blank

„Jó döntést hoztam, követve a céljaimat”

blank

Szabó Sándor – hegyifutó – a Facebookon így fogod megtalálni. Sanyival egy kávézóban találkoztam és faggattam ki a mozgás, a terep iránti szenvedélyéről. Nem is sejtettem a beszélgetésünk előtt, hogy mennyi érdekes dolgot fogok még megtudni róla. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2019/6. számában került publikálásra.)

-Mesélj magadról, hogyan és mióta része a sport az életednek?

-Legalább 15 éve aktívan az életem része a sport, az atlétika. Gyulai származású vagyok, így eleinte az atlétikai pályán rövidebb távokon versenyeztem, majd a hegyifutás felé vettem az irányt. Alföldi gyerekként indultam el ezen az úton. Jó döntést hoztam, követve a céljaimat, amihez az is hozzásegített, hogy négy éve Budapestre költöztem, itt azért több „hegyi” tereppel találkozom.

-Hegyifutó és terepfutó. Hogyan kapcsolódik egyik a másikhoz?

-A hegyifutás távban nem feltétlenül ultra, viszont a szintemelkedés és a terepviszonyok keményebbek jóval. Számomra jó kihívást jelent az, ha egy, mondjuk, 20–30 km-es távban van bőven szintemelkedés. Ezt azt jelenti, hogy míg itthon egyébként se találunk olyan versenyt, amelyben ilyen távon lenne például 1500–2000 m emelkedés, addig ezeken a versenyeken ezekkel lehet számolni.

-Külföldre is jársz versenyekre. Van, aki támogat ebben? Hogyan tudod ezt megvalósítani?

-Több összetevős a történet. Az egyik a versenyfelkészülés. Edzőként dolgozom, a saját edzéseimet is én kontrollálom. A támogatók nélkül nem jöhetne létre egy-egy kiutazás, versenylehetőség, főleg külföldön, így sorrend nélkül mondanám: az egyesületem, amelynek immáron szakosztályvezetőjeként viszem az ügyeket jómagam is, a korábbi Hegyalja 2050 Sportegyesület, amely hamarosan GloboSport Egyesület néven lesz – remélhetőleg – egyre elterjedtebb és közismertebb. A futáshoz szükséges felszerelésemről (ruházat, cipő, óra) a Zerge sportszaküzlet, a Watchman Shoesman és a WAA Ultra gondoskodik.

-Bajnoki eredményeket értél el, válogatott voltál több alkalommal.

-A magyar válogatott tagja voltam kilenc alkalommal, hegyifutó-világbajnokságon képviselhettem Magyarországot három alkalommal, és ugyanígy a hegyifutó-Európa-bajnokságon is ez a megtiszteltetés ért már négy különböző évben. Gyulai állampolgárként az Év férfi sportolója címet öt éven át nekem ítélték, amíg otthon éltem. Azok közül a kitüntetések közül, amelyek büszkeséggel töltenek el, az országos bajnoki címeket emelném még ki, valamint az Év hegyifutója országos címet kétszer ítélték nekem, míg hegyi és terepfutó országos bajnoki címet szintén ötször szereztem.

-Az idei évben részt vettél a Hegyifutó-világkupa mind a hét fordulóján. Ha jól tudom, rajtad kívül egyetlen ember volt még, aki minden állomáson ott volt.

-A WMRA (World Mountain Running Association) által szervezett Hegyifutó-világkupának (Mountain Running World Cup) az idén sikerült minden állomását bejárnom, amit rajtam kívül – az összesítésben első helyezett – Douglas Andrew-nak sikerült még teljesítenie. Pontozás van az alapján, hogy az ember hányadik helyen végez egy-egy versenyen, és a végén ezeket a pontokat összeadva rangsorolják az eredményeket. Abban, hogy ilyen sikeresen zárhattam ezt a sorozatot, nagy szerepe volt annak, hogy minden versenyen részt tudtam venni. Végül is a 8. helyet kaptam meg az összesítés alapján, ami számomra fantasztikus, nagy sikert jelent. Egy ilyen mezőnyben benne lenni a top tízben! Ráadásul az idei állomásokat is szenzációs helyeken rendezték. Hét helyszínen, hét különböző országban futhattam együtt a világ legjobb hegyifutóival. Franciaország, Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Anglia, Svájc, Olaszország és Szlovénia magashegyeit járhattam be a sorozatban. A legnagyobb kihívás az volt, amikor a tengerszint feletti magassággal is meg kellett küzdeni, mert ahhoz mi kevésbé vagyunk hozzászokva. És látható és érezhető is volt a különbség, hogy nem a táv és a szint leküzdése volt nekem az igazi feladat. 2000 méteres magasságokba sajnos nem jutok el edzeni. Amint „kisebb” hegyekbe vitték a versenyt, már könnyebben helyt tudtam állni a mezőnyben.

-Mik még az idei eredményeid, sikereid?

-Az egyesületünk tevékenységeinek szerves részét átvettem, az egyesület tagjaival nagyon sok tervet szeretnénk megvalósítani. Az őszi időszaktól kezdődően edzőként is dolgozni kezdtem, kilépve a korábbi keretekből, amely szintén jól halad, jelenleg már lassan harminc tanítványommal készülünk a további céljaink megvalósítására. Az a megtiszteltetés ért az év zárása előtt, hogy a WMRA beválasztott egy olyan, tizenkét fős csapatába, amelynek a feladata, hogy a Hegyifutó Világszövetség elnökségének munkáját, terveit véleményezze, ötleteljen velük együtt. Ez óriási megtiszteltetés számomra! És még nincs vége az évnek. Ki tudja, mit tartogat még?

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top