Elképesztő eredménylistát tud felmutatni Győry Béla ultratriatlonista: a világ azon 162 embere közé tartozik, akik igazoltan teljesíteni tudták a tízszeres Ironmant. Az átlagember számára egészen döbbenetes számok ezek: Béla 14 nap alatt összesen 38 km-t úszott, 1800 km-t kerékpározott, majd 422-őt futott. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2024/6. számában került publikálásra.)
Mit lehet tudni rólad?
Érden lakunk a kisfiammal Barnussal, aki valójában már nem is olyan kicsi, 12 éves. Rendszermérnökként dolgozom egy rendszerintegrátor cégnél, a Cloudsoftnál, innen keresem a betevőre valót is. A sport, és minden más ez mellett mondjuk úgy, hogy hobbi.
Mikor kezdődött a sport szeretete nálad?
A sport alapvetően az életem része volt mindig is, ha jól emlékszem 10 éves voltam, amikor elkezdtem vízilabdázni. Ez közel 10 évig tartott, innen jött a sport szeretete. Nagyon szerencsés vagyok, hogy egy olyan közegben nőhettem fel, ahol családias légkör vett körül, jó emberekkel, és ahol a sportolók inspirálták egymást. Közelről láthattam azokat a sportolókat, akik végül olimpiai bajnokok lettek. Később az építkezéssel és a családalapítással voltam elfoglalva, illetve a karrierem építésével, így a sport teljesen háttérbe szorult. Több mint 10 év kihagyás után 2018-ban futócipőt húztem és elmentem a ház körül futni, ami összesen 3 kilométert jelentett. Viszont rettentő gyorsan fejlődtem és két hónap leforgása után már lefutottam egy félmaratont. Innentől kezdve már nem nagyon volt megállás.
Tehát a futás és a vízilabda volt a kiindulópont?
A vízilabda volt az első sportág, amit aktív sportolóként űztem az iskola mellett. 2018-tól kezdődően, amikor visszatértem a sportba, futottam maratont Bécsben, Budapesten, Firenzében, Rómában, Győrben, illetve Balatonon is, mielőtt a triatlon felé fordultam volna. Elég sok hosszútávú úszóversenyen is indultam, ahol egyedül, illetve párban is sikerült dobogóra állnunk.
Hogyan kötöttél ki a triatlonnál?
A triatlon volt az a sportág, ahol önmagamra találtam. Egyszerűen változatos volt, illetve még most is az. Összetett egy sportágról van szó, ahol minden nemben azért jónak kell lenni. Az első triatlonversenyem egy féltáv volt, hogy kipróbáljam milyen, de aztán magamhoz képest olyan jól sikerült, hogy még abban az évben 2019-ben beneveztem Nagyatádra a hosszútávú Ironman versenyre. Másnap már tudtam, hogy ez az én utam, és már azt nézegettem, hogy ebből kellene valami ennél hosszabb is. Láttam, hogy létezik dupla táv is, de úgy voltam vele, hogy ha már készülök, akkor legyen egyből egy tripla Ironman verseny. Sajnos a COVID miatt csak 2021-ben tudtam teljesíteni.
Hogy néz ki egy átlagos edzésheted?
A felkészülési időszak alatt minden nap van edzés: úszás, bicikli, illetve futás, ezeket váltogatva. Átlagban heti 4-6000 métert úszok, olyan 60-80 km-t kerékpározom és 15-25 km futás szokott lenni az etap. Ez az átlag, ettől nyilván ahogy közeledek egy-egy versenyhez, ahhoz képest eltérek.
Miben különbözik a felkészülés télen és nyáron?
Mivel a triatlon nyári sport, ezért ott már inkább a versenyre fókuszálok, viszonylag rövidebb edzések szoktak lenni. Télen az alapozási időszakban csinálok hosszabb jellegű edzéseket, felkészülök a nyárra, úgynevezett blokkok szoktak lenni az edzéstervemben. Minden héten egy kicsit kitolom időben az edzéseket, ezt 3 hétig fokozom, majd az utolsó héten pedig regeneráló, pihentetőbb edzés jön. Ekkor épül be az elvégzett 3 hét munkája. Majd mindez kezdődik elölről.
Honnan szerzed a motivációt?
Mindig néztem azokat a sportolókat, akik óriási eredményeket értek el, nem csak a triatlonban, hanem más sportágakban is. Említhetném ugye a vízilabdát, vagy a népszerű sportot, a labdarúgást. Nagyon sok olyan sportoló van, akire felnézek és motiválnak arra, hogy hasonlóan kiemelkedő eredményeket érjek el én is. Hosszasan tudnám sorolni a neveket, így nem is szeretnék külön kiemelni senkit. A fentieken túl pedig úgy sikerül motivációt szereznem, hogy van egy célom, pontosan tudom hova akarok eljutni, milyen eredményeket, vagy milyen sikereket szeretnék elérni. Ezek mind-mind olyan motivációt adnak, hogy tudom miért érdemes reggelente felkelnem.
Hogyan váltál kezdőből sikeres sportolóvá?
Egyszerűen hittem abban, amit csinálok, hogy jó lesz. Érdekes módon a sportban sosem voltam bizonytalan, valahogy érzésből jött minden, kicsit misztikusan is hangzik, de olyan, mintha ezt már több mint 100 éve csinálnám. A sikerek folyamatosan jöttek és mindez 5 év leforgása alatt. Azt viszont mindenképpen szeretném kiemelni, hogy az utamat rengetegen egyengették. Voltak-vannak sportolók, mérnökök, edzők akiktől rengeteget tanulhattam az életem során és ez most is tart, hálás vagyok nekik érte. Szóval a sikeres sportolóvá válás egyrészről nekik is köszönhető. A sikerrel nagyon sok munka és feladat van, néha több is, mint a sikertelenséggel, pláne ha hirtelen érkezik. Ráadásul óriási felelősség is egyben, ha sokakat megmozgatsz vagy inspirálsz. Ebben az évben, augusztus 20-a alkalmával megkaptam Érd város Sport-díját. Ezen a napon éreztem először igazán, hogy elismerik a pályafutásomat, mondhatom, hogy itt váltam igazán sikeres sportolóvá.
Mindezt saját kútfőből érted el vagy edző segítségével készültél fel?
Amikor az ultratriatlon felé vettem az irányt arra jutottam, hogy egy edző más megvilágításba helyezheti az edzésmunkát, új impulzusokat adhat, így elkezdtük Lovász Lacival a közös munkát. Vele együtt értünk el olyan sikereket, mint a tripla, dupla, vagy az ötszörös Ironman. A tízszeresre viszont már egymagam készültem fel, és jelenleg saját magam készülök a versenyekre is.
Melyik versenyek teljesítésére vagy a legbüszkébb?
Igazából minden verseny teljesítésére büszke vagyok, mert mind egy állomás volt az életemben, kezdve az első félmaratoni versenyemtől egészen az ultratriatlon összes megmérettetéséig. Az igazi „szerelem” azért az ultratriatlonban jött el, ahol általában napokig versenyzek napi 16-18 órát. Eddig ebből csináltam kettő szimplát, három duplát, egy triplát, egy ötszöröst, illetve a tízszeres Ironmant, azaz a Decamant is. Az utóbbi 38 km úszás, 1800 km kerékpár, illetve 422 km futásból állt, ezt 14 nap alatt sikeresen teljesítettem. A világon összesen 162-en vagyunk akik ezt távot hivatalos versenyen teljesíteni tudták. Egyszer valaki megjegyezte, hogy a holdon többen jártak, összesen 676-an. Talán ez volt az a verseny, ami a pályafutásom csúcsa is egyben. 5 év alatt pedig 26 Ironman távot tudhatok magam mögött.
Melyik volt a legnehezebb kihívásod?
Szerintem az első ultratriatlon versenyem, ahol egyből egy tripla távval kezdtem: 11,4 km úszás, 54 km kerékpár majd 127 km futás várt rám. Azért volt ezt a legnehezebb, mert zöldfülűként szinte semmilyen tapasztalatom nem volt még, nem tudtam mire kellene számítanom, mi fog rám várni. Ebből kifolyólag ez egy nagyon nehéz verseny volt. Itt tapasztaltam meg először, milyen napokig versenyezni. A 60 óra versenyzés alatt kétszer 2 órát tudtam csak aludni, hogy célba érjek. Ez volt az egyetlen futam, ahol annyira fáradt voltam, hogy hallucináltam futás közben. Az idegrendszerem annyira kimerült, hogy beképzeltem, hogy folyamatosan követnek, pedig csak az árnyékom játszott velem ahogy a pálya ki volt világítva. A mai napig nem tudom, hogy sikerült célba érnem.
Van valamilyen különleges rutinod a versenyt megelőző néhány napra?
Az utolsó napok viszonylag jól telnek. Készülök mentálisan a versenyre, fejben összerakom, mi az amire összpontosítanom kell. Különlegesen nincs semmi ezen kívül, azt érzem hogy magabiztos vagyok, és ha kell mindig tudok módosítani a terveken, tudok improvizálni.
Történt bármilyen nehézség vagy sérülés, ami hátráltatott a céljaid elérésében?
Nehézség mindig adódik, de nem igazán a sportban, hanem az élet más területein. Ezeket kezelni kell. Sérüléseim nem voltak még, e tekintetben szerencsésnek mondhatom magam. A több napos versenyek alatt mindig vannak apróbb jellegű sérülések, mint pl. vízhólyagok tömkelege, vagy a nyereg miatt lévő hámsérülések, vagy néhány köröm elvesztése. Járulékos veszteségnek nevezem. De ezek a verseny után gyorsan elmúlnak.
Van valamilyen különleges étrended?
Nincsen. Azt eszek, amit a szervezetem megkíván. Szeretek főzni, és nagyon szeretek enni is. Nem hiszek abban, hogy a szervezettől meg kell vonni bármit is. Nyilván mindent mértékkel kell csinálni, de nem mondok nemet egy jó borra a teraszon, ha arról van szó.
A frissítésben is megvannak a jól bevált termékeid?
A Hammer Nutrition termékeit fogyasztom, amióta elkezdtem a triatlont. Főleg azokat a termékeket keresem, amelyek segítenek az energizálásban, mint pl. a Perpetuem, vagy a gélek. A regenerációban pedig a Tissue Rejuvenator, vagy a Recoverite. A vitaminok is elengedhetetlenek a több napos versenyeknél, itt a Premium Insurance Caps-ot szoktam használni, amik a hétköznapokban is jól beváltak. Az aminosavak, mint a BCAA++ is rengeteget tudnak dobni egy-egy versenyen.
Van valamilyen babonád?
Nem igazán hiszek ezekben, magamban hiszek és az elvégzett munkában. Nincsenek véletlenek, a sportból annyit tudsz kivenni, amennyit beleraksz. Nem mondom, hogy nagyon ritkán nem lehet szerencséd, de akkor is lehet szerencséd, ha munka is van mögötted. A semmire nem jön a szerencse sem.
Mik a terveid a jövőre nézve, mik vannak a bakancslistádon?
Több olyan verseny is van a bakancslistán, amit egyszer az életben szeretnék „behúzni”. Az egyik ilyen verseny a Race Across America, vagyis a RAAM. Ez a verseny a nyugati parttól, Kaliforniából indul, és a keleti parti maryland-i OceanSide partnál végződik. Összesen 12 államon keresztül kell kerékpározni több mint 3000 mérföldet (4800 km) több mint 18000 méter szintkülönbséggel, mindezt 11 nap leforgása alatt. Tulajdonképpen keresztül kell biciklizni Amerikát. Az élmény felfoghatatlan szerintem.
A másik ilyen verseny az Enduroman. Itt a londoni diadalívtől a párizsiig kell eljutni. Londonból el kell futni a Dover kikötőig, majd átúszni a La Manche-csatornát, és Calaistól el kell biciklizni Párizsig. Itt az úszás van fókuszban, nagyjából 38-40 km-t kell úszni a csatornán keresztül.
Mit tanácsolnál egy kezdő triatlonosnak?
Az elköteleződés az egyik legfontosabb. Ki kell tűzni egy elérhető célt, de ugyanakkor merni kell nagyot is álmodni, és meghozni a döntéseket. Lépésről-lépésre kell haladni az úton, és minden kudarcból le kell vonni a tapasztalatokat. A sikerből pedig építkezni kell és büszkének lenni, ez ösztönösen hozza magával az önbizalom érzését is. Dolgozni kell folyamatosan azon, hogyan lehet napról napra jobbnak lenni, meghaladni saját magunkat, és ezt rá lehet húzni az élet más területére is. Mindezeken túl pedig alázatosnak kell lenni a sport iránt. Szerintem, ha a fent felsoroltak megvannak, akkor egymásra épülve a siker elkerülhetetlen.
Szerző: Farkas Éva
Szólj hozzá