Hammer Gel vagy hydrogél? A Hammer Nutrition szerint a különbség a szénhidrát fajtájában és a frissítés logikájában van: a hydrogél jellemzően fruktóz és glükóz híg oldata zselésítőkkel, a Hammer Gel alapja viszont a komplex szénhidrát, a maltodextrin. A gyártó ezért nem készít hydrogélt – az energiát, a folyadékot és az elektrolitot külön adagoltatja.
A Hammer Nutrition Hungary cikke nyomán – az eredeti cikk: hammer-nutrition.hu
Mi az a hydrogél, és miért lett ekkora divat?
Az ötlet egyszerű: vegyünk egy gélt, hígítsuk fel több vízzel, tegyük könnyen lenyelhetővé, és ígérjük meg, hogy futás közben nem kell külön inni. A blog szerint a tasakban ilyenkor többnyire sok fruktóz és glükóz van savanyítókkal és zselésítőkkel, például gellángumival, kellemesen folyós állagban. Kényelmes, és intenzív terhelésnél sokaknak barátságosabb érzés, mert a hígabb oldat gyorsabban hagyja el a gyomrot.
A mellékhatásról viszont kevesebb szó esik: a gyomor hirtelen nagy adag egyszerű cukrot kap. Ez a Hammer szerint vércukorhullámot idézhet elő, ozmotikusan megterheli a gyomortartalmat, és a komfortérzet mögött ott lehet a puffadás, a lötyögő érzés, az émelygés vagy a váratlan tempóesés. A több víz önmagában nem okos hidratálás: az energia és a folyadék össze van kötve, így nem szabályozható külön, mikor mennyi kell. Hűvösben könnyű vele túl sok folyadékot bevinni, hőségben pedig úgyis külön kell inni.
Miben más a Hammer Gel, mint a hydrogél?
A Hammer Gel alapja a maltodextrin, amely a cikk szerint egyenletesebben és kiszámíthatóbban adhat energiát, mint a fruktóz–glükóz keverékek. A különbség már a szájban kezdődik: a nyálban lévő amiláz enzim az első kortynál bontani kezdi a maltodextrint. Ha a gélt nem nyeled le azonnal, hanem néhány másodpercig a szádban tartod, az előemésztés már megindul – ez gyors energiaérzetet adhat, és kevésbé terheli hirtelen a gyomrot.
Ehhez illeszkedik a Hammer alapelve is: a gél adja az energiát, a vizet külön iszod a hőmérséklethez és az izzadásodhoz igazítva, az elektrolitot pedig célzottan pótolod. Így mindhárom elem függetlenül állítható, nem egy fix, mindent egyben tartalmazó keverék dönt helyetted.
Miért baj, ha egyszerű cukor a főszereplő?
A fruktóz és a glükóz gyorsan megemeli a vércukrot, amely ugyanilyen gyorsan vissza is eshet. Rövidebb erőfeszítésnél ez belefér, állóképességi terhelésnél viszont az a cél, hogy az energia egyenletesen érkezzen, és a gyomor nyugodt maradjon. A hullámzás a blog szerint ritmust tör, koncentrációt vesz el, és növeli az emésztési panaszok kockázatát. A maltodextrin ezzel szemben fokozatosabb glükózleadást tesz lehetővé, és mivel már a szájban bomlani kezd, kisebb az esélye, hogy egyetlen nagy cukoradagként érkezzen a gyomorba.
Miért nem gyárt a Hammer hydrogélt?
Mert ütközik a rendszerszintű megközelítéssel. Ha a gélbe sok víz kerülne, az energia összekapcsolódna a hidratálással, és elveszne a finomhangolás lehetősége – hosszú, változó körülmények között zajló versenyen vagy túl sok, vagy túl kevés folyadék menne be az energiával együtt. A hydrogél állagához jellemzően technológiai segédanyagok is kellenek, a Hammer célja viszont egyszerű receptúra hozzáadott finomított cukor, mesterséges édesítők, színezékek, aromák és sűrítőanyagok nélkül. A hydrogél könnyű lenyelhetőségére a válaszuk: a komfortot nem a gél felvizezése, hanem a helyes koncentráció és időzítés adja.
Hogyan frissíts a gyakorlatban a Hammer szerint?
A rajt előtti fél órában jöhet egy adag Fully Charged és egy adag Endurolytes vagy Endurolytes Extreme. Verseny közben a legtöbb sportolónál óránként 120–160 kalória energia működik jól; nagyobb testtömegnél (különösen 85 kilogramm felett) vagy magasabb intenzitásnál a 160–240 kalóriás sáv a reális. A folyadékot az időjáráshoz és az izzadáshoz kell igazítani, óránként 500–800 milliliter között, 850 millilitert nem túllépve. Melegben és sós izzadásnál több elektrolit kell, hűvösben kevesebb. Három órán túli terhelésnél a Perpetuem veheti át a fő energiaforrás szerepét.
A gél használatához egy apró trükk is tartozik: a tasak tartalmát néhány másodpercig érdemes a szájban tartani, aztán vizet kortyolni rá. A blog szerint ez magas pulzusnál, lomha gyomorral különösen hasznos.
A témához kapcsolódóan korábban arról is írtunk, miért lehet kevés hosszú távon a csak gélre és izotóniás italra épülő frissítés, és hogy miért nem mindegy, fruktózból vagy maltodextrinből jön-e az energia. További sporttáplálkozási cikkeket a Táplálkozás rovatban találsz.
Ez a cikk a Hammer Nutrition Hungary „Hammer Gel vs. hydrogél – cukorsokk helyett okos energia, divat helyett élettan” című cikkének szemléje. Az eredeti cikket teljes terjedelmében itt tekintheted meg: hammer-nutrition.hu
Fotó: Hammer Nutrition Hungary
Szólj hozzá