Sziva Judittal a budapesti Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF) találkoztunk, ahol ő volt a „Cascadeuses” (Kaszkadőrnők) című film nagykövete. Nem véletlenül… Judit igazi világpolgárként és fiatal kora ellenére is hatalmas szakmai tapasztalattal válaszolt a kérdésekre a film vetítése után, majd az interjúban is. Sokan ismerhetjük, felismerhetjük őt a képernyőről vagy a vászonról, hiszen a Dűne és a Ninja Warriors szereplője is volt.
Bemutatkozás
Magyarországon születtem, de Kaliforniában töltöttem a gyerekkorom, itthon végeztem el a sulit. Érettségi után egy héttel már itt sem voltam, azóta külföldön élek. Vagyis pont 2022 tavaszán költöztem haza ideiglenesen, mert mostanában Budapest a központja az európai filmezésnek.
Egész gyerekkoromban fontos volt a mozgás. A szüleim minden hétvégén kirándulni vittek, így a természetnek és a hegyeknek különleges helye van a szívemben.
Atlétikáztam, művészi tornáztam, ritmikus gimnasztikáztam, fociztam, kosaraztam, röpiztem. A tánc volt az első nagy szerelem. Tinédzserként a bulikon és barátokon volt nagyobb hangsúly. Mindig rengeteg energiám volt, a tanulás mellett belefért a mindennapokba a sport és a zene – pár évet musicalekben is énekeltem – és persze a barátok.
Amikor úgy döntöttem, hogy hosszabb távon maradok kint Helsinkiben, akkor az egyetemet is elkezdtem kint. Van egy nyelvekre szakosodott üzleti BSc diplomám. A gyakorlatot 2014-ben Spanyolországban szereztem meg egy ingatlanirodában, amit szintén egy nagy kalandnak éltem meg, de már az első munkanapomon tudtam, hogy nem nekem való hosszú távon az irodai munka.
2015-ben a street workout volt az első sport, ami megváltoztatta az egész életstílusom, és ezzel együtt a baráti köröm is. Elkezdtem igazi sportolóként élni, 2016 és 17-ben sikerült kijutnom a VB-re, Finnországot képviselve. Ezalatt a két év alatt sok versenyen vettem részt Európában. Ezután jött a parkour, ami végleg “kinyitotta a szemem”, és azóta nincs megállás.
Sokat tudtam utazni ennek köszönhetően, nagyon befogadó és barátságos ez a közösség. A parkour tanított meg az igazán fontos dolgokra, amiket a későbbiekben sokat tudtam használni az életem többi területén is; ne ijedjek meg a nagyobb kihívásoktól, mert mindent le lehet bontani kis lépésekre. Türelem kell az ismétlésekhez és meg kell szeretni az alapokat. Nagyon szeretem a szabad, kreatív mozgást.
- Hogyan lettél kaszkadőr?
-Körülbelül 6-8 hónapja parkouroztam csak, tehát viszonylag kezdő voltam, de teljes szenvedéllyel csináltam. Volt Helsinkiben egy casting, ahol amerikai akcentusú parkouros lányokat kerestek, amiről az egyik barátom szerzett tudomást, és meg is jegyezte, hogy “téged keresnek”. És tényleg… Megkaptam ezt a szerepet, és akkor “jöttem rá”, hogy ez is egy munka. “Fizetést kaphatok azért, hogy kamera előtt ugráljak? Mi mást kell még megtanulnom?”
- -Milyen út vezetett az ilyen „őrültségekhez”?
-Ezután teljesen el is vesztem ebben a világban: muay thai, box, kali, wing-tsun, tricking, mászás, akrobatika és természetesen megmaradt a parkour. Felvettem a kapcsolatot a helyi filmesekkel, heti szinten tettünk össze „fight koreót”, amikből rengeteget tanultam a kameráról, a mozgásról, reakciókról, és az utómunkáról.
Finnországban nem forog túl sok film, így viszonylag gyorsan eljutottam arra a szintre, hogy ha van akció, akkor nagy valószínűséggel annak része lehetek.
Innen jött az ejtőernyőzés, majd a bázisugrás, ami mára a legnagyobb szenvedélyem.
Mivel a filmipar kicsi, 1-1 munkám volt, emellett edzősködtem, modellkedtem, színészkedtem. Ahogy megtudtam egyre többet az iparról, kiderült, hogy Budapesten van a legtöbb akció.
Így 2022-ben itthon kötöttem ki. Nagyon hálás vagyok a helyi koordinátoroknak az azonnali bizalomhoz. Csütörtöki napon érkeztem, és már másnap dolgoztam – majdnem megállás nélkül az egész évet. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, és bekerültem egy nagyon tehetséges közösségbe.
Tehát én igazából kezdőnek számítok itthon. Sokan a csapatunkból már 10+ éve vannak az iparban. Én egyelőre a rózsaszín felhőket látom, nagyon szeretem, nincs sok negatív tapasztalatom.
- -Hogyan telnek a napjaid?
-Kint Finnországban azt szerettem, hogy freelancerként minden napom teljesen máshogy telt. Rengeteg mindennel töltöttem meg a napokat, a saját projektjeim menedzseltem, így minden nap egy nagy kaland volt.
Egy jellemző hetem: hétfőn az edzőteremben tartok edzéseket, kedden már reklámfotózáson vagyok valahol a külvárosban, szerdán fight koreót veszünk fel, csütörtökön meg egész nap a saját edzéseimmel foglalkozhatok. Pénteken meeting a szponzorokkal, aztán megint edzést tartok, hétvégéken pedig vagy workshopon tanulok, vagy én tartok egyet. Azutáni héten pedig Lappföldön sorozatot forgatunk.
- -Mostanában miben dolgoztál?
-Itthon a filmezés komolyabb. A nagyobb produkcióknál van több felkészülési idő, vannak alapcsapatok. Részese lehettem a Dűne alapcsapatának, ami teljes fél éves munkát jelentett. Megtanultam hogyan lehetek csapatjátékos, ami nem mindig könnyű, de nagyon jó befektetés. Ilyenkor heti 5-6, sőt akár 7 napot vagyok ugyanazokkal az emberekkel.
- -Folyamatosan kihívásokkal szembesülsz. Mik a legnagyobbak, legnehezebbek?
-Nekem az egyik nagyobb kihívás a bizonytalanság. Van olyan, hogy megállás nélkül dolgozol, és olyan beosztásban, hogy nehéz bármi mást szervezni a munka mellé. De vannak olyan időszakok, mint például a tavalyi sztrájk, hogy hirtelen nem látsz a közeljövőben egy munkanapot sem. Sokszor utolsó pillanatban (“holnap ráérsz?”) jönnek a projektek. Rugalmasság kell, és sokunknak van emellett más vállalkozása is – én is megtartottam az edzősködést online.
- -Komplex terhelésnek vagy kitéve nap mint nap. Hogyan készülsz erre?
-Mindenki máshogy kerül be a szakmába, így nagyon személyfüggő, hogy ki mit edz.
Nekem személy szerint az a célom, hogy minél nagyobb “eszköztár” lehessek a koordinátoromnak. Hogy tudjak bunyózni, de magasról esni is. Akrobatikát tudni, hogy riggen is lehessek.
Időszak függő, hogy mire teszek nagyobb hangsúlyt. Erő és kondicionáló edzéseket heti 2-3x csinálok, futni egyszer-kétszer megyek. Heti két-háromszor BJJ-zek (brazil jiu-jitsu), és napi 1-3 órát töltök valamilyen készség fejlesztéssel: alap kung-fu, fegyverek használata, koreográfia tanulása, gyakorlása, akrobatika, box stb.
Ami elengedhetetlen, az a reggeli meditáció/átmozgató mozgástartomány fejlesztés, ami segít ráhangolódni a napra és figyelni, hogy hol van éppen izomláz, vagy akár kisebb sérülés. Illetve este elengedhetetlen a nyújtás. Van, hogy 10 perc, van, hogy 1 óra.
Amit én nagyon szeretek így félig finnként, az a hideg. Hideg kád/medence szintén elég gyakori. Az pedig még jobb, ha van mellé szauna.
- -Mik a kedvenc edzéseid, mennyit nyújtasz utána?
-Mindig szakaszokban teljesen megszállottan rákattanok valamire. Az utóbbi 4-5 hónapban a BJJ a nagy szerelem, így néha heti 5 edzés is megeshet.
Rengeteget nyújtok. Nagyon ritkán ülök asztalnál, otthon kanapém sincs. Amikor leülünk az edzőteremben beszélgetni a földön ülünk valamilyen spárgában. Amikor barátokkal együtt töltjük az időt, akkor is mindenki a földön ül és nyújt.
Ami kicsit eltér kaszkadőrként az átlag sportolótól, az az, hogy minél több készséged van, annál jobb, így több dolgot kell egyszerre fejleszteni. Így nekem mindig hullámzó, hogy milyen szinten van mondjuk az akrobatika, a box, vagy a mászás.
- -Mik voltak a legnagyobb élményeid, találkozásaid?
-Rengeteg olyan élmény volt, hogy csak pislogtam és reméltem, hogy nem ébredek fel. (mosolyog)
Viking-sziget valahol a tenger közepén Finnországban egy hatalmas viharban.
A Ninja Warrior téli verziója, ahol az akadályokat kint a jeges víz fölött kell teljesíteni, magunk csináltuk a lyukakat a jégbe. Jég alatti szabadtüdős úszás, neoprén és sapka nélkül. Erre nagyon büszke vagyok, sok felkészülés volt mögötte.
A legnagyobb munkám eddig a Dűne második része. 4 hónap Budapesten, utána 1 hónapot Jordániában és 1 hónapot Abu Dhabiban töltöttünk. Ezek óriási élmények voltak. Itt mind szakmailag mind emberileg rengeteget tanultam, és gyönyörű emlékekkel jöttem vissza.
- -Miért nehéz egy-egy szerep, vagy színész?
-Nekem eddig nem nagyon volt tapasztalatom “nehéz” színésszel. Talán erről a tapasztaltabb kollégáim többet tudnának mesélni. A legtöbb színész érti, hogy mindenki azért van ott, hogy szép legyen a végeredmény, és a „stunt department” azért van ott, hogy ő, a színész nézzen ki jól.
A színészi munkák, amik néha együtt járnak a kaszkadőrséggel, nagyon izgalmasak. Szeretem ezeket a kihívásokat. Sokat tanítanak arról, hogy elengedjem magam és akár teljes hülyét tudjak csinálni magamból. (nevet) Egy-egy ilyen munka alkalmával mindig növekszik a színészek felé való tiszteletem.
- -Van edződ, segítőd vagy a magad feje után mész?
-A küzdősportokhoz vannak edzőim, de funkcionális edzőként az erősítést nem nehéz magamnak megtervezni. Vannak olyan napok, hogy a csapattal töltöm az egész napot. Reggel közösen kezdjük a napot az erősítéssel, utána van szabad edzés, megy a készségfejlesztés, aztán BJJ-vel fejezzük be a napot. Ez egy 8 órás program, azaz teljes munkanap. Sok-sok meló van az olyan napokban is, amikor sokak szerint nem dolgozunk. De persze vannak olyan napok, hogy egyedül szeretnék futni, és kung-fu formákat gyakorolni.
- -Rengeteg felszerelésre van szükségetek a munkához. Hogyan választasz, mik a szempontjaid?
-Itthon minden kaszkadőrnek megvan a saját készlete. A stábból sokszor mondják, hogy úgy lehet forgatásra érkezők közül kitalálni ki kaszkadőr, hogy mi jövünk be a legnagyobb hátizsákokkal, amik tele vannak védőkkel. Mindenki saját tapasztalat alapján gyűjti ezeket: ami mindig van, az a hát, térd, csípő, könyökvédő.
Lányoknál előfordulhat, hogy a kosztüm szűk vagy nem takar sokat, olyankor kreatívnak kell lenni kisebb védő darabokkal, de lehet védő nélkül csinálni az akciót – ez egyéni döntés a tapasztalat és a gyakorlat alapján.
- -Hogyan tartod még magad jó erőben és egészségben?
-Vegetáriánus vagyok, de 90%-ban vegán módon étkezem. Egyszerű dolgokat szeretek főzni. Odafigyelek arra, hogy egészséges ételeket egyek, de nem stresszelem túl. Szeretek néha játszani olyan dolgokkal, hogy 1-1 hónap teljesen cukormentes, próbáltam az „intermittent fasting”-ot is. Ezek mind nagyon jót tesznek, hogy megmérjem a határaimat. De a rutin hiányában ezek gyakran változnak.
Szeretek otthon főzni, általában hatalmas egy tál ételeket csinálok, sok salátát és gyümölcsöt eszem. És igyekszem napi 3 liter vizet inni.
Ami emellett fontos, az a sok alvás, és tartani olyan napokat amikor nem hajtom túl magam fizikailag. Szeretek nagyon a természetben lenni ilyenkor. Nem szeretem a nagyvárost és a nyüzsgést, amikor pihenni szeretnék, barátokkal kirándulni vagy bázisugrani megyünk.
- -Mik a terveid?
-Azért költöztem vissza Magyarországra, hogy a maximumot ki tudjam hozni a karrieremből. Szeretnék itthon és nemzetközileg tapasztalatot gyűjteni. Így ez most a legnagyobb fókusz.
- -Családot hogyan lehet vállalni a kaszkadőr munka mellett?
-A terveim a család helyett egyelőre az extrém sportok körül forognak. Szeretnék utazni és dolgozni a következő 3-4 évben legalább. A legfontosabb, hogy azt csinálhassam, amit szeretek.
Párkapcsolatok sok kommunikációval működnek. Már fiatalabbként sem vonzott annyira a “szokásos” életmód. Nincs velük semmi bajom, de engem más dolgok vonzanak.
- -Miben szeretnél fejlődni?
-Rengeteg mindenben! Pár éve azt hittem, fizikailag toppon vagyok, de egyre jobb formában vagyok és így 32 évesen minden nap egyre erősebbnek érzem magam. Igyekszem úgy edzeni, hogy az segítse azt, hogy 65 évesen is tudjak spárgázni és repülőkből ugrálni.
Szeretek tanulni. Folyamatosan fejlesztem magam. Nyelveket tanulok, ejtőernyős rigging könyveket olvasok, szeretnék praktikusabb tudást a repüléssel kapcsolatban. Tervben van a siklóernyős jogsi is, mert a speedriding (siklóernyős síelés) egy nagy gyerekkori álmom.
Az edzésekben mindig van kitűzött cél, például akrobatikában konkrét szaltók, a BJJ-ben a kék öv elérése.
- -Kik a példaképeid?
-Tom Cruise gondolkodás nélkül a lista tetején van.
Nagyon felnézek az olyan színészekre, akik beleteszik a munkát, edzést a saját akcióikba, ide tartozik Keanu Reeves is.
A küzdősportok szempontjából Jackie Chan és Sammo Hung filmek a mai napig nagy kedvencek. Sokat változott az ipar azóta, de a legtöbb kaszkadőr egyetértene azzal, hogy a bunyós akciófilmek fénykora az ő idejükben volt.
Nagyon tud motiválni bármilyen élsportoló és művész. Amikor látszik, hogy valaki szereti, amit csinál, azt élvezet nézni.
- -Mik az “álmaid”?
-Rengeteg kitűzött cél van. Például Tom Cruissal együtt dolgozni valamikor a jövőben. Munkában bázis ugrást csinálni.
Rengeteg extrém sportot szeretnék kipróbálni, megtanulni, például mint említettem a speedriding jogsi nagy cél.
Sok álomhely van (épület, szikla) ahonnan le szeretnék ugrani.
- -Mik a tanácsaid a sporthoz, az edzéshez?
-Az edzőteremben azt szoktam sokszor mondani, hogy nem “rossz” vagy valamiben, hanem csak nem csináltál elég ismétlést belőle. Ez szerintem igaz a mozgásra, de az élet bármelyik területére is.
Sokan türelmetlenek és elmegy a motivációjuk, ha elsőre nem sikerül valami. Sokszor el kell rontani valamit ahhoz, hogy megtanuljuk.
Foglalkozz a saját céljaiddal. “Run your own race”. Ne azzal, hogy a melletted lévő mit csinál.
Az edzéshez pedig annyit fűznék, hogy csak csináld! Manapság annyiféle mozgásforma van, tele vagy lehetőséggel! Ha nem edzőterembe akarsz menni, nem kell. Próbálj ki sok mindent, élvezd mozgatni a tested. Arra lett kitalálva!
Sokan kérdezik, hogy hogyan lehetnek kaszkadőrök. Mindenképp kezdj el edzeni valamilyen küzdősportot, a taekwando és a box együtt például egy nagyon jó alapot ad. Alap akrobatika se árt, tudni kell esni. Budapesten vannak kaszkadőr képzések, amik jók az alapokhoz, és hogy megismerd a közösséget. Kitartás kell hozzá, a munkanapok nehezek.
Szerző: Tóth Viktor
Szólj hozzá