Egy női táska mindig rejtély egy férfi számára. De gyakran nekünk, nőknek is, mert képesek vagyunk egy heti teljes vészforgatókönyvnyi cuccot belepakolni. Van benne minden, smink készlet, naptár, parfüm, tablet, néha váltó ruha, cipő, víz, uzsonna és még megannyi egyéb dolog, ami jó, ha ott van, mert akár melyik nap szükség lehet rá.
Viszont ebből kifolyólag a súlya simán veri néha egy középiskolás iskolatáska súlyát is. Ez még nem is gond önmagában. Ha ennyi minden kell, hát kell. A gond ott kezdődik, hogy ez felkerül a vállra egy rövid vékony „füllel”, ráadásul nagyobbrészt mindig ugyanarra a vállra.
Tehát ott himbilimbizik a maga 5-6 kg-os (néha ennél is több) súlyával a vállon egy olyan fülön, ami nagyon szép, csak nem ergonómikus, hiszen nem lehet túratáskát kosztümhöz felvenni. Tehát ott lengedezik ez a kisgyermeknyi súly, és hogy le ne essen, enyhén fel is kell húzni azt a vállat. Persze ez sem gond. Egyszer. Kétszer. Tízszer. Csakhogy, az a retikül ott lengedezik napról napra, ugyan néha kaméleonszerűen formáját váltogatva, csak, hogy a környezetbe (a ruházatba) beleilleszkedjen, de egyik forma sem passzol tökéletesen a vállhoz. És csak leng nap, nap után, heteken, hónapokon, éveken át. Néha kicsit nehezebb, ilyenkor egy kicsit még jobban ki is kell dőlni a testünkkel, hogy megfelelően ellensúlyozzuk a ezt a súlyt, ami már eleve elferdül picit ettől a féloldalas tehertől, mert ugye keresztben hordva nem olyan jól néz ki. Ezáltal fel sem tűnik egy idő után, hogy bizony az a törzs akkor is kicsit kidől, és a váll akkor is fent marad, amikor nincs ott a táska. Az, hogy a cekkeres kar már nem csak akkor nem lendül, amikor ott van a táska, a másik meg túldolgozik ezt kompenzálva.
A járás féloldalassá válik. Aztán, hogy egy napon miért is fáj a derék, miért alakult ki a gerincferdülés, miért van fejfájásunk, foggyulladásunk a felhúzott válltól, miért van vállfájdalmunk az inaktív lapocka izmoktól, miért alakul ki oszteoporozis, vagy degeneratív betegség a vállnál, érzéketlenség, vagy tűszerű szúrások a karon az ideg traumától azt már nem biztos, hogy összekötjük az éveken át rosszul hordott táskával. Hiszen az mindig velünk van. Az nem feltűnő. Természetesen a súlyát nem lehet csökkenteni, két vállon, keresztben vagy folyamatosan váltott oldalon nem vihető. A kézben nem lehet vinni, mert nem néz ki olyan jól, meg hát vinni kell. Mindig, mindent, mindenhova. A táska, retikül egy nagyon, nagyon fontos dekoratív elem. Ami a vállhoz tartozik.
Ha tehát ezt olyan fontos cipelni, és nem tudunk kellőképpen figyelni a helyes testtartásra, akkor nem árt az izmokat időnként jól átdolgoztatni, megfelelően edzeni. Hogy sokáig problémamentesen ékesíthessen ez a darab. Gerinctornával, gyógytornával, pilates-szel, különböző tartást javító eszköz használatával sok, ebből származó probléma megelőzhető lenne.
Szólj hozzá