb csapatokhoz szerelni egy-egy világversenyre is. Például Rubens Barichello gyermekének is a KMS szerelője dolgozik a legfontosabb versenyeken.
-Visszatérve a kis hazai sportéletünkhöz, te hogyan élted meg ezt a sportutánpótláshoz kapcsolódó megújulást, ami elindult a HUMDA megalakulásával, és hogyan csöppentél bele ebbe az egészbe ilyen szinten?
-Az előző MNASZ vezetések alatti érában valahogy úgy voltunk, hogy csinálgattuk a magunk dolgát, elsősorban a külföldre koncentrálva. Aztán amikor annak idején az előzetes zuhanyhíradós hírek után olvastuk Palkovics miniszter úr nyilatkozatát, hogy egy komoly program indul a hazai technikai sportok fejlesztésére, én nagyon megörültem. Fejembe vettem, hogy mindenképpen szeretnék a miniszter úrral találkozni, hogy a nálunk meglévő évtizedes tapasztalatokat, kapcsolati tőkét és szakmai ötleteket felajánljam ehhez. Egy ismeretségen keresztül a győri egyetemen kaptam egy lehetőséget, hogy egy öt percre találkozhatok vele és felvázolhatom neki az elképzelésemet. Sajnos a miniszter úr ezt a találkozót lemondta, de elküldte a találkozóra Weingartner Balázs urat, a HUMDA vezetőjét. Vele kapcsolatban kiderült, hogy az egyik versenyzőm Hercsik Vince családi barátjaként évekig járt a gokartversenyekre és sok időt töltöttek a KMS sátrában, teljesen képben van a sporttal és az én munkásságommal. Felvázoltam neki az elképzeléseimet, majd később egy jó idő elteltével Michelisz Norbi és Őry Kornél révén kaptam egy felkérést, hogy a gokart területén legyek szakértője annak a csapatnak, aminek a HUMDA utánpótlásprogram kidolgozása és lebonyolítása a feladata. Aztán folyamatosan jöttek az újabb és újabb feladatok, projektek, elindult az utánpótlás program, amely most már Hungarian Motorsport Academy néven fut tovább. Valamint ehhez nagyon szerencsés párhuzamként jött az MNASZ-ben a vezetőségváltás igénye. Megtisztelő volt, hogy már a kampány idején felkért Szujó Zoli, hogy legyek tagja az új elnökségnek és vállaljam el a gokarttal és az utánpótlással kapcsolatos feladatokat. Aztán a tisztújító közgyűlés után az MNASZ elnökségi tagsággal járó fent említett feladatokkal is kiegészült a sportágban folytatott tevékenységem.
-Az utánpótlás program most már több éves tapasztalatai alapján, hogy látod, hosszútávon működhet-e ez a rendszer és tényleg elérhetőek-e az elején megfogalmazott óriási célok? Hiszen azért a sportban eltöltött évtizedeink alatt láttunk már sajnos több tiszavirág életű próbálkozást a hazai technikai sportutánpótlás területén…
-Ezzel kapcsolatban azt mindenképpen fontos kihangsúlyozni, hogy a HMA az egy állami kezdeményezés az ehhez kapcsolódó minden típusú, nagyon komoly erőforrással. A másik az, hogy ilyen szintű és színvonalú kezdeményezés ez előtt még sohasem volt a hazai technikai sportéletben. Természetesen az eltelt egy-két év még elég kevés a hosszútávú működőképesség és sikeresség megítéléséhez, hiszen a HMA működésének jelenleg nagyjából csak a támogatott huszonegynéhány versenyző és a közvetlen környezetük örül, és látja a kézzelfogható előnyeit. A program elindítása és működtetése során számunkra is rengeteg új és összetett tapasztalat halmozódott fel, pozitív és negatív arányban. Nyilván azt konkrétan még senki sem tudja megmondani, hogy a korábban kitűzött időn belül ennek köszönhetően lesz-e újra aktív F1-es vagy Moto GP versenyzőnk. Viszont számomra egy nagyon személyes sikerélmény, hogy ebbe a programba beletehettem az elmúlt évtizedekben megszerzett rengeteg tudást és tapasztalatot, részese lehettem egy magyar szempontból mindenképp sporttörténelmi jelentőségű kezdeményezés elindításának. Ehhez idáig a legkedvesebb szakmai visszajelzés, ha egy fiatal versenyzővel beszélgetve azt a megfogalmazást kapom, hogy ő nem feltétlenül egy konkrét eredményt, helyezést fogalmaz meg elérendő célként, hanem azt mondja, hogy szeretne a HMA versenyzői közé bekerülni. Ha az eddigi munkával ezt sikerült elérni, akkor ez jó alapokat és reményeket szolgáltathat a folytatáshoz. Persze szerencsére mindehhez azért már társulnak teljesen kézzelfogható sporteredmények is, mint például a HMA versenyző által elért gokart világbajnoki ezüstérem, vagy akár a motorsportban elért nagyszerű eredmények! Nyilván nem egy-két évet szánunk állami cégként egy ilyen program kifutásának, viszont azt is reálisan kell látni, hogy sem a technikai sportok általános helyzete, sem az általános gazdasági helyzet nem egy rózsaszín, virágzó időszakot vetítenek előre a sportágunk szempontjából.
-Volt-e az eddigi működés során a támogatottak közül, aki nagyon pozitív meglepetés, és volt-e olyan, aki ennek az ellenkezője?
KP: Nyilván az a támogatási rendszer kimondott működési mechanizmusához hozzátartozik, hogy rotálódhatnak benne a támogatott sportolók. Viszont azért nyilván próbáltunk egy minél jobb válogatási és kontroll rendszert párosítani ahhoz, hogy lehetőleg minél stabilabb legyen a támogatott sportolók köre. Ennek a hatékonyságát talán az is mutatja, hogy a támogatottak közül csak olyan tíz százalék volt a lemorzsolódás és cserélődés, tehát a kiválasztási és a kontroll mechanizmusok elég jól működnek. A másik fontos dolog ezzel kapcsolatban, hogy a támogatási rendszer olyan sportolóknak szól, akik az általuk éppen futott versenyzői szakmai pályát akár a támogatás nélkül is tudnák folytatni, inkább az a cél, hogy a program ehhez mindenkinek valamilyen további plusz értékeket tudjon hozzáadni, egy-egy újabb szakmai lépcső meglépésében hatékonyan segíteni.
-Ha jól tudom nemrég a KMS és a Willisits Motorsport, valamint a győri Széchenyi István Egyetem együttműködésében elindult egy olyan kezdeményezés, amiben egy újabb szakmai szintet lép és sokkal átfogóbbá válhat a gokartsportban a sportutánpótlás nevelés. Mit tudhatunk erről a kezdeményezésről?
-Valóban ebben a kezdeményezésben egy új szinten szeretnénk nyitni, hiszen a HMA támogatási rendszere az úgymond már a jéghegy csúcsa, a nemzetközi profi sportélet felé kacsingató, vagy abban már aktívan résztvevő versenyzőket szolgálja. Viszont úgy gondoltuk, hogy ettől lefelé is kiterjesszünk egy amolyan széles szakmai gyűjtőhálót, amiben a legfiatalabb korosztályok is megfoghatók a gokartsport számára. Ehhez kapcsolódik szervesen a Willisits Motorsport, ahol akár az amatőr gokarttól kezdve minden korosztály számára adott a lehetőség a kategóriák végig járására, akár a hazai bajnokságban, akár később nemzetközi szinten, ahonnan később a KMS tud majd komoly szakmai tovább lépést biztosítani a professzionális, világszintű sorozatok felé. Az egyetem pedig mindehhez egy olyan átfogó szakmai területet tud biztosítani, amely lehetővé teszi a sportághoz így kapcsolódó gyerekek, fiatalok oktatási képzését és a versenyzésen kívül az egyéb szakmai területek szakember utánpótlásának a biztosítását is. Nagyon bízunk ennek az átfogó kezdeményezésnek a hosszútávú sikerében!
-A sportlétesítmények tekintetében, hogy látod a hazai helyzetet? Hiszen külföldön akár önálló létesítményként, akár nagypályákhoz kapcsolódva szinte mini F1-es színvonalú pályák vannak…
-Szerintem pályák tekintetében nem állunk rosszul. A jelenlegi versenyzői létszámhoz nézve a pályák mennyisége több mint sok. A pályák minősége az a versenyek rendezésére, az utánpótlásnevelés, versenyzőképzés szakmai igényeire teljesen alkalmasak. Sőt, van olyan pályánk is, ami kis fejlesztéssel akár világversenyek megtartására is alkalmas lehet. Ha ehhez az előbbiekben felvázoltakkal megtudjuk növelni a tömegbázist, amire fel tudunk építeni egy professzionális versenyzőképzési rendszert – amihez minden szakmai tudásunk megvan – akkor az nemzetközi szinten is egy szakmai kitörési pont lehet a magyar gokart- és autósport számára.
-A gokartsportban látsz-e olyan globális változást vagy útkeresést, ami az autósportban mostanában tapasztalható? Például az elektromos hajtás, alternatív üzemanyagok vagy egyéb technikai változás…
-A gokartban több szerencsés együtthatás is van. Az egyik, hogy maga a versenygépek alaptechnikája, működési mechanizmusa nem olyan sokat változott az elmúlt 50 évben. Nyilván az anyagok használatában igen, de alapjában véve nem túlságosan. Ez a körülmény lehetővé teszi azt, hogy egy-egy csapat és márka akár évtizedekig is sikeres legyen, vagy a felszínen maradjon folyamatosan. A másik fontos körülmény, hogy a gokart márkák és gyártók nem kötődnek nagy autómárkákhoz vagy gyártókhoz, így nem befolyásolja őket semmilyen marketing- vagy PR-igény alapján erőltetett technológiai változtatás kényszere. Például a motorgyártókat tekintve van néhány olyan komoly monobrand, mint például a ROTAX, aminek óriási világpiaca van és a még hozzá hasonló márkák egy komoly lobby erőt képviselnek adott esetben az FIA-val szemben is. Ugye ezek a motorgyártók alapjában véve hosszú évtizedek óta önállóan fejlesztik és gyártják a sportban használatos kétütemű motorokat. Az elektromos hajtás ugyan jelen van a gokartsportban, de az inkább a bérgokartban nyert teret, mint a profi versenysportban. Az elektromos hajtás a versenysportnál inkább csak a speciális helyszíneken, egyedi rendezvényeken arathat némi babért. Nyilván az esetleg jelenthet nagy kockázatot a sportág számára, hogy ha esetleg egyes állami vagy uniós szabályozások a pályák működését veszik célba a zaj és egyéb, környezetterhelési szempontból megközelítve, mint például Németországban, ahol néha már hallani ilyeneket. Technikai szempontból az elektromos hajtás, de még a négyütemű motorok használata is azért van óriási hátrányban, mert ezekkel jelenleg nem lehet olyan súly-lóerő arányt előállítani, ami ne károsítaná azt a dinamikát, ami a gokartsport egyik alapja és sava-borsa évtizedek óta.
-A technikai sportokban jó néhány éve már kiemelt téma a női versenyzők térnyerésének elősegítése. Éppen aktuálisan van is olyan hölgyversenyzőnk, aki egy komoly szakmai sikert ért el és hatalmas lehetőséghez jutott. Hogy látod ezt a területet?
-Nekem ehhez egy egészen speciális megközelítésem van. Szerintem a gokarton, az autósporton kívül nincsen olyan sportág, amiben ugyanabban a mezőnyben nők és férfiak a legegyenlőbb feltételek mellett tudják összemérni a tudásukat. Én is versenyeztem egy olyan svájci illetőségű hölgy ellen, aki a Max Verstappent is simán verte, eljutott az Európa bajnoki címig. Valóban szerencsére itthon is vannak nagyon tehetséges hölgyversenyzőink, ráadásul a hazai versenyzői létszámunkhoz képest nagyon jó arányban. Hiszek ebben a vonalban és nagyon fontosnak tartom, hogy számukra is minél több lehetőséget adjunk.
-Ha jönne egy jótündér és azt mondaná, hogy bármilyen kívánságodat teljesíti a gokartsporttal kapcsolatban, akkor mi lenne az?
-Lehet furcsa, hogy ezt mondom, de talán mondhatom, hogy az elmúlt egy-két évben már megkaptam. Mégpedig ezekkel a lehetőségekkel, hogy egy ilyen szakmai környezetben, egy jövőbe mutató komplex rendszert építgethetek a szeretett sportágam utánpótlásnevelésének a területén. Remélem ehhez még nagyon sok energiát és erőforrást kaphatok, melyek különleges eredményekben kamatoznak majd.
Szólj hozzá