Gene Dykes neve a tengerentúlon régóta ismerősen cseng mindenkinek, de a világszerte 2018 decemberében vált ismertté, amikor 71 évesen megfutotta a korosztályos maratoni világcsúcsot. Ez már magában is fantasztikus eredmény, de ha hozzátesszük, hogy ez az idő 2:54:23, akkor minden futó felkapja a fejét, hiszen a 3 órán belüli maraton minden amatőr korosztályban jónak számít. (Lapzártánkkor jött a hír, miszerint a US atlétikai szövetség nem hitelesítette az eredményt – és emiatt az IAAF sem –, mert a verseny szervezői nem biztosítottak egy pontot, és emiatt nem lehetett „hivatalos” maratonverseny, ahol Gene rekordot futott.) De 70 év felett…?! Ráadásul Gene soha nem volt profi atléta. Az interjúban csodálatos bölcsességekkel ajándékoz meg bennünket az életről, az edzésről, a futásról.
Bemutatkozásként mesélj egy kicsit magadról és a kezdetekről!
Életemben három sport volt jelentős különböző életkoromban, különböző eredményességgel. Öt és 15 éves korom között bowlingoztam, 15 és 20 éves korom között futásban voltam nagyon jó, a középiskolában és a főiskola elején atléta voltam, főleg középtávon. Az iskola után 38 éven át nem nagyon sportoltam, inkább csak a szórakozás kedvéért a családdal és a barátokkal néha. Ekkor főleg golfoztam és bowlingoztam. Több golfversenyt is nyertem, a bowlingban is voltak országos eredményeim. 58 évesen tértem vissza a futáshoz, azóta a bowling csak kikapcsolódás, ráadásul a golfjátékom pedig szörnyű lett…
Meglehetősen érdekes kombináció. Úgy tűnik, a játék sokat jelent az életedben. Mit jelent ehhez képest a futás?
Egyszerűen nem tudom, miért jó futni! De nem is foglalkozom vele. Gyerekkoromban azért is futottam, mert nagyon nem volt trendi, senki sem szerette. Ezzel kicsit kilógtam a sorból. A 60-as évek előtt a futás még csodabogár dolog volt. Az életem nagy részében nem is voltam futó. A kocogó jó definíciója, hogy csak az élvezetért teszi, nem akar jobb lenni, nem akar versenyeken indulni. Én 40 éven keresztül ilyen voltam. Akkor válsz futóvá, amikor versenyezni kezdesz! A fejlődés alapvető része a futásnak – ez egy óriási különbség.
Lelkes és elhivatott sportember vagy a szó minden értelmében. Hogyan adod át, hogyan ajánlod ezt a tapasztalatot az embereknek?
Amikor futsz, akkor a világ része vagy, közel a valósághoz, sőt benne vagy, nem pedig egy ablakon keresztül látod a dolgokat. Ilyenkor időd van elmélkedni a világon, önmagadon, az embereken –ahogyan futsz, úgy futnak át rajtad a gondolatok is. Ám amikor az útról terepre váltasz, az olyan, mintha egy másik dimenzióba kerülnél. Minden ösvény, minden alkalom egy új kaland, új felfedezés.
Kaland, küzdelem, kihívás – nekünk ez a mottónk a terepfutással, terepsporttal kapcsolatban. Neked mi volt a legnagyobb kalandod?
Kétségtelenül a „Triple Crown of 200´s” a kiemelkedő ezek között, amelyet 2017-ben teljesítettem. Két 350K és egy 390K verseny 3 hónapon belül. Csodálatos kaland volt! (További részletek a www.mindenkihos.hu weboldalon – a szerk.)
A három sportban, amelyeket életedben ilyen szinten űztél, mi a legjobb eredményed? Mire vagy a legbüszkébb?
Bowling – 812 pont három játékban. Golf – egy 18 lyukas pálya végigjátszása alatt egyszerre megvolt az „under par” (a pályára jellemző átlagütésszám alatti teljesítés – a szerk.), egy hole-in-hole (egyből lyukba ütés – a szerk.) és egy albatrosz (adott szakaszt 3 ütéssel kevesebbel teljesíteni, mint az előírt pályaátlag. Egy golfszakértő szerint „ez olyan ritka, mintha valaki életében kétszer is nyerne lottó ötöst” – a szerk.) Futás – a legutóbbi 2:54:23 idejű maratonom, amely a valaha 70 év felett futott legjobb idő ezen a távon.
Volt egy közel 40 éves kihagyás az életedben. Akkoriban mivel foglalkoztál?
Jelenleg nyugdíjas vagyok, de egész életemben programozóként dolgoztam a biokémiai diplomám megszerzése óta. Sokféle területen dolgoztam, kezdve a grafikai alkalmazásoktól a képfeldolgozásig, de sok algoritmuselméleti munkában, fejlesztésben is részt vettem. Mindegyiket szerettem. Sok szép emlékem van erről az időről, de sajnos a bezártság és a szabadság hiánya nagyon jellemzi ezt a munkakört.
Az eddigiek alapján elég sok embernek adhatsz példát, az életed egyfajta motivációként hathat másokra. Neked ki a hősöd?
Néhány hosszú ultra iszonyat kemény tud lenni, főleg, ha rossz az idő – fájdalmas, és bőven kívül van a komfortzónán. Azok a hősök, akik ezeken a versenyeken a legvégsőkig kitartanak, akár az utolsó helyen célba érve. Nekik talán soha nincsen esélyük versenyt nyerni, de ott vannak, teszik a dolgukat, egyszerűen azért, mert szeretnek futni. Ugyanazt vagy több fájdalmat átélnek, mint az elsők, csak nekik sokkal hosszabb ideig tart. Számomra ők az igazi hősök, hiszen szinte elismerés és dicsőség nélkül teljesítik a legnagyobb kihívásokat.
Heti öt futás nem is tűnik olyan soknak. Hogyan tervezed az edzéseket, van ebben segítséged?
Van egy edzőm és barátom, aki minden felkészülésemet tervezi, ellenőrzi – tavaly például 43 versenyen voltam! Fontos, hogy legyen egy szakember, aki segít fejlődni. Biztosan magamtól is sokra vittem volna, de idáig biztosan nem jutottam volna nélküle! Hiszitek, vagy sem, de ebben a korban is az a kedvenc edzésem, amelyik a legnehezebb, és azt szeretem a legkevésbé, amelyik a legkönnyebb. Az jó, ha az edző megérti a napi igényeket, figyel arra, ami veled történik, hiszen akár egy nap is megváltoztathatja az általános erőnlétedet. Nekem sikerült ilyen embert találnom, aki soha nem erőltetett semmit, de nagyon motiváló tudott lenni.
Korábban olvastam rólad – és ezt a versenynaptárad is alátámasztja –, hogy nagyon jó a regenerációs képességed. Hogyan pihensz, mi a titkod?
Addig vagyok fent, ameddig el nem fáradok. Akkor alszom el, legyen az este 9 vagy éjfél. Ha nem tudok eleget aludni éjszaka, akkor napközben is pihenek egyet. Az elegendő alvás, pihenés elengedhetetlen a fejlődéshez és a sérülések elkerüléséhez. Informatikusként ezt sajnos gyakran nem tartottam be, de most egészségileg is sokkal jobban vagyok, mint akkor!
Sportolóknál fontos kérdés a táplálkozás. Neked van valamilyen étkezési specialitásod?
Semmi különleges. Azt eszem, amit és amikor megkívánok. Nekem nehéz nem sokat enni! Szeretek egy-egy pohár bort elkortyolgatni a feleségemmel vacsora után, de talán a kedvenc italom a Coca-Cola. De amióta elkezdtem sportolni, azóta sokkal kevesebbet fogyasztom, mert nem a legjobb edzéskiegészítő. Reggelire gabonapehely, ebédre mogyoróvaj és lekvár, vacsorára rák. Desszertnek pedig, amikor csak lehet, a csokoládés keksz és a fagylalt.
Verseny közben ezen változtatsz valamit?
Szinte mindent megkóstolok a frissítőállomásokon, amit csak találok, és abból eszek, ami jólesik. A legjobb frissítők, amelyek beváltak az ilyen hosszú versenyeken, a teljes kiőrlésű palacsinta, a szalonna, a sajtos szendvics és a gyümölcsök.
Ha össze kellene foglalnod a legfontosabb tanácsokat, mit mondanál azoknak, akik szeretnének sokat és jól futni?
Mindig tervezzél versenyt, hogy legyen motivációd, célod és irányjelződ, ami minden edzésnek egy új erőt ad. Minden évben legyen egy célod, ami túlmutat az előző éven. Gyorsabb, hosszabb, erősebb – legalább egyben legyen fejlődés! Nem a verseny megnyerése a fontos ahhoz, hogy érezzed ezt a pluszt; elég, ha az egy évvel fiatalabb önmagadnál jobb vagy. A normál vakáció helyett tervezzél valamilyen többnapos versenyt, kalandot, különlegeset. Messzebbre futhatsz egy hét alatt, mint amit valaha is gondoltál – csak azon múlik, hogyan gondolsz rá.
Szólj hozzá