Egy sportoló, ha például letette a kajak lapátot nem feltétlen ragad tollat, a tollforgatók pedig nem feltétlen a sportolók közül kerülnek ki. Ezt a problémát hidalja át Sáfrán Zoltán első könyves szerző, aki sportoló családban nevelkedve többféle mozgásformába is betekintést nyert gyerekkorában. Kölyök korosztályban kajakozásban volt országos bajnoki dobogós, az általános iskola alatt úszóversenyekre járt később atlétikára váltott. Serdülő korosztályban a Vasas illetve a Honvéd színeiben országos bajnok volt súlylökésben, második helyezett diszkoszvetésben. Ifjúsági olimpián járt Belgrádban illetve ifjúsági világbajnokságon Ostravában. Gyerekkori szerelme a kosárlabda, leginkább annak utcai változatát űzte, de tagja volt a középiskolai később a Szegedi Tudományegyetem kosárlabda csapatának. Vele beszélgettünk a múltról és a frissen megjelent könyvéről.
–Egy sportoló nem feltétlen adja írásra a fejét. Neked honnan ered a művészettel való kapcsolatod?
-Kissrác koromban rengeteget olvastam, főleg Verne Gyulát, Rejtő Jenőt és Jack Londont, akitől a kedvenc könyvem a Martin Eden című regény volt, ami egy autodidakta író kalandjairól szól, ekkor került képbe először ez az elfoglaltság. Ezzel együtt szerettem rajzolni talán nem is ment rosszul. A könyv sztorija is inkább képekben jelentek meg előttem, amiket aztán valahogy szavakkal kellett lefesteni. Serdülő koromban a street art nyűgözött le. Mindig is érdekelt a művészet, de valami olyat szerettem volna csinálni, ami ritka és aminek igazán látom értelmét.
–A bátyáid, Sáfrán Mihály és Sáfrán Mátyás Európa-bajnok kenusok, ők is hatottak rád?
-Természetesen, mindketten kivételes képességű sportolók, akikre mindig felnéztem. Sajnos nem kaptak olyan elismerést illetve támogatást, amit megérdemeltek volna, de így is nagyon szép eredményeket értek el, amikre egész életükben büszkék lehetnek. A családban hatan vagyunk testvérek és nagyon büszke vagyok a lány testvéreimre is Annára, Évára és Líviára.
–Nagyon sportos család vagytok, szüleid is űztek valamilyen mozgásformát?
-Igen, a mozgás szeretete tőlük ered. Mindketten tájékozódási futók voltak. Édesanyám ezenkívűl kosarazott, tornázott és atletizált is. Ő is mindig nagyra értékelte a nagy sportolókat. Ő vitte le bátyámékat a Velencei-tavi vízisport iskolába, kocsival követni kezdte a buszukat. Bátyámék így kerültek le kenuedzésre. Később én is követtem őket, de nem akartam őket „majmolni”, így inkább kajakozni kezdtem. Később Matyival együtt a Dunaferrben is versenyeztünk.
–Miért volt fontos számodra ez a könyv?
-Szüleim elváltak 6 éves koromban, de azt gondolom, hogy a családi problémákról egész jól elterelte a figyelmemet a sportolás, hogy barátok között lehettem, illetve renget példaképpel is találkozhattam, akik meghatározták a gyermekkoromat. Az egyetemen végeztem egy kis kutató munkát, ami alapján kiderült, hogy több, mint 500 ezer gyerek él Magyaroroszágon egyszülős családokban vagy még nehezebb körülmények között, nekik illetve a szüleiknek való segítségképpen szerettem volna összehozni ezt a könyvet.
–Kik voltak a példaképeid?
-Kajakozásban Storcz Botond és Vereckei Ákos. Atlétikán belül diszkoszvetésben Fazekas Róbert, súlylökésben az amerikai Randy Barnes. Úszásban Cseh László. Kosárlabdában Anfernee Hardaway, Grant Hill és persze Michael Jordan.
–Nehéz volt megírni a könyvet?
-Az elején az alkotás öröme és a lelkesedés hajtott. De egy idő után jól jött volna némi támogatás, de a sporttól kapott kitartásnak köszönhetően végig tudtam így is csinálni. Ezúton is köszönöm annak a pár embernek, aki támogatott a projektben.
–Minden szöveg saját élményen alapul?
-Elsősorban csak a helyszínek, a díszlet valós. A sztorik legtöbb esetben kitalált történetek. Igyekeztem szórakoztató jellegű szövegeket írni. Gyerekkoromban szintén hatással volt rám Rideg Sándor, az Indul a bakterház szerzőjének az idézete miszerint „egy szekérderéknyi vidámság jobban élteti az embert, mint száz vagon keserves sóhajtás és ugyanannyi szomorúság”. A komoly és szigorú művekkel Dunát lehet rekeszteni, de az élethez szükségünk van némi vidámságra is.
–A szereplők fiktív személyek?
-Elég sok szereplő a fantázia szüleménye, de a könyv egyben emlék kötet is. Szerepel benne Wichmann Tamás, aki a magyar kajak-kenu sport egyik legemblematikusabb figurája. Volt atlétika edzőm, Saskőy Alfonz, aki rengeteg országos bajnokot nevelt ki a hazai atlétika számára. Ezenkívűl megjelenik a könyvben Puskás Öcsi neve, Nagy Tímea illetve a vívóedző figuráját Kulcsár Aladár ihlette.
–Miért éppen Edzőcucc?
-Eredetileg „Ötkarikás történetek” munkacímmel dolgoztunk és jóval több sportág szerepelt volna benne, de nem minden szöveget éreztem jónak. A maradék szövegekben viszont nem igazán esik szó az olimpiáról és túl fellengzősnek is éreztem volna. Ez egyben kicsit kifejezi a flegmaságomat, de az edzőcucc ebben az esetben kicsit olyan is, mint Aladin csodalámpása: érdekes dolgok bukkanak elő belőle.
–Mivel foglalkozol, amikor nem sportolsz?
-2019-ben szereztem fogorvosi diplomát Szegeden. A végzés után Párizsban dolgoztam egy évig, jelenleg egy budapesti magánrendelőben meccselünk a szájüregi betegségek ellen.
Szólj hozzá