Képzelj el egy olyan állatorvost, aki nap mint nap megmenti a kisállatok életét, és emellett a sport világában is kiemelkedő teljesítményt nyújt. Dr. Császár-Szabó Veronika, vagy ahogy mindenki ismeri, RoniDoki, egy ilyen inspiráló személyiség. 38 évesen, Érden élve és dolgozva, már nyolc éve gyakorolja hivatását, és három éve vezeti saját állatorvosi rendelőjét. Gyerekkori álma valósult meg az állatorvosi pályával, és ezt a szenvedélyt ugyanazzal a lelkesedéssel és kitartással viszi tovább a sport terén is. A stresszes napok és nehéz esetek után a futás számára nem csupán kikapcsolódás, hanem a fizikai és mentális egyensúly megteremtésének kulcsa is. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazon 2024/3 számában került publikálásra.)
Mióta és hogyan kapcsolódik az életedhez a sport?
A sport csak nagyjából 12 éve részese az életemnek, gyerekként semmit nem mozogtam, kifejezetten tesi-ellenes kislány voltam. Az Állatorvostudományi Egyetem évei alatt kezdtem el mozogni, eleinte csak a vizsgaidőszakban felgyülemlett feszültség levezetésre használtam a kick-box aerobikot, majd egy rosszul sikerült rúgással lett egy részleges boka szalag szakadásom. Az ebből való felépülés indított el a futás útján. Kezdetben csak pár kilométert futottam, aztán lépegettem fölfelé: 10 km, félmaraton, maraton, és 2016-ra belekóstoltam a 60 km pluszos ultrákba is. 2017-től beköltözött a szívembe a Spartan Race, így az aszfaltcipőt egy időre “szögre akasztottam”.
Apukád sportmúltja milyen hatással volt rád?
Apukámnak sincsen klasszikus sportolói múltja, bár neki mindig is fontos volt a rendszeres testmozgás, futni viszont csak 40 felett kezdett. Elvált szülők gyerekeként nem vele nőttem fel, így futás, mint “apa-lánya program” csak már felnőttként valósult meg nálunk. Apukám embertelen távjai hatalmas motivációt adtak és adnak most is, tapasztalait pedig a saját versenyeimen is sokat kamatoztatom. Emlékszem, az első maratonját készült lefutni, ehhez kapott egy 7,5 km-es minimaraton nevezést, na itt “rángatott bele” ebbe az őrületbe. Imádtam az első versenyem, a célkapun átfutva egyértelmű volt, hogy ebből lesz folytatás.
A terepakadály-futással hogyan kerültél kapcsolatba és mikor?
2017-ben az aszfalt futás mellett csak a móka kedvéért akartam kipróbálni a Spartan Race-t, de kicsit “hosszabb lett a kapcsolat”, 2 fronton is, hiszen a férjemet is ekkor, a Spartan által ismertem meg. Ebben a műfajban a legszebb versenyéveimet a 2019-2022-es időszakban éltem meg, amikor szép eredményeket értem el először a korosztályomban, majd elit versenyzőként is.
Hogyan készülsz egy-egy nagyobb megmérettetésre?
Teljesítménykényszeres és maximalista személyiségnek gondolom magam, de mivel civil szakma mellett, nem élsportolóként indulok 1-1 versenyen, sokszor nehéz ezt a belső fűtöttséget üzemanyagnak és nem egy frusztrációt okozó forrásnak használni. Amikor kitűzök egy célt, akkor arra viszont a tőlem telhető legjobb tudásom szerint próbálok fókuszálni, hiszen egy ideje ismerem magam annyira, hogy a “csak megcsináltam” nem az én stílusom.
Kikkel dolgozol együtt, hogy ilyen kimagasló eredményeket tudj elérni?
Jelenleg Takács Péter a futóedzőm, a Backyard Ultrára való felkészülésre őt választottam, és mint kiderült, a legjobb döntés volt.
Mely eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Szerencsére nagyon ritka, hogy rossz élménnyel távozok egy-egy versenyről, sok szép emléket őrzök a szívemben és a lábamban. A legfrissebb és legkimagaslóbb eredményem egyértelműen az áprilisi Backyard Ultra, ahol 27 kört, 183 km-t és egy abszolút női 3. helyezést tudhattam magaménak. Az elmúlt évekből, amire kifejezetten büszke vagyok, és idős kutyámra nézve mindig meghatódok, az a 2018-as Hard Dog Race Wild, ahol Elzával abszolút 1. helyre futottunk be. A 2020-ból a Spartan Race National Series versenysorozatának korosztályos 1. helyezése az abszolút legmeghatározóbb sportteljesítményem, ezt akkor maximális pontszámmal nyertem meg. Ami amatőr sportolóként hatalmas megtiszteltetés volt, hogy 2021-ben a Spartan Race Hungary által meghívást kaptam a National Team-be, így innen 3 éven át elitként versenyeztem. A 2021-es évem legszebb pillanata a Malino Brno-i Spartan Ultra Elit női 2. hely megszerzése volt, majd decemberben hazánkat képviseltem az Abu Dhabi sivatagban megrendezésre kerülő világbajnokságon. 2022-ben egy szlovén és egy szlovák versenyről távoztam a legboldogabban, mint elit dobogós, a 2023-as év top 1. legszebb 10 órája pedig a francia Alpokban, Morzine-ban a Spartan Race Ultra volt, a 23-as szezont pedig egy cseh Spartan Ultra Elit 3. hellyel zártam.
Amennyiben voltak mélypontjaid, akkor azokon hogyan lendültél át, mi volt ebben a segítségedre?
Egyértelműen a fejem az erősségem, ezért valók nekem az ultrák. Természetesen a fizikálisan összerakott felkészülés elengedhetetlen, de olyan, hogy fejben szétessek, és emiatt kelljen kiszállni még nem fordult elő velem, hiszen vagyok olyan makacs, és célorientált, hogy nem engedem meg magamnak, hogy ha valamibe erőt és energiát fektettem azt elengedjem. Ez előny és hátrány is tud lenni egyszerre, de úgy érzem már egész jól fel tudom mérni mi a reális cél, amit csalódás nélkül meg tudok ugrani, de ha útközben kiderül, hogy mégsem, akkor a kitartásom átsegít a mélypontokon.
Van speciális frissítési terved?
Alapvetően a Hammer Nutrition termékeit használom már az első Spartan ultrám óta, ebben még nem csalódtam, nem bántja a gyomrom és már bejáratott nálam, sok versenyen bizonyított. Most áprilisban a Backyardnak annyira más volt a rendszere, mint az eddigi versenyeimnek, hogy itt természetes frissítéssel is kombináltam.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most kezdenének bele a versenyszerű sportba?
Elmúlt éveimből, mint tapasztalat, azt tudnám első helyen megfogalmazni, hogy mindenki csak akkor kezdjen el versenyezni, hogyha képes lelkileg megküzdeni az ezzel járó kudarccal is. Magamra visszatekintve nekem ez nem mindig sikerült, és egyszerűen nem lehet mindig fent lenni, de ezzel nagyon nehéz szembesülni, főleg egy teljesítménykényszeresnek. A második legfontosabb, hogy figyelembe kell venni a test jelzéseit, és ez nem közhely. Aki nem tud a regenerációra arányaiban annyit szánni, mint amennyit kivesz a testéből, ott előbb-utóbb megbosszul a szervezet és leültet. A türelem nem nagy erősségem, így arról hiteles instrukciókat nem én fogok adni, pedig nekem is ideje lenne elsajátítani. Amit viszont kifejezetten fontosnak tartok, és magam is próbálom ennek megfelelően felépíteni a felkészülést, az a kitartó és szorgalmas munka, a versenytársak tisztelete, és végül, de nem utolsó sorban a versenyzés mellett az élményszerzés.
Szerző: Szaloki Tímea
Szólj hozzá