A MotoGP, az észak-amerikai futball-liga (NFL), valamint a labdarúgás és jégkorong világában otthonosan mozog, és úgy véli, hogy a hoki manapság soha nem látott nézői élményt nyújt: gyorsaság, látványosság és gólgazdagság jellemzi, ami számára is izgalmassá teszi a közvetítést. Szabadidejében futni szokott, Rubik-kockával játszik, sorozatokat néz, és nagy örömmel főz is – mindezekkel megtalálja az egyensúlyt a munka és a kikapcsolódás között. Hogy hogyan látja a világot és mit tart a legnagyobb sikerének, arról az alábbiakban mesélt nekünk Kerek István, a Network4 kommentátora. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2024/6. számában került publikálásra.)
Miből és honnan indult az, hogy sportkommentátor szeretnél lenni? Emlékszel egy konkrét pillanatra vagy élményre, ami elindított ezen az úton?
Nem emlékszem konkrét pillanatra, amikor ez eldőlt volna. Inkább folyamatosan formálódott a kommentálás iránti fogékonyság a különböző számítógépes sportjátékok közben.
Milyen lépcsőfokokon keresztül jutottál el a mostani munkádig? Melyik volt számodra a legnagyobb kihívás?
Már az érettségi megszerzése után szerettem volna jelentkezni a Komlósi Oktatási Stúdióba, de a szüleim csak azzal a feltétellel engedtek, hogyha előbb szerzek egyetemi diplomát is arra az esetre, hogyha a médiás pályafutás nem jönne be. Így szereztem előbb az ELTE-n közép-, és koraújkori irodalomtörténész diplomát, majd ezt követően jött a riportersuli. A legnehezebb szerintem a pályára kerülés volt, utána már jöttek fokozatosan a feladatok attól függően, hogy épp hol dolgoztam, de mindegyik feladatot az akkori tapasztalatommal és ismereteimmel ugyanakkora kihívásnak éltem meg. Először sporthíradós szerkesztő-riporter voltam az ECHO-nál, aztán a DigiSporthoz kerülve kezdhettem el kommentálni, végül 2020 nyarán keresett meg az Arena4.
Volt olyan pillanat a karrieredben, ami különösen emlékezetes számodra?
Az első közvetítések mindig megmaradnak, legyen szó akár a legeslegelső tv-s közvetítésemről, vagy bármelyik másik olyanról, ami egy számomra új sorozat elsője volt. De ha csak egyet kéne mondani, akkor a 2022-es MotoGP-s valenciai nagydíjat nevezném meg – ez volt ugyanis az első külföldi, helyszíni közvetítésem, ami rögtön a világbajnoki címről döntött abban az évben. Itt éreztem azt, hogy megérkeztem és ehhez a sorozathoz tudok a legjobban kötődni.
Aktív sportolóként pedig azt emelném ki, amikor rengeteg félmaraton és egyéb táv után édesapámmal lefutottam a maratont.
Mit tartasz a legnagyobb sikerednek eddig a kommentátori pályafutásodban?
Hogy van egy olyan sorozat, amit teljes egészében jelenleg hozzám lehet kötni.
Ha összehasonlítjuk a MotoGP-t, az észak-amerikai futball-ligát (NFL) és a jégkorongot, mi az, ami szerinted különösen izgalmassá teszi ezeket a sportágakat?
A három sorozatban, a MotoGP-ben, az NFL-ben és az NHL-ben közös, hogy egyaránt a maguk területén a legmagasabb szintet jelentik. A MotoGP a folyamatos feszültségével, a minden körben a határokat feszegető versenyzésével tartja fenn a néző figyelmét. Az NFL a dinamikája és a látványossága miatt egyedülálló a csapatsportágak között, hiszen amikor épp zajlik a játék, akkor ott mindig van érdemi történés és nincs üresjárat vagy érdektelen play, minden mozdulatnak jelentősége van. Az NHL pedig folyamatosan fejlődik, de az elmúlt években a támadóhoki olyan szintre emelkedett, hogy évről-évre kimutatható tendencia a gólszámnövekedés.
Szerinted mi az, ami miatt a jégkorong mára ennyire népszerűvé és látványossá vált a nézők számára?
A jégkorong egy remek sport, de még mindig inkább egy bizonyos réteg az, ami igazán fogékony rá. Eleve a sport is csak bizonyos körülmények között űzhető, nem olyan, mint a foci vagy a kosárlabda, amik űzéséhez kis túlzással semmilyen különleges környezetre nincs szükség. A televízió képernyőjén keresztül pedig annak, aki nem tud a játékosok mozgásából következtetni a korong helyzetére vagy a játékszituációra, kifejezetten nehéz követni. Az sem véletlen, hogyha megnézzük az amerikai major ligákat (NFL, NBA, MLB, NHL), akkor az NHL bevételben, közvetítési jogértékesítésben és játékosfizetésekben is messze elmarad a másik háromtól, valamint az NHL csapatok értéke is jóval alacsonyabb, mint a másik három ligában szereplőké.
A jégkorong látványosságát és sebességét főként a helyszínen lehet megtapasztalni, hogyha ott fogékonnyá válik az ember rá, akkor a képernyő előtt is ott fog maradni. A gólok utáni dudaszó, a cselek, az ütközések csattanása egyaránt rengeteget tesz hozzá az élményhez. Az pedig szintén sokat dob a színvonalon, hogy kiemelkedő egyéni teljesítményekből is évről évre egyre több van.
Hogyan készülsz fel egy-egy tempós közvetítésre? Van valami speciális rituáléd?
Különösebb rituálém nincsen, nyilván minden közvetítésre másképp készül fel az ember, de a jegyzeteim váza nagyjából ugyanúgy áll fel. A MotoGP és a Superbike kivételt képez, ott van egy rajtrácsvázlatom a versenyzők rajtszámával és csütörtöktől kezdve egészen a vasárnap végéig a rajtszám melletti rubrikák tartalmait frissítem, hogy ne csak egy nap, hanem a hétvége egészének íve ott legyen előttem.
Mit tanácsolnál azoknak, akik szemeznek a kommentátori pályával? Mi az, ami nélkülözhetetlen ehhez a szakmához?
Mindenképp legyen egy cél, de ez ne homályosítson el minden mást, és maradjon nyitott. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy a végén egy olyan sportágban tud majd valaki igazán kiteljesedni, aminek a közvetítése korábban meg se fordult a fejében.
Szabadidődben Rubik-kockázol, futsz és főzöl is – hogyan kapcsolnak ki ezek a tevékenységek? A munka mellett melyik hobbi segít a legjobban feltöltődni, és miért?
A Rubik-kocka egy hosszú közvetítésekkel teli nap szüneteiben is nagyon gyorsan ki tud rángatni a saját ritmusomból és fel is frissít szellemileg. A főzés főként a nap lezárásában segít, a futás pedig teljesen kikapcsol, hogy legalább az idő alatt ne a munkával/készüléssel vagy ezzel kapcsolatos mindennapi dolgokkal foglalkozzak.
Milyen sport- vagy kommentátori álmaid vannak még, amiket szeretnél megvalósítani?
Édesapámnak még megígértem, hogy egy félmaratont még futok majd vele – ha már az utolsó maratonját velem futotta, akkor az utolsó félmaratonját is velem szeretné. Kommentátorként pedig anno nekem is az volt a fő cél, hogy kijussak egy foci-vb/Eb-re vagy olimpiára, de összességében most úgy érzem, elégedett vagyok mindazzal, amit csinálok, így inkább ebben szeretnék kiteljesedni és folyamatosan megújulni.
Ha választhatnál, melyik sportcsapatot vagy versenyt közvetítenéd a legszívesebben, és miért?
Szerencsére sokszor közvetíthetek olyan eseményeket, amiken érintettek a személyes kedvenceim, így ebből a szempontból nincs bennem hiányérzet.
Sorozatokat is nézel a szabadidődben – van kedvenc sportos témájú sorozatod, amit másoknak is ajánlanál?
A Netflix Tour de France-os sorozatát kifejezetten kedvelem.
Szólj hozzá