Svédországban élő kolléganőnknek igazán rendhagyó interjút sikerült készítenie, ugyanis a világhírű melodic death metal együttes, az Arch Enemy jelenlegi és korábbi énekesnője is nyilatkozott magazinunknak. Angela Gossow és Alissa White-Gluz egyaránt a veganizmus elkötelezett hívei – azonban hiába vallanak azonos nézeteket, mind a ketten máshogy közelítik meg ezt a még mindig megosztó életstílust. Hogyan, miért, és mi a céljuk? Ebből az interjúból mindezekre fény derül.
Alissa-White Gluz
Fel szoktál készülni külön a turnékra fizikailag?
Igen, de ami a legfontosabb, hogy egyébként is próbálom fenntartani az edzettségi szintemet. Van olyan, hogy egy esemény, turné, forgatás vagy fotózás hirtelen jön, és ilyenkor is 1000%-ot kell nyújtanom. Közvetlenül turné előtt általában több HIIT-edzést végzek, és szigorúbban válogatom meg az ételeimet. Évtizedek óta vegán vagyok és edzek, szóval van egy elég erős alapom, amit csak le kell porolnom a turnék előtt, így biztosan fogom bírni a fizikai terhelést.
Hogy érzed magad a turnék előtt? Hogyan kezeled a stresszt és a szociális szorongást?
Imádok turnézni és előadni, szóval általában izgatott és boldog vagyok. A fellépések előtt próbálom magam felkészíteni, ez ad nekem egy löketet, olyan, mint a bemelegítés edzés előtt. Próbálok mindig időben bemelegíteni, hogy a show kezdete előtt 20 perccel a banda többi tagjával együtt tudjunk készülni a színpadra lépés előtt.
Milyen gyakran edzel? Van bevált rutinod?
Mindennap edzek, de annyi örömöt megengedek magamnak, hogy a hangulatomnak megfelelően, szabadon válasszak edzéstípust, így biztosan nem fogom megunni. Mindig nálam van a jógamatracom, a PowerBlock Dumbbells súlyzók, az elasztikustréning-gumijaim, illetve a futócipőm. Általában 8-10 féle edzést végzek egy nap, és mindig egy izomcsoportra koncentrálok. Ha viszont stresszesebb vagyok, vagy úgy érzem, hogy nincs elég energiám, akkor viszont jógázok. Ha több energiám van, és van elég helyem, akkor tornagyakorlatokat vagy magas intenzitású HIIT-edzést végzek. Arra igyekszem mindig figyelni, hogy a határaimat azért ne lépjem át, hiszen utána még egy 90 perces intenzív edzés vár rám a színpadon. Ha a beosztás úgy alakul, és aznap nem tudok edzeni, akkor mindig szakítok időt arra, hogy csináljak egy pár fekvőtámaszt, guggolást és nyújtást, mielőtt a színpadra lépnék.
A zenei karriered akkor indult be, amikor a vegánság még furának számított, sőt vegetáriánusnak lenni is igazi ritkaságszámba ment. Az évek folyamán milyen fejlődést véltél felfedezni ezen a téren?
Nagyon örülök annak, hogy egyre többen erősítjük a vegánok táborát világszerte! Azonban még mindig sokan nem értik, hóbortnak vagy szigorú diétának nevezik. Ez egy mozgalom az állatok bántalmazása és a föld kihasználása ellen. Számos egészségügyi előnye is van, azonban számomra nem ezen van a hangsúly. Amikor az emberek azt mondják, hogy vegánnak lenni túl nehéz, akkor nem tudom visszafogni magam, csak kuncogni tudok: ma ez könnyebb, mint valaha! Vegánként körbejártam a világot, volt, hogy nyelvi akadályokba ütköztem, és egyáltalán nem találtam nehéznek a vegánságot – és ez még azelőtt volt, hogy divatba jött volna. Annak, aki 2020-ban otthon van, ez igazán nem lehet nehéz, csak a kitartásra tudok biztatni mindenkit, és arra, hogy ne veszítsék el a célt a szemük elől.
Te magad is említetted, hogy a vegánságot sokszor egy lapon említik az egészséges életmóddal. Ez a te életedben hogyan nyilvánul meg? Hogyan néz ki egy napod?
Vegánként könnyű egészségesen étkezni, hiszen ezzel már alapvetően kihagyod az étrendedből az egészségtelen ételeket. Az egészségügyi szakemberek nagy része a krónikus betegségben szenvedőknek első lépésként általában azt tanácsolja, hogy hagyják ki az étrendjükből a tej- és húsféléket. Természetesen táplálkozhat valaki egészségtelenül vegánként is, ha mondjuk egész nap popcornt, sütit és sült krumplit eszik, szóval vegánként is tudatosnak kell lenni. Turné alatt hajlamos vagyok kevesebbet enni, egyszerűen azért, mert nem szeretek tele hassal énekelni. A tüdőmnek szüksége van ilyenkor helyre, ha pedig tele vagyok, akkor nem jut neki elég hely a tágulásra. Mindennap eszek friss gyümölcsöket és dióféléket, ezek a kedvenceim! Arra pedig mindig figyelek, hogy 3 órával a koncert kezdete előtt már semmit ne egyek.
Van esetleg olyan diéta vagy speciális program, amit követsz?
Nem igazán, de figyelek a testemre. Amúgy is hajlamos vagyok a friss gyümölcsök és zöldségek felé nyúlni. Alapvetően édesszájú vagyok, szóval vigyáznom kell a péksüteményekkel, és figyelnem kell arra, hogy ne fogyasszak túl sok cukrot, még akkor se, ha a rajongók hozzák nekünk ajándék gyanánt. Annyira nem is rajongok a teljesen egészségtelen ételekért, mint például a sült vagy a feldolgozott ételek, de szerintem jobb is magunkat távol tartani tőlük.
Mi a kedvenc ételed?
A málna! Mindennap eszek, és egyszerűen nem tudom megunni. Ezenkívül bármikor vevő vagyok egy jó olasz tésztára friss, ropogós paradicsommal és bazsalikommal.
Van esetleg olyan étel, ami a „bűnös szenvedélyed”?
Igen, van, mégpedig a Cashew vegán fagyinak a „sós karamell” verziója.
Kiváló szakács hírében állsz. Meg tudsz esetleg osztani velünk egy-két receptet?
Ezzel alázatosan egyetértek. Nagyon sok levest, salátát és tésztát készítek jó minőségű olívaolajjal, bazsalikommal és a kertemből származó oregánóval, friss paradicsommal, spenóttal… és a többi. Szejtánt is elég gyakran készítek, mivel olcsó és könnyű étel. Van egy nagyon epic salátám is, amelybe több különböző gyümölcsöt, zöldséget, dióféléket, magvakat és hüvelyeseket teszek, és ezeket egy nagy tálban összekeverem.
Az nyilvánvaló, hogy a rajongótáborodra hatalmas hatással vagy az állati jogokat illetően, azonban hogy látod, ez az egészséges életmódra is igaz?
Szerintem igen, hiszen napi szinten kapok üzeneteket olyan emberektől, akik egészséges életmódra váltottak, és úgy vélik, hogy ez nekem köszönhető – azonban úgy gondolom, ezt sokkal inkább önmaguknak köszönhetik, mivel ők fektetnek ebbe munkát. Egyes esetekben egy Arch Enemy-dal segített nekik legyőzni a démonjaikat, míg vannak olyanok, akik a veganizmust általam fedezték fel… Bárhogy legyen is, nagy részben azért csinálom ezt, hogy másoknak tudjak segíteni, és inspiráló számomra is ezeket is a történeteket olvasni, amiket megosztanak velem.
A rock- és metálközösséget még mindig sokan úgy képzelik el, hogy a koncertek alatt sokat isznak, dohányoznak, a következő nap pedig másnaposság kínozza őket. Te viszont egyáltalán nem felelsz meg ennek a klisének. Akkor is ezt az életmódot követted, amikor még „csak” rajongó voltál?
Úgy gondolom, hogy ez a klisé már eleve lejárt lemez. A metálzenészek általában nagyon szorgalmas egyének, ráadásul mostanában sokkal többet is turnézunk, mint az elmúlt évtizedekben. Nem bírod ezt sokáig úgy, ha közben abuzálod a saját testedet. Szerintem elég sokan meglepődnének, ha megtudnák, hogy a kedvenc zenészük igazából vegán, és jógázik a színfalak mögött. Engem sosem érdekelt az alkohol vagy a drogok, én ezekre terhekként és akadályokként tekintek. Az én célom az, hogy a lehető legjobban teljesítsek estéről estére, nem akarom saját magamat szabotálni. Az emberek erre néha furcsán reagálnak, de az engem körülvevő emberek általában megértik ezt, és tudják, hogy ettől függetlenül jól tudom magam érezni velük anélkül, hogy mérgezném magam. Leginkább a cigarettázást vetem meg – gyűlölöm a füstöt.
Már önmagában a turnézás megviseli a testet, ott van a jet lag, a hosszú utak, a kevés alvás… Érezted már valaha úgy, hogy – sok zenészhez hasonlóan – valamilyen szerhez nyúlsz annak érdekében, hogy meg tudj ezzel küzdeni? És hogyan maradtál mégis az egészséges úton?
Soha nem gondolkodtam azon, hogy tudatmódosítókkal enyhítsem a stresszt, tisztában vagyok azzal, hogy ezek csak rontanak a helyzeten. A legnagyobb akadályok, amikkel szembesültem, az az álmatlanság és a tolakodó gondolatok. Meditáció és edzés segítségével birkózom meg ezekkel. Sokat segít az, hogy a turnébuszban pozitív és gondoskodó emberek vesznek körül. Ha úgy érzem, hogy a padlón vagyok, akkor tudom, hogy a stábból vagy az együttesből bárkivel leülhetek beszélni, és ők jobb kedvre derítenek.
Egy pár alkalommal szenvedtél komolyabb sérüléseket is, például volt bordatörésed, hangszalag-sérülésed, azonban te mindezek ellenére folytattad a turnézást. Hogyan voltál erre képes? A legtöbb esetben a közönség nem is vette észre, hogy valami nincs rendben.
Ez bizony így van. A legtöbb zenész a fájdalmak ellenére is kiáll a színpadra, nem számít, hogy a bokánk van kifordulva, hátfájdalmak gyötörnek, kiugrott a vállunk, sérvünk van, vagy el van törve az ujjunk… Csak csináljuk tovább. Az adrenalin sok esetben enyhíti a fájdalmat. Minket, metálzenészeket elég kemény fából faragtak.
A sportolásra visszatérve: volt olyan, hogy versenyszerűen sportoltál?
Egy pár évig röplabdáztam, és egy pár aranyérmet is szereztünk a csapatommal. Jelenleg szörfözök, mivel nagyon szeretem a vízi sportokat, mint ahogy a csapatsportokat is, habár ezeket elég nehéz turné közben űzni. Néha szoktunk amúgy a turnébusz mellett focizni.
Van esetleg még olyan cél a sportoláson belül, amit szeretnél elérni?
Persze! Mindig törekszem arra, hogy javítsam a fizikumomat és a képességeimet – ez a zenére is igaz. Mivel a testem a hangszerem, így ez a két dolog kéz a kézben jár. A harmadik faktor a mentális egészség, ez nagyon fontos összességében, erre is ügyelnem kell, és nem szabad elhanyagolnom.
Van olyan sportoló, aki inspiráló számodra?
Doyle! (A barátja – a szerk.) Felnézek rá, hogy mennyire fegyelmezett, következetes és rugalmas. Amikor fiatalabb voltam, akkor edzőteremben is dolgoztam, és soha nem láttam olyan embert, aki hozzá hasonlóan egész évben versenyformában lenne. Doyle egy anomália.
Hogy viseled az otthonlétet, mivel töltöd az időt?
Amikor itthon vagyok, akkor egyébként is edzeni szoktam, szóval ez most sem változott. Ha elmegyek futni, akkor természetesen odafigyelek arra, hogy megtartsam a távolságot, de egyébként a rutinom a szokásos – legalább ezt „normálisnak” nevezhetem ez alatt az időszak alatt.
Rengeteg fiatal lány számára példakép vagy. Mit tanácsolnál nekik, mire figyeljenek oda?
Szerintem az önbizalom nagyon fontos. Az önbizalom megengedi az ember számára, hogy elengedje a félelmeit, jószívű legyen másokkal, elérjék a céljaikat, és megfelelően kezeljék azt a hullámvasutat, amit életnek nevezünk. Az önbizalom mindennek a forrása. Az egészséges önbizalom táplálása már fiatalabb korban is nagyon fontos szerintem.
Aktivistaként egyaránt kiállsz az állatok és az emberek jogaiért, több tüntetésen is részt vettél Észak-Amerikában. Tervezed azt, hogy Európában is részt veszel ilyeneken?
Igen, egy pár már tervben van, de nem tudom, hogy ez mikor fog megvalósulni, mivel most minden áll a pandémia miatt, így meg kell várnunk ennek a helyzetnek a végét.
Most egyébként pont azt tapasztaljuk meg, hogy az emberek étkezése mennyire hatással van a környezetünkre. Mit gondolsz, a jelenlegi helyzet után több ember fogja esetleg a vegán életmódot követni, vagy többen fognak érdeklődni a „zöld” életmód iránt?
Nincs kérdés a felől, hogy az, amin most keresztülmegyünk – illetve ugyanez volt a helyzet a SARS-nál, a MERS-nél, a H1N1-nél és az ebolánál is –, az az állatok kizsákmányolásának a következménye. Remélem, hogy minél több ember észreveszi majd ezeket az összefüggéseket, és nem keresnek kifogásokat. Most már mindenkinek oka van vegánná válni, mivel az állatok jogai, a környezetvédelem, a fenntarthatóság, és az emberek jóléte, valamint egészsége sokak számára nem volt elég indok. Most már hozzáadhatjuk a „pandémia megelőzését” is ehhez a már amúgy is hosszú listához, végre békén hagyhatjuk az állatokat, és nyomást helyezhetünk az iparra, hogy ezentúl felelősségteljes döntéseket hozzon.
Angela Gossow
Mielőtt az Arch Enemybe kerültél mint főállású zenész, figyeltél az életmódodra és az egészségedre?
Igen! Igazából szerencsés voltam, mivel édesanyám eléggé egészségtudatos volt, ő kezdett el bioélelmiszereket fogyasztani, amikor megszülettem. Teljesen megváltoztatta az étrendjét, mivel egészségügyi problémái voltak. Habár előtte sem evett húst soha, azonban az étrendjét teljesen növényi alapúra cserélte, kerülte például a feldolgozott élelmiszereket, a lisztet, nem fogyasztott cukrot… Ebben nőttem fel, nem is emlékszem arra, hogy gyerekként voltam-e beteg. Aztán elég hamar, 17 évesen kirepültem a szülői fészekből, elkezdtem olyan ételeket enni, amit általában szoktak az emberek: ettem fehér kenyeret, lekvárt, csokoládét és fagyit, azonban megfigyeltem, hogy az egészségem rohamosan elkezdett romlani. Allergiás lettem, habár előtte soha nem voltam, lelassultam, fáradt voltam, nem tudtam koncentrálni, és az edzéshez se volt kedvem. Akkor jött bennem a felismerés, hogy mindez a megváltozott táplálkozási szokásaim miatt van, szóval 20 éves koromban már teljesen visszaváltottam a régi életmódomra, rögtön éreztem a változást, és hirtelen megjött a kedvem is az edzéshez. Elég hosszú ideig harcoltam a bulimiával, testképzavarom volt – ugye ez idézi elő az étkezési zavarokat –, azonban amint elkezdtem újra sportolni, akkor éreztem, hogy jobban vagyok. Először edzőteremben edzettem, utána rájöttem, hogy sok gyakorlatot otthon is el tudok végezni. Egy egész mozgalom indult el akkoriban az interneten otthon végezhető gyakorlatokkal, rengeteg magas intenzitású edzésterv elérhetővé vált, köztük volt egy „Bodyrock” nevezetű edzésprogram, a mai napig csinálom, ha nincs időm másfajta edzésre. Körülbelül 12-20 percet vesz igénybe, de nagyon magas intenzitású. Ha ezeket a gyakorlatokat elvégzem, akkor nem kell két órát fektetnem az aznapi edzésbe azért, hogy utána fittnek érezzem magam. A sport és az egészséges táplálkozás egy sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb emberré tett, ráadásul az étkezési zavar is már a múlté. Egyszerűen kitörölte azt a negatív testképet, ami addig bennem volt. Régebben egyszerűen csak vékony akartam lenni, de hiába voltam az, egyszerűen nem éreztem magam elég szépnek és jónak, azonban ahogy egyre egészségesebb és erősebb lettem, ez az érzés köddé vált. Egyszerűen elkezdtem szeretni a testemet és önmagamat. Elkezdtem jobban megismerni magam, hogy mikor van szükségem pihenésre, és mikor lehetek aktív. Egy pár év kellett, amíg ezt az egyensúlyt kitapasztaltam – ez szükséges is volt ahhoz, hogy ne térjek vissza a rossz étkezési szokásaimhoz, vagy ne dőljek le teljesen kimerülve pihegni a kanapéra. Ha úgy érzem, hogy energiára van szükségem, akkor már nem egy csokoládét eszek meg, hogy legyen több energiám, hanem edzek mondjuk 12 percet, és megiszok utána egy turmixot. Fontos megértenünk viszont, hogy nem érezhetjük állandóan jól magunkat, a hullámvölgyek az élet velejárói, okozhatják ezeket az ingadozásokat a hormonok vagy külső körülmények. Ha úgy érzed, hogy problémád van, akkor le kell lassítanod. Nekem ezek a dolgok segítettek abban, hogy összeszedjem magam, és ne süllyedjek depresszióba. Úgy gondolom, hogy sok depressziós emberen segítene az, ha elkezdene sportolni, és megváltoztatná az étrendjét. Például mi történik akkor, ha túl sok cukrot fogyasztasz? A vércukorszinted hirtelen megemelkedik, majd leesik, ez pedig az immunrendszeredre is hatással van, érzékenyebb lesz, és könnyebben kapsz el betegségeket, vírusokat – ideértve a koronavírust is. A túl magas cukorbevitel pedig depressziót is előidézhet, mivel a szerotoninszint is csökken, ekkor pedig az ember eszik egy újabb adag csokoládét, és ez az ingadozás kezdődik elölről. Ki kell törni ebből az ördögi körből. A sport hasonló függőséget okoz, de az csak jót tesz veled. Ha elkezdesz edzeni, és történik valami, amitől nem érzed jól magad, akkor szinte éhezel egy jó edzésre. A sportolás egyébként sok szerotonint termel, így érthető, hogy miért érzed utána jól magad. Ez tulajdonképpen olyan, mint a drog. Azért fut annyi ember, mert a test ilyenkor szerotonint termel. Azonban meg kell találni itt is az egyensúlyt, mint az életben mindenben, egy ember életében a család és a barátok, a sport és a megfelelő táplálkozás a legfontosabbak. Ne érts félre, nem érzem tortúrának, ha, mondjuk, három napig nem sportolhatok, inkább elönt az elégedetlenség érzése, nem vagyok annyira motivált, nem tudok koncentrálni, lelassulok, betegnek érzem magam – egyszóval érzem, hogy valami nincs rendben. Nyilvánvaló, hogy én szinte éhezem erre a hormonra, boldoggá tesz, nekem ez a drogom. Bárki megtalálhatja a saját drogját anélkül, hogy pirulákat kelljen szednie. (nevet) Csak helyesen kell cselekedni, és megfelelő ételeket fogyasztani, máris boldogabbnak érzed magad.
Így van, és ennek mellékhatása sincs.
Nincs, és rengeteg erőt is gyűjthetsz ebből, hiszen láthatod, hogy mennyi mindenre vagy képes. Tudni fogod, hogy ha valami gondod van, akkor nem feltétlenül kell egyből orvoshoz rohannod, csak meg kell emelned egy kicsit a segged. (nevet)
Az utóbbi időben a zenészek körében is egyre többen követik az egészséges életmódot, és egyre többen választják a vegán életmódot. De mi volt a helyzet akkor, amikor te belecsöppentél ebbe a világba?
2001–2002 környékén teljesen más volt a helyzet, akkor a legtöbb bandán belül az a felfogás uralkodott, hogy likőrön és pizzán kell élni, éppen ezért nem meglepő, hogy annyi zenésznek volt egészségi problémája, vagy összetörtek a turné alatt, és el kellett menniük rehabra. Ez nem igazán fenntartható állapot, főleg, ha a zenélés az elsődleges bevételi forrásod. Ilyen életstílussal rendkívül nehéz akár egy albumot is összerakni törlések, csúsztatások nélkül.
Én akkoriban úgy oldottam meg, hogy rendeltem egy nagy rekesz zöldséget a Walmartból vagy valamelyik helyi biopiacról, és mindennap sült krumplit ettem. (nevet) Reggelire zabpelyhet ettem szója- vagy zabtejjel, ezek amúgy mindenhol kaphatóak voltak. Turné alatt általában ezekből állt a menüm, akkoriban vegetáriánus voltam, azóta pedig újra vegán vagyok. Azonban sosem voltam ilyen értelemben harcos. Úgy gondolom, hogy minden embernek joga van dönteni e felől egészen addig, amíg nem támogatja a húsipari tömegtermelést. Ha húst veszel, és tudod, hogy azon az adott farmon rendben vannak tartva az állatok, jól bánnak velük, akkor az egy teljesen más történet, az rendben van. Viszont, ha az olcsó húst veszed meg mindennap, és le se szarod, hogyan élt és hogyan halt meg az állat, csak finom legyen… Egyedül ezt az attitűdöt nem vagyok képes tolerálni. Én azért is választottam a növényi alapú étrendet, mert pontosan meg tudom különböztetni a répát a karfioltól. (nevet) Ez alapvetően egy nagyon egészséges étrend, soha nem is voltam beteg turné alatt. Volt, hogy magammal vittem a turmixgépemet, és ha tudtam szerezni gyümölcsöt és zabtejet, akkor egy isteni smoothie-t raktam össze!
Kevesen tudják rólad, hogy édesanya is vagy. A legtöbb nő nehezen adja le a terhesség alatt felszedett túlsúlyt. Te hogyan szerezted vissza a fitt alakodat?
Igen, két gyermekem van. Először is, a terhességem alatt is vékony maradtam, szimplán azért, mert nem vettem fagyit a szupermarketben. (nevet) Igazából házi fagyit ettem, magam készítettem, vettem egy nagy csomag gyümölcsöt, összekevertem kesudióval, tejjel és édesítővel, juharsziruppal vagy valami ilyesmivel, és azt ettem. Sokkal kevesebb cukrot tartalmaz, mint a bolti fagylaltok. Igazából a falási rohamok a negyedik hónapban kezdődtek, de ekkor is próbáltam mindig egészségesen étkezni, például saját készítésű süteményeket vagy ropogtatnivalókat ettem, és mindig volt valami zöldséges rágcsálnivaló a közelemben. Sokáig azt hittem, hogy a gyerekeim narancssárgák lesznek majd, mert annyi répát ettem állandóan. (nevet) Miután a gyermekeim megszülettek, akkor egy héttel később már mentem az edzőterembe, szimplán azért, mert kibaszottul utálok lustálkodni. Lassan kezdtem, és könnyebb gyakorlatokat végeztem, aztán lassan visszatérhettem azokhoz a súlyokhoz, amelyekkel korábban edzettem, és annyira jó volt! A terhesség alatt is jártam edzőterembe, de segítettek abban, hogy olyan edzéseket végezzek, amelyek nem túl megterhelőek, és mindig volt ott valaki, aki felügyelt. Volt egy edző, akinek szintén gyereke volt, és pontosan tudta, mit és hogyan kell ilyenkor csinálni. Sok kismamára jellemző, hogy a szülés után otthon ülnek, és depressziósak lesznek, de velem ez nem fordult elő. Egyszerűen elmentem az edzőterembe, mert szükségem volt arra az egyórás énidőre a 24 órás nonstop gyereküvöltés után. Egyszerűen felszabadultam. (nevet) Aztán amikor edzés és egy jó szauna után hazamentem, akkor sokkal több energiám volt. A szülés után hat héttel visszanyertem az azelőtti alakomat, ledobtam az összes túlsúlyt, és kezdtem magamra megint izmokat szedni. Hat héttel a szülés után már bikinit húztam, és meglepődve kérdezték tőlem, hogy „mi, te szültél?” (nevet) Haver, addigra már újra kockás volt a hasam. A második terhességnél már úgy voltam vele, hogy megnézzük, össze tudom-e ezt megint hozni, és megcsináltam! Nagyon szigorú vagyok magammal, folyton a kihívásokat keresem. Viszont már végeztem, 45 vagyok, és nem lesz több gyerek! (nevet) Örülök annak, hogy van két egészséges gyermekem. Most már abban a korban vagyok, hogy nagyon rizikós dolog gyereket vállalni, és nem akarok orosz rulettet játszani egy harmadik gyerekkel. Minél idősebb az ember, annál több a rizikó. Most itthon vannak, mivel már három hónapja nincs ovi, és ez már egy kihívás. 3 és 6 évesek, és ember, mindenről van véleményük! (nevet) Gondoskodnak arról, hogy egész nap talpon legyek. (nevet)
Van egy speciális edzésrutinod, vagy csak haladsz az árral?
Csak haladok az árral. Itthon és az edzőteremben összevetve már 20 éve edzem! Szóval már szinte az összes edzést ismerem. Inkább attól függ, hogy hogy érzem magam, lábra vagy felsőtestre, karra vagy hátra akarok edzeni. Ezt igazából egy-két perc alatt átgondolom ilyenkor, összerakom, és utána addig csinálom, amíg kedvem tartja. Berakok egy death metal számot, és csak csinálom, nem gondolkodom a következő gyakorlaton. Ha úgy érzem, hogy pihennem kell, akkor megállok, de alapvetően nagyon jól bírom a fájdalmat. De néha érzem a hátam, és tudom, hogy ha rosszul mozdulok, akkor nem fogok tudni a következő két napban mozogni. (nevet)
A környezetvédelem mindig is fontos volt számodra. Manapság ez hogyan hat az életedre, változott valamennyire az évek folyamán?
Igen, nagyon tudatosan odafigyelek arra, hogy csak organikus és helyi termékeket vásároljak, és szórakozásból már nem repülök, így a nyaralási úti célok is megváltoztak. Már nem vásárolok új dolgokat, a gyermekeim is használt játékokat kapnak. Sok ilyen dolog fellelhető a bolhapiacokon, és túl sok műanyagot használunk fel, szóval arra is próbálok odafigyelni, hogy ne az agyoncsomagolt dolgokat vegyem. Van olyan, hogy az egyik gyerek már megunta a játékát, vagy a szülők eladják, így veszek használt telefonokat, iPadeket is. A növényeim, amiket a kertben ültettem, mind méh- és rovarbarát, igazából az egész kertem úgy néz ki, mint egy dzsungel. Amikor megyek ültetnivaló magvakat vásárolni, akkor is meggyőződöm arról, hogy biztosan rovarbarát legyen, mert például vannak olyan rózsák, amelyek csodálatosan néznek ki, viszont nincsen illatuk, így nem vonzzák a méheket, rovarokat. Azonban mindig gondolkodom azon, hogyan tudnék még ennél is jobban odafigyelni, mert még mindig landolnak műanyagok a szemetesben. Most már csak szappannal mosakszunk, bambuszból készült fogkeféket használunk, ennek ellenére még mindig nem vagyunk teljesen műanyagmentesek, ami elkeserít engem. A ruhák is, amiket hordunk, mind organikus pamut, az etikailag kétes fast fashion márkákat pedig kerüljük. Próbálok ebben is tudatos döntéseket hozni, és inkább megveszem a drágább, de tartós darabot. Nem tudom, hogy ez elég-e, mert én csak egy csepp vagyok a tengerben, sok ember pedig még mindig nem tesz semmit, de ahogy mondani szokták: a változást magunknál kell kezdeni. Nem tudom megváltoztatni a világot, de lehetek tudatos fogyasztó.
Szerintem a pandémia kapcsán azért sok ember elkezdi megérteni, hogy mennyi minden múlik a helyes döntésen.
Én ezt máshogy látom. Szerintem ez a helyzet rengeteg kárt okoz főleg a kisebb, családi üzletekben, és nagyon rémisztő abba belegondolni, hogy mi történhet még ebben az évben. Azonban olyan formában jót tesz a környezetünknek, hogy például a repülőjáratok jelentősen le lettek csökkentve, az emberek több időt töltenek most a szabadban. Talán az emberek jobban megértik ezután, hogy mi az igazán fontos az életben. El lett véve az emberektől az a lehetőség, hogy találkozzanak a családjukkal, a barátaikkal, nem lehet átlépni a határokat. Bizzarnak érzem, de ez egy érdekes tapasztalat. Utálom, ha valami olyat kell hordanom, ami eltakarja az arcomat, félelmetes, egyszerűen nem ilyen társadalomban nőttünk fel, ráadásul nem sokkal ezelőtt megtiltották az embereknek, hogy burkát hordjanak, most meg kötelező volt a maszk viselete. Nagyon remélem, hogy lassan minden visszakerül a normális kerékvágásba, mert örömmel tölt el az, ha látok másokat mosolyogni. De egyébként igen, én elvagyok a nélkül, hogy, mondjuk, elutazzak Balira, ahol a sok turista csak elhajigálja a szemetét, ami az óceánban halmozódik. Talán az emberek az utazásokat illetően is tudatosabbak lesznek. És talán az emberek jobban megértik azt is, hogy a betegségek milyen gyorsan képesek terjedni, és jobban odafigyelnek a higiéniára is. Ez egyébként egy olyan dolog, amit az ember a turnén megtanul, mindig ügyel a személyes higiéniára, és ha beteg, mindenkivel közli, és megtartja a megfelelő távolságot. Volt olyan, amikor rajongókkal találkoztunk, és annyira örült nekem, hogy bocsánatot kért, de megölelt betegen, én meg mondtam neki, hogy legközelebb ne csináljon inkább ilyet. (nevet)
Az edzéseid mellett esetleg csinálsz másfajta sportokat is? Esetleg régebben sportoltál versenyszerűen?
Nem, nem szeretem, ha ilyenkor emberek vesznek körül, mivel ez számomra olyan, mint egy meditáció, és nagyon zavarónak tartom, ha valaki, mondjuk, futás közben beszél hozzám. Nem versenyzek más emberekkel, nem próbálok a legjobb lenni, én csak egészséges és fitt szeretnék lenni, és ezt csak önmagamért csinálom.
Említetted, hogy nagyon odafigyelsz arra, hogy mit eszel, de csak van valami bűnös szenvedélyed…
Igen, természetesen szeretem a csokoládét, de vásárláskor igyekszem arra odafigyelni, hogy kevesebb mint 20 gramm cukrot tartalmazzon. Nem szoktam az egészet megenni, elég nekem egy-két kocka – mivel étcsokiról van szó, így ez is bőven elég belőle. (nevet) És szeretem a caipirinhát is! Nem vagyok straight edge, szeretek füvet szívni, és jó koktélokat inni. (nevet) De most, karantén alatt megfigyeltem, hogy több alkoholt fogyasztottam, mint szoktam. Nem mindennap, de mondjuk háromszor egy héten.
Ha valaki azzal fordulna hozzád, hogy szeretne tőled tanácsot kérni ahhoz, hogy fitt maradjon, akkor mit mondanál neki?
Ugrókötél, vagy egy homokzsák, amit emelgethet. Igazából nincsen nagyon semmire szükség, a saját testsúlyos edzések is bőven megteszik, és még nincs is szükség akkora helyre. Ha csak egy dolgot nevezhetnék meg, az az ugrókötél lenne, mivel az a koordinációt is edzi, a gyerekeim is egész nap elvannak vele. (nevet) Gyerekként én is sokat ugróköteleztem, és sajnos sok felnőtt elfelejti, hogy ez mennyire egyszerű és hatásos edzés, inkább csak elvannak, leülnek a laptoppal, és lustálkodnak. Én éppen ezért megyek velük együtt ugrókötelezni egy órán át, és, mit ne mondjak, kibaszott nagy meló!
Interjú: Maryline Stein
Szólj hozzá