Az előző cikkemben már írtam a cukorbetegségről általánosságban, de most szeretnék kitérni egy kicsit a részletekre is, és segítséget nyújtani abban, hogy jobban megismertessem e betegség két fő típusát.
Az 1-es típusú diabéteszt (tévesen) gyerekkori diabétesznek is szokták nevezni, pedig felnőttként is diagnosztizáltak már ilyen típusú cukorbetegséget.
Az esetek többségében egy autoimmun betegségről van szó, amely során az immunrendszer a hasnyálmirigyben található inzulintermelő béta-sejteket támadja meg, és ezzel együtt meg is semmisíti őket. Így naponta többször is inzulint kell bejuttatni a szervezetbe, hiszen a hasnyálmirigy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés inzulint termel. Habár a 2-es típusú cukorbetegségnél alkalmazható a gyógyszeres kezelés, az 1-es típusú diabétesznél sajnos ez nem opció, mert az inzulin szájon át adagolva gyorsan lebomlik a gyomorban, így nem tud a véráramba kerülni. Adagja és kombinációja kulcsfontosságú, így a beállítását mindig diabetológus végzi.
Az adagolás történhet injekciós tű segítségével –, ahol általában a beteg naponta 2-4 alkalommal szorul inzulininjekcióra –, valamint inzulinpumpával. Utóbbi egy kis szerkezet, amihez egy vékony cső kapcsolódik, és a végén tű található, amit a bőr alá szúrnak. Leggyakrabban karra vagy hasra rögzítik, ennek segítségével pedig az inzulin adagolása folyamatos.
Feltételezhető, hogy örökletes és környezeti tényezők együttesen is hozzájárulnak a kialakulásához. A genetikai okok közé sorolhatjuk az örökletességet, hiszen a cukorbetegek családját vizsgálva kiderült, hogy előfordult már ilyen betegség a felmenők között korábban is. Környezeti tényezők alatt pedig gyakran előforduló vírust értünk, mint például a rubeolát vagy a mumpszt. Tünetei (többek között): a testsúlycsökkenés normál vagy nagyfokú étvágy mellett, a fáradtság, az acetonos lehelet, sok folyadék fogyasztása és gyakori vizelési inger, cserepes ajkak és a száraz bőr.
Az étkezés fontossága
Az étkezések időpontját, számát, szénhidráttartalmát és annak típusát az alkalmazott inzulinterápiához kell igazítani. Kiemelten figyelni kell a szénhidrátok fogyasztására, mivel ezek emelik a vércukorszintet, tehát az elfogyasztott szénhidrátok mennyisége és minősége egyaránt fontos a táplálkozásban. A szénhidráttartalom számítása mellett fogyaszthatóak különböző gabonafélék, lisztes áruk, szénhidrátban gazdag zöldségek, gyümölcsök, cukrozatlan gyümölcslevek, cukrozatlan joghurtok, tej és diétás édességek is. Segítségképpen már rengeteg élelmiszer szénhidráttartalmát feltüntetik a csomagoláson vagy akár, bizonyos vendéglátóipari egységekben, az étlapokon is. Fontos, hogy kerülni kell a cukrozott üdítőket, valamint a hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszereket.
A táplálék szénhidrátjai az emészthető cukrok, a keményítő és a nem emészthető élelmi rostok. A keményítők a cukroknál lassabban szívódnak fel, mert az emésztés során csak fokozatosan szabadul fel belőlük a glükóz. Az élelmi rostok nem tudnak felszívódni, tehát nem emelik a vércukorszintet sem.
Gyakori társbetegségek az 1-es típusú cukorbetegségnél
Basedow-kór: egy pajzsmirigy-túlműködéssel járó autoimmun betegség, amely a leggyakrabban a női nemet érinti. Jellegzetes tünete a kidülledő szemek. Helyes terápiával megelőzhető, hogy pajzsmirigy-túlműködést vagy -alulműködést okozzon. A kezelésnek elengedhetetlen része az életmódváltás, többek között az egészséges étkezés, valamint a dohányzás mellőzése, hiszen ezek segítik elő a megfelelő hormonális állapot fenntartását. Emellett szelén fogyasztása javasolt, viszont jódot csak mértékkel.
A pajzsmirigy-alulműködés oka az esetek igen nagy részében egy autoimmun pajzsmirigygyulladás, vagyis a Hashimoto-betegség. Egyébként a pajzsmirigyhormonok hiánya egészen sok embert érint manapság. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás elengedhetetlen a diéta során, mivel vannak olyan élelmiszerek, amelyek befolyásolják a pajzsmirigy működését. Ilyen többek között a brokkoli, a karfiol, az eper, a spenót vagy éppen a kelkáposzta.
Cöliákia – autoimmun gluténérzékenység
A cöliákia egy egész életen át tartó gluténérzékenység, a nem cöliákiás gluténérzékenység azonban gyógyítható. Cöliákia esetén a táplálkozás során bevitt glutént a szervezet nem tudja feldolgozni, ami miatt a glutén kölcsönhatásba lép a vékonybél nyálkahártyájával és az immunrendszerrel, amire válaszként a szervezet ellenanyagot termel a saját szövetei ellen. A bélbolyhok pusztulni kezdenek, és ezáltal csökken a tápanyagok, valamint a vitaminok felszívódása, és felszívódási zavar vagy állandó gyulladás alakul ki.
A cukorbetegség egyelőre nem gyógyítható, így élethosszig tartó kezelésre szorul az alany, de a megfelelő vércukorszint tartásával teljes értékű életet élhet. Szerző: Kerata Dóra
Szólj hozzá