Gene Dykes pár évvel ezelőtt azzal került a nemzetközi atlétika reflektorfényébe, hogy komolyabb atléta múlt nélkül 71 évesen megfutotta a 70+ korosztályos maraton világcsúcsát, 2:54:23 idővel! Most a Chicago Maratonon futott 75+ USA csúcsot 3:17:01 idővel. Mivel az utóbbi időben (a COVID óta) kevesebbet versenyzett és betegség is sújtotta, jövőre nagy tervei vannak, nemhogy lassulna, gyorsulni akar több távon is! Hogy miről beszélünk? 2018-19-ben futott 19 percen belüli 5 km-t és 40 percen belüli 10 km-t is… (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2024/1. számában került publikálásra.)
-Legutóbb a 70+ maratoni világrekordodról beszéltünk. Azóta számtalan versenyen vettél részt és több csúcsot is meghódítottál. Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok ezekben az években?
-Öt év emlékezetes pillanatai? Ezt elég nehéz lesz kiválasztani… De lássuk, hátha sikerül
2019:
Boston Maraton
– nyertem a korosztályomban 4. éve zsinórban
– 2:58:50 volt az utolsó 3 alatti maratonom, amellyel 17 perccel megdöntöttem az M70-es pálya rekordot
Azori-szigeteki bálnavadászok nagy útvonala, 188 km
– egy csodálatos trail verseny egy portugál szigeten az Atlanti-óceán közepén
New York City Maraton
– 3:11:18: megnyertem a korosztályomat
2020:
COVID előtt
Tarawera 100 Új-Zélandon
COVID után
Karantén Backyard Ultra
– 24 kört teljesítettem egy 4,167 mérföldes útvonalon (100 mérföld)
Két barátom társaságában Philadelphiából a pennsylvaniai Pottsville-be futottunk a Schuylkill River Trail-en – ez egy nagyon szép 116 mérföldes futás. Akkor kiderült a számomra, hogy a barátokkal való futás szórakoztatóbb lehet, mint egy versenyfutás.
2021:
Volt egy érdekes duplám júniusban:
– 3:56:43-as idővel állítottam fel világcsúcsot 50 kilométeren
– egy héttel később lefutottam a Mohican 100 Trail versenyt 31:35:32-vel
Októberben volt még egy érdekes, rendhagyó duplám:
– egy sérülés miatt a legrosszabb maratonomat futottam le a London Maratonon 5:37:56-tal
– egy héttel később ugyanezen sérülés ellenére 3:30:02-t futottam a Boston Maratonon
2022:
– Bostonban 5. alkalommal nyertem meg a korosztályomat 3:12:38-cal
– egy héttel később lefutottam egy maratont szülővárosomban, az Ohio állambeli Cantonban, 3:20:18 idővel
– megnyertem a korcsoportomat az első Abbott World Marathon Majors Wanda korcsoportos bajnokságon 3:19:50 idővel
– ugyanabban a hónapban, mint a londoni maraton, két 100 mérföldes versenyt is lefutottam 30 óra alatt
2022 utolsó három hónapjában azonban komoly bajok jelei mutatkoztak. Az edzésem egyre nehezebbé vált, és erősen kifulladtam a versenyeim alatt.
Decemberben esszenciális trombocitémiát diagnosztizáltak nálam, amely a vérrák egy ritka formája, megtámadta a szívbillentyűket is. Gyógyíthatatlan, de kezelhető.
2023:
A gyógyszeres kezelés, a megfelelő edzés/mozgás, a légzőgyakorlatok és a jól megválasztott kímélő (főleg növényi étkezés) visszaállította a vérképemet a normál tartományba, de továbbra is gyengén teljesítettem a versenyeken. Ennek ellenére hét országos és egy világcsúcsot állítottam fel egy 12 órás pályaversenyen. Futópályafutásom legnagyobb csalódása az volt, amikor nem sikerült befejeznem a Western States 100-at, mert három perccel lemaradtam a 71 mérföldes küszöbről.
Szeptember elején csoda történt. A tüneteim egyik napról a másikra elmúltak. Azonnal elkezdtem keményen edzeni a négy héttel későbbi chicagói maratonra, és futottam egy 3:17:01-et, hogy felállítsam az új amerikai M75-ös rekordot.
-Hogyan tudtál talpra állni a betegségek után?
-A COVID-ból való kilábalás könnyű volt, de a rákdiagnózisomból nyolc hónapig tartott. Volt idő, amikor azt hittem, vége a versenyzői pályafutásomnak. Iszonyatos érzés volt.
-Most megdöntötted az Egyesült Államok maratoni rekordját a 75+ kategóriában. Hogyan készültél rá?
-Ugyanúgy, mint az összes versenyemre – úgy, hogy azt teszem, amit az edzőm mond! Mindössze egy hónapos komoly edzéssel sikerült felállítani a rekordot, mert erős alapjaim voltak, az év során megtett nyolc ultramaratonból. Nem tudtam igazán gyorsan futni, ahogyan korábban, de még így is tudtam sokáig futni és stabilan tartottam a tempót.
-Mi a titkod, hogyan készülsz és edzel?
-Ismétlem: az edzőm nélkül senki lennék! Strukturált edzései nélkül, és különösen az elvárásai teljesítésének motivációja nélkül soha nem tudnék olyan gyorsan futni, mint ahogyan most futok. Mielőtt beálltam John Goldthorp mellé, a „Three F” felkészített az edzései intenzitására. Minden évben megpróbáltam gyorsabban (Faster), messzebbre (Further) és/vagy gyakrabban (Frequently) menni, mint az előző évben.
-Mi volt a legszebb, legnehezebb és legemlékezetesebb futásod?
-Életem legszebb futása minden bizonnyal a 2017-es Bigfoot 200 volt. Hihetetlen táj, fantasztikus közeg. Mint egy álom…
Életem legnehezebb viadala talán a 2021-es Bigfoot 200 volt. Az idő melegebb volt, és sokkal több fa dőlt az ösvényekre. 130 mérföld után fel kellett adnom…
A legemlékezetesebb futásom ismét a Bigfoot volt! Idén azonban a megtiszteltetés a Western States 100-t illeti meg. Olyan sokáig készültem erre a versenyre, és örökre emlékezni fogok arra az izgalomra, hogy részt vehetek a „The Original 100 Mile Trail Race”-ben.
-Sok csúcsot tartasz országúton, mégis szinte csak a terepről beszélsz. Nyilván ez sokkal közelebb áll hozzád. Mi jár a fejedben, hogyan kezeled a nehézségeket a hosszú futások alatt?
-Valószínűleg nem tudok jó választ adni arra, hogy mit gondolok, mert a legtöbb alatt valamennyire transzban vagyok.
Az egyetlen módja annak, hogy mentálisan kezeljük az ilyen nagy távolságokat, ha nem gondolunk rá, vagy csak a pillanatnak élünk.
Mindenki elér egy olyan pontot a versenyen, amikor a hátralévő táv elérhetetlennek tűnik, de bízni kell abban, hogy ha csak haladunk, akkor előbb-utóbb megjelenik a cél.
Meg kell jegyeznem, hogy az olyan akadályok, mint a kidőlt fák, nagyon lelassítanak minket, idősebb futókat. Nem vagyunk olyan rugalmasak, mint régen. Fél órába telt, míg átjutottam az első kidőlt fán, amellyel a 2021-es Bigfoot 200-on találkoztam.
-Hogyan frissítesz, mit eszel és iszol verseny vagy edzés közben?
-Ha arra gondolsz, hogy mi a diétám a versenyek között, akkor tényleg nincs speciális diétám. Megpróbálok egészségesen étkezni és a súlyomat, az energiámat tartani, de mindent megeszek, beleértve akár a gyorsételeket is. De nagyon sok növényt fogyasztok a saját kertemből is. Elárulom, hogy egy igazán fontos verseny kedvéért (például világcsúcsért) komolyan próbálok fogyni. Hat hete kezdtem el diétázni a decemberi maratoni rekordkísérletem miatt. 2,5 kilót fogytam a szokásos 64,5 kilós súlyomról. Lehet, hogy fogyok még egy-két kilót.
-Van csapatod, aki segíti a versenyeidet, a felkészülésedet?
-Úgy tűnik, a legtöbb ember úgy gondolja, hogy az iramfutók és a legénység elengedhetetlen az ultrákhoz, de én csak azt tartom erről, hogy egy újabb probléma. A frissítő állomásokkal, a verseny személyzettel és a saját csomagjaimmal szeretem egyedül csinálni.
-Milyen felszerelést használsz az ultrafutásokon?
-Néhány 100 mérföldes és a legtöbb 200 mérföldes rendelkezik kötelező biztonsági felszereléssel. Soha nem merészkedem be a hegyekbe vékony, meleg aláöltözet és esővédelem nélkül. A hegyek maguk alakítják a saját időjárásukat. Úgy érzem, egy jó GPS óra elengedhetetlen. Sok versenyen a futóknak műholdas nyomkövetőt kell magukkal vinniük.
-Sajnos ebben a korban kevesen futnak, hogyan találsz társaságot, csapatot? Kivel készülsz?
-Szerencsém volt, hogy sok barátom van, akikkel megoszthatom az edzéseket. Még akkor is, ha egy komoly edzés során eltérő tempónk van, egy kis képzelőerővel azt a látszatot kelthetjük, mintha az idő nagy részében együtt futnánk. Amikor egyedül futok, hangoskönyveket hallgatok. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy soha nem használok audioeszközöket verseny közben.
-Hogyan tudod egyensúlyban tartani a futást és az edzést a családi és a magánéleteddel?
-Könnyen számolható az edzésidő. Reggel futok, így bőven marad idő a ház körüli dolgok elvégzésére, beleértve a vásárlást és a vacsorára való főzést. A feleségem még mindig dolgozik, én pedig alig várom a vacsorát, és minden este együtt töltjük az időnket olvasással, de vannak kedvenc műsoraink is. Gyakran utazik üzleti ügyben, így nem érzek bűntudatot, amiért gyakran utazom versenyekre.
-Akár csak szórakozásból golfozol vagy bowlingozol néha?
-Idén sokat golfoztam, de a játékom nem lett jobb! De még mindig élvezem, mert szórakoztatóan jó játék. Több éve nem bowlingoztam, de úgy alakult, hogy a jövő héttől hetente egy estét bowlingozok.
-El tudsz képzelni egy versenyt vagy lehetőséget, amikor Magyarországra jönnél futni?
-Láttam már a Budapest Maraton standjait a kiállításokon, így ez mindig is szerepelt a hosszú maratoni listámon. Vizsgáltam a magyarországi ultramaratonokat. Májusban van pár, amit nem bánnék, de egyik sem tűnt elég meggyőzőnek ahhoz, hogy mostanában egy különleges utazást akarjak tenni értük. Mivel a feleségemmel még soha nem utaztunk Európának arra a területére, arra gondolok, hogy amikor ő nyugdíjba megy, összeállítunk egy olyan utat, amiben Magyarország is szerepel.
Szerző: Tóth Viktor – terepsport.hu
Szólj hozzá