Keresés
Close this search box.
dsc 9842

Edzővel vagy önállóan? – Avagy hogyan válasszunk edzőt?

Egy közösségi kérdőív segítségével gyűjtöttünk adatokat a témához. Többek között futók, kerékpárosok, triatlonisták, OCR-sportolók és teremben edzők töltötték ki. A beérkezett több mint 300 válasz, valamint csapatok, klubok tapasztalatai alapján állítottuk össze ezt a tanulmányt. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2020/3. számában került publikálásra.)

A karantén idején különösen fontos volt a motiváció fenntartása, a lehető leghatékonyabb edzésmunka végzése, hiszen sem közösségben, sem személyes edzői segítséggel nem volt szabad dolgozni. Emiatt sok kérdés érkezett hozzánk is, hogyan tudunk a legjobban segíteni online. Ezek a tapasztalatok világossá tették, hogy a sportolók számos kérdésre nem tudják a választ, amelyekkel nap mint nap szembesülnek.

A kérdések középpontjában az edző áll. Elsősorban a szabadidősportban, a személyi edzésben dolgozó edző. A kérdések is róla szóltak, hiszen annak az edzőnek, aki versenyzőkkel vagy egyesületi keretek között dolgozik, alapvetően mások a körülményei és a lehetőségei, így rá nem ugyanazok a kritériumok vonatkoznak. Fontos azonban kiemelni, hogy nem lehet éles határt húzni ebben a kérdésben, hiszen ritka az az edző, aki csak versenyzőkkel vagy csak szabadidős sportolókkal foglalkozik.

Melyek a legfontosabb igények az edző munkájával kapcsolatban? Erre elsősorban a kérdőív kiértékelése alapján válaszolunk, de nem feledkezünk meg az objektív szempontokról és a kivételekről sem.

A tanulmány szempontjából alapvető szóhasználatot is tisztázni kell: a „versenyző” és a „szabadidős” kategóriák arra vonatkoznak, hogy a sportoló milyen hangsúlyt helyez a sportra az életében. A versenyzőnek az edzés a legfontosabb, erre akarja a legtöbb időt szánni, míg a „szabadidős” sportoló munka, család, más elfoglaltságok mellett, valóban a szabadidejében edz. Ezek a kategóriák nem a hozzáállást vagy az elvégzett munkát minősítik, az eredményeket meg végképpen nem. De mi akkor a különbség? A kétféle hozzáállás következménye többek között az is, hogy az edző más lelki hozzáállással szembesül: a versenyző azt teszi, amit mondanak neki, a szabadidős sportoló pedig gyakran nem tudja megtenni, mert a munka, a gyerek, a családi ügyek közbeszólnak. Erre pedig az edzőnek is tekintettel kell lennie.

Elsőként az egyik alapvető kérdésre kerestünk választ: akkor tudja-e jobban átadni az edző a tudását, ha maga is versenyző volt, vagy inkább akkor, ha szakmai iskolákat végzett? Vagyis: Mikor jobb egy edző? Ha tanulta, vagy ha csinálta?

Az edző többféleképpen is megszerezheti a tudását: maga is versenysportoló volt, sőt élversenyző; iskolák és/vagy tanfolyamok elvégzésével; önképzéssel; gyakorlati munkával.

A válaszok és a tapasztalat is azt mutatja, hogy a szakmai tudás fontos része az edzői munkának, de az edző, aki nem képes megtalálni a hangot a tanítványával, lehet bármilyen magas szinten, nem fogja tudni átadni a tudását. Amit átad, annak sem biztos, hogy minden részét helyesen sajátítja el a tanítvány, ugyanakkor lehet, hogy egy alacsonyabb szintű tudás tökéletes átadása értékesebb, hatékonyabb. Ezzel semmiképpen nem kívánjuk azt mondani, hogy nincs szükség szakmailag magasan képzett edzőkre – de azt igen, hogy a sportolóval való kommunikáció szerepe legalább annyira fontos, mint a szakmai felkészültség.

Itt jelenik meg az egyik kiugró különbség a versenyzőkkel és a szabadidős sportolókkal foglalkozó edzők között: a versenysportolóknak nem kell magyarázni, az edzőnek nem kell rendszeresen eltérnie az edzéstervtől, a szabadidős sportolók esetében viszont állandó rugalmasságra van szükség. Az egyik esetben a szigor a hatékonyabb, a másik esetben a türelem és a tolerancia. Az iskolában megszerzett diploma és a gyakorlati tapasztalat is csak akkor hasznos, ha az edző képes fejlődni, új tudást, új tapasztalatokat beépíteni a meglévők mellé, akár azon az áron is, hogy a régebbiek megváltoznak. Folyamatosan fejlődik az edzéselmélet, a sportpszichológia, új eszközök jelennek meg – az ezekről szóló ismereteket folyamatosan lehet, és kell is fejleszteni.

A válaszokból kiderült, hogy az emberek 70%-a kiemelten fontosnak tartja a céltudatosságot az edzésben. Ebben a témában két, egymással élesen szemben álló tábor létezik: az egyik azt mondja, hogy csak az lehet jó edző, aki eredményes sportoló volt, a másik pedig azt mondja, hogy az is lehet jó edző, aki csak tanulta, de tudja, mi az a céltudatosság. Azonban a „céltudatosság” nemcsak abból származhat, ha valaki élversenyző volt! A versenyzés nagyon sok tapasztalatot és megélt élményt jelent, de céltudatos lehet az is, aki nem a versenypályán volt első, hanem önmagát legyőzve évek kemény munkájával ért el valamit. A versenyzői mentalitás, terhelhetőség persze jobban megérthető és motiválható egy olyan edző által, aki gyakran állt a dobogó legfelső fokán, aki az eredményeiért sok mindent feláldozott – de nem mindenkinek ez a valós igénye! Van, akinek fontosabb az a tudás, hogy hogyan lehet család és munka mellett eredményes sportoló valaki. Lehet, hogy nem országos bajnok, hanem „csak” korosztályában dobogós, vagy számos fiatallal a sportolást megszerettető pedagógus.

Az edző segítségét a motiváció fenntartásában 51% értékelte kiemelten fontosnak, 37% pedig fontosnak. Ez az a pont, ahol nincs különbség a versenyzői és a szabadidős edzői munka között, legfeljebb az eszközök mások. A felkészülés egyik legerősebb motorja és támasza a motiváció, ennek pedig két jellemző segédeszköze lehet az edzői munkában: a szakmaiság és a kreativitás. A szakmaiság adja azt a biztonságot és bizonyosságot a tanítványnak, amitől képes lesz töretlen hittel elvégezni a munkát, a kreativitás és a hozzá társuló rugalmasság pedig színekkel, élettel tölti meg a programot, a tanítványra váró feladatokat. A szabadidős sportolók esetében sokkal magasabb az igény (47%) arra, hogy az edző képes legyen figyelembe venni az egyedi és napi szempontokat. De azt is vegye észre, ha a sportoló „csak ki akar bújni” a nehézségek alól! Ezt a szigorra adott válaszok jelzik – nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy ő maga is néha a kényelmesebb utat választaná.

Az alábbi táblázatban láthatjuk a különbségeket a versenyzők és a szabadidős sportolók véleményében arra a kérdésre vonatkozóan, hogy milyen fontos jellemvonásai vannak az edzőnek.

 HatározottságSzigorKommunikációEmpátiaRugalmasságKedvességMotivációs készségStílusPéldamutatásElkötelezettség
Versenyző93%78%91%61%54%23%93%59%85%96%
Szabadidős78%27%90%92%92%89%81%91%85%89%

A válaszadók 94,8%-a írt szöveges értékelést is az edzői munka és az edzői jellemvonások kérdéseire. Ezeket a teljes tanulmányban részletezzük, de a leggyakoribb értékeléseket itt is közzétesszük.

A jó versenyzői edző jellemzői:

  • szakmailag képzett, képes a fejlődésre
  • példamutató
  • kreatív, figyelmes
  • hiteles
  • következetes
  • jó motivációs készséggel rendelkezik
  • szigorú
  • határozott

A jó szabadidős edző jellemzői:

  • rugalmas
  • megértő, empatikus
  • tiszteli a tanítványát
  • szakmailag képzett, képes a fejlődésre
  • példamutató
  • kreatív, figyelmes
  • hiteles
  • következetes
  • jó motivációs készséggel rendelkezik

Az edzői „eredményesség” kérdésre két határozottan elkülönülő válasz született: a versenyzők szerint az edző eredményességének fokmérőjét az határozza meg, hogy milyen eredményeket érnek el a tanítványai, illetve ő maga. A szabadidős sportolók szerint viszont akkor eredményes, ha a tanítványai sérülésmentesen fejlődnek, jó érzés és motiváltság jellemzi az általános közérzetüket, és ha az edzői munka támogatja a mindennapi problémák megoldását.

A válaszadók túlnyomó része egymástól függetlenül egyetértett abban, hogy rendszeres és alapos szakmai továbbképzés, fejlődés nélkül nincsen minőségi munka az edzői szakmában sem! Ráadásul, mivel az edzőnek nagyon sok területhez kell értenie (ha nem is egyenlő mértékben), a fejlődést nagyon sokféleképpen el lehet érni. Nagyon kevés szakembernek van olyan szerencséje (itthon főleg), hogy közvetlenül együtt dolgozhat pszichológussal, dietetikussal, mozgásterapeutával, orvossal, erőnléti és technikai edzővel, ezért ezekben a témákban is járatosnak kell lennie – legalább alapszinten –, és folyamatosan fejlődnie kell, hogy időben segíthessen a problémák felismerésében és kezelésében.

A sport az emberek legnagyobb részének az életminőség javítását jelentő eszköz, amelyhez tartoznak ugyan saját célok, de azok alárendelt (vagy legalább mellérendelt) szerepben vannak a hétköznapok és az élet egyéb céljai mellett. Egy szűk réteg az, aki mindent feláldoz a sport által elérhető eredményekért, mindent megtesz azért, hogy a maximumot hozza ki magából, akár a saját egészségének rovására is. Egy edzőnek mindkét esetben tisztában kell lennie ezekkel a tényekkel, mert nem mindegy, kivel és mikor foglalkozik. Nem mindegy, hogy egy 13 éves lelkes és motivált, de még fejlődésben lévő sportolóval készül egy versenyre, vagy egy 19 éves, ereje teljében lévő fiatalemberrel, hiszen mind élettanilag, mind pszichésen egészen más a terhelhetőségük. Az edzőnek tisztában kell lennie a sportolók lelki és szellemi hátterével, habitusával, alkati és egészségügyi jellemezőivel. Akik évek óta együtt dolgoznak, azok sem engedhetik meg maguknak, hogy kész tényként kezeljenek olyan információkat, amelyek évekkel korábban igazak voltak! Az emberek lelkiállapota, az életkörülményeik, a kapcsolataik változnak, fejlődnek, és ezek hatással vannak az edzésmunkára is. Ezt pedig figyelembe kell venni minden edzésen, minden tervben, minden programban. A folyamatos edzői jelenlét az alapja a hatékony munkának.

Ebben a tanítványnak is segítenie kell, hiszen ha ő nem mutatja, nem mondja, nem jelzi az őt ért pozitív vagy negatív hatásokat, akkor az edző számára megnehezíti, akár el is lehetetleníti a hatékony munkát.

Ezért is szép ez a hivatás, hiszen csak összefogva lehet eredményeket elérni!

Összefoglaló a válaszadókról:

(Egyes kérdésekre több választ is lehetett jelölni, így például egy versenyző lehet szabadidős sportolókkal foglalkozó edző is, egy futó lehet triatlonista is).

  • Születési idő: 63% 1965 és 1975 között született, 21% 1978 és 1985 között.
  • Sportolói típus (több választ is lehetett adni): 67,4% sportoló, 27,9% szabadidős sportolókkal foglalkozó edző, 32,6% versenyző, 18,6% versenyzőkkel foglalkozó edző.
  • Megjelölt sportok (több választ is lehetett adni): 72,1% futás, 27,9% kerékpár, 20,9% triatlon és ugyanennyi OCR, 32,3% egyéb.
  • Sportolással eltöltött idő: 81,4% több mint 10 év, 11,6% 5-10 év, 7% kevesebb mint 5 év.
  • Versenyzéssel eltöltött idő: 37,2% több mint 10 év, 20,9% 5-10 év, 14% kevesebb mint 5 év, 27,9% soha nem volt versenyző.
  • Sporttal eltöltött órák száma hetente: 44,2% 5-10 óra, 20,9% 10-15 óra, 18,6% több mint 15 óra, 16,3% kevesebb, mint 5 óra.

Szerző: Tóth Viktor – terepsport.hu

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top