Mára már legendássá vált az outdoor „műértők” körében az 54-es kihívásként ismert (2023-tól LMVIK) erőpróba, amely elsősorban a honvédelmi alakulatok tagjainak nyújt felejthetetlen élményt, de már néhány civil is tiszteletét tette a próbán. Miért vállalkozik valaki arra, hogy napokat a leglehetetlenebb körülmények között töltsön az erdőben, rengeteg nehézséget és a szervezők látszólag végtelen fantáziájából adódó extrákat legyőzve? Erről beszélgettünk a „kihívás” szervezőjével és kifogyhatatlan ötletgazdájával, Vass Tibor őrnaggyal. (Az interjú eredetileg a Sportime Magazin 2023/2. számban került publikálásra.)
-Kérlek, röviden mutasd be a kihívást, hogyan született az első!
-2006-ban az akkori Radarezred parancsnoka és testnevelője (Szűcs Pál ezredes és Vass Tibor törzszászlós, azóta őrnagy) gondolta úgy, hogy lehetőséget kellene adni egy kis vérbeli „igazi katonás” megmérettetésre az egyébként főleg technika kezelésében és légtér ellenőrzésben jártas katonáinknak. Az alap ötlet csak annyi volt, hogy hátizsákkal több napig meneteljenek. Az első alakalommal 2X27km-t kellett tájékozódva menetelni egy fűtetlen szállás közbeiktatásával télen, némi patakban gyaloglással megfűszerezve.
-A végrehajtást ezredes úr rám bízta és szabadkezet adott a részletek kidolgozásához.
-Addigi sport pályafutásom során főleg a tájfutásban, akadályfutásokban és különféle túlélő versenyeken szerepeltem sikerrel és szereztem nemzetközi szintű tapasztalatokat. Ez a személyes háttér és a helyi Veszprémi Honvéd Sportegyesület szakmai segítsége és a memóriával rendelkező csipkártyás időmérő rendszer kezelési ismerete meg is határozta a szakmai irányt. Tájékozódás és állóképesség. A próba elnevezése és központi vezérszáma az alakulat hadrendi számából következett: MH 54. Veszprém Radarezred. Így született „Az 54-es Kihívása” elnevezés.
-A Kihíváson térítésmentesen részt vehet minden katona, társ fegyveres szerv tagja, illetve honvéd sportegyesületi tag (HOSOSZ támogatás), de a civil szféra felé is történt nyitás.
-A résztvevők száma az első évektől folyamatosan növekedett 2012-ig, amikor 400 felett volt a jelentkezők száma. Azóta jellemzően 100-200 fővel számolunk.
-Hogyan képzelje el az olvasó a próbát és a teljesítést?
-Kis csoportokban lehet részt venni, 2-5 fő, de volt már lehetőség egyénileg, vagy kerékpárral is teljesíteni a kihívást, tereptől és évszaktól függően.
A kihívás minden alkalommal más, de mindegyikben közös, hogy terepen tájékozódva kell megtalálni az ellenőrző pontokat, ahol a túléléshez köthető, vagy katonai jellegű feladatokkal találkozhatnak a résztvevők. Egy-két éjszaka nomád körülmények között.
A feladatok megalkotásánál fő szempont a katonai ismeretek megléte mellett a versenyzők találékonyságának és mentális tűrőképességének (pl: matekfeladat teljesen oda nem illő körülmények között) tesztelése. Igyekszünk adrenalin termelődéssel járó kalandokat is becsempészni (kötélpályák, sziklafalak…stb.).
A távolság 54 km, ennek a fele, vagy kétszerese. Esetleg a végrehajtási idő van megadva 54 vagy 27 óra.
-Milyen alapelvek adják a próba gerincét? Mit szeretnétek kihozni a résztvevőkből?
A verseny deklarált célja: Lehetőséget adni kihívásokat kedvelő elszánt katonák részére az állóképességük, tájékozódó képességük és a bajtársiasságuk felmérésére, fejlesztésére.
Úgy próbálom belőni a nehézségi szintet, hogy a sikeres teljesítéssel méltán büszkélkedni lehessen. Szerintem ideális, ha 60-70% feladni kényszerül.
A sikeres próbázók egyedi pólót kapnak, a többiek emléklapot. Az utolsó kihíváson 31 csapatból 8-ért célba. Ez ösztönzőleg hat, hogy újra megpróbálják azok, akiknek nem sikerült.
Mindennek az alapja a terepen való mozgáshoz szükséges tájékozódás, ami a katona egyik legfontosabb képessége. Kiképzőként ezért tartok ki a mai napig a katonai tereptan és tájékozódó képesség szintjének emelése mellett ilyen módon is. A kitartás, az állóképesség és bajtársiasság pedig a harc sikeres megvívásához elengedhetetlenül szükséges.
-Mik a legfontosabb alapértékek, amelyek a kihívás teljesítéséhez szükségesek?
-Kitartás, tájékozódás, bajtársiasság, leleményesség.
-Kik a program példaképei (akár teljesítők, akár mások), kinek a munkásságát érdemes tanulmányozni?
-Inkább úgy fogalmaznék, hogy azok a túlélő rendezvények ihlették a feladatokat, amelyeken volt szerencsém a Honvédséget képviselni korábban. Ilyenek: Haditorna 1998-2002, Military Survival Run Belgium és Hollandia, valamint a Csehországi Summer Survival versenyeken szerzett tapasztalatok. Ezekről hozott ötletek alapján, kiegészítve saját ötleteinkkel hazaira szabva alakítottuk a verseny arculatát. Mára rengeteg saját, jobbnál-jobb „szivatós” feladatot eszeltünk ki.
-Ki volt a legnagyobb meglepetés és miért?
-Megkeresett bennünket a MÁV, hogy lenne néhány lelkes vasutas, akik próbára tennék magukat. Több évig próbálkoztak sikertelenül, de aztán együtt túrázva, tájékozódva készülni kezdtek és sikerrel teljesítették a feladatot, majd néhány évvel ezelőtt a legjobb eredménnyel zártak. Ők a „Máv gyorsreagálású habtest”.
-Csalódások?
-Csalódnom még nem kellett senkiben, de úgy gondolom, hogy ilyen magas szintű teljesítmény igénye esetén biztos sikert elvárni nem is lehet, nem is szabad még a legjobbaktól sem.
-Mik a legnagyobb nehézségek, ahol a legtöbben elbuknak?
Legnagyobb nehézséget a nehéz tájékozódási feladatok, a térkép és a GPS profi használatának szükségessége adja.
Az 54 km-es távból sok esetben 70-80 km kerekedik, ami esetleg már nem fér be a szintidőbe, vagy egyszerűen túl sok.
-Ki volt a legidősebb és a legfiatalabb teljesítő?
-A legfiatalabbak a Ludovika Zászlóalj hallgatói lehetnek (a 2022-es győztesek például), jellemzően 19-22 évesek. A legidősebb versenyző idén a 63 éves nyugállományú Domán Gábor százados ultrafutó, tájfutó.
-Az elmúlt évek legemlékezetesebb pillanatai?
-Azok a pillanatok a legemlékezetesebbek, amikor sikerül nem várt nehézségek, vagy megoldhatatlannak tűnő feladatok elé állítani a csapatokat. Amikor ezeken magukat is legyőzve felül kerekednek, azt jó nézni.
Az időjárás miatt sok alkalommal vált emlékezetessé a menet. Az utolsó kihíváson eső, mínusz 5 fok és a szél kombinációja tette keservessé a próbát (BLOG 2022), a Bükkben ez előtt 108 km-es nyári kihíváson havazott és a bődületes mennyiségű csapadék által feláztatott erdőben kidőlő fák között meneteltek. Itt (BLOG 2020) mindössze 3 csapat járt sikerrel.
Nyári kihívások alkalmából háromszor is hőségriadó alatt próbáztak (ilyen esetekben biztosan van „vizes szám”, ősszel-télen meg csak valószínűleg). Volt, hogy 1 méter mély hóban kellett helyt állni a Bakony legmagasabban fekvő részein szakadó hóesésben, keményre fagyott ruházatban. Ezt a versenyt félbe is kellett szakítanunk, hogy még legyen lehetőségünk kimenteni a túlélőket. Ezen aztán Fábry úr is viccelődött a műsorában.
Egyik télen -18 fok volt éjszaka, amikor is Sudoku feladat elé állítottam a katonákat. Na! Azokat az arcokat képzeld el.
Téli kihíváson esett meg az is, hogy kedvenc terepviszonyaim között a mocsárban tájékozódva néhány csapatnak sikerült úgy átvágni a lápon, hogy úszás lett a vége. Innen már csak körülbelül 6 kilométert kellett megtenniük a célig. Az ő tekintetük is beégett a retinámba. Amikor 2011-ben lisztkukacot kellett fogyasztani, az is érdekes reakciókat váltott ki, de a vártnál jobban reagáltak.
Akadtak olyan feladatok, amelyek szinte mindenkinek maradandó élményeket okoztak, amiket 10 év után is rendszeresen visszahallok ilyen-olyan fórumon vagy a visszatérő „törzsversenyzőinktől”.
– 10 kilométeren át cipeltek egy lőszeresládát
– Titkos földalatti erőműben egy szál gyertyával tájékozódtak harci körülményeket imitálva
– Verset kellett tanulni derékig a hideg vízben
– 100 kilométeres széllökések közepette éjszaka egy hajóról minden felszereléssel együtt a partra kellett úszni
– 100 méteres tó felett kifeszített kötélpályán csúsztak át kapaszkodva biztosítás nélkül.
– Épület harcászat közben az egyik épület ablakából a másikba csúsztak át éjszaka az ex-orosz bázison Tótvázsonyban.
– Titkos orosz ”Barsz” objektum földalatti útvesztőjébe lemászás után Morse adást dekódoltak
– Két hegy között fényjelekkel kellett kommunikálni (kevés sikerrel…)
– Egy felhagyott titkos földalatti harcálláspont befüstölt folyosóin kellett információkat megtalálni
– Tó közepén a tó fenekén érintették az ellenőrző pontot
– Egymás után kötött lebegő raklapokon keltek át a vízen minden cuccukkal együtt
– Éjszaka bozótos patak meder követése
– Vízmelegítés időre a hó közepén saját eszközökkel
…és ezekhez hasonló feladatok megoldása hulla fáradtan, cudar időjárási körülmények között.
Az az érzés, hogy „erre is képes vagyok”, nagyszerű, feltölt és megerősíti a túlélőket. Jó dolog ennek részese lenni.
-Milyen felszerelés kötelező, mi megengedett, mi tiltott?
-Kötelező öltözet: hadi gyakorló és bakancs kötelező. Civileknek hasonló öltözet. Felszerelés: Íróeszköz, jegyzet, elsősegély csomag, tűzgyújtó készlet, zseblámpa, telefon. Akad olyan eset is, hogy a „hátizsákot vízhatlanná tevő felszerelés”, vagy egy 10 kilogrammos láda. Változó.
Tiltott: Nem szoktunk semmilyen felszerelést tiltani, viszont úgy állítjuk fel a feladatot, hogy hiába van nála navigációs eszköz, nem feltétlenül tudja használni. (Például tájfutó térképen jelölöm ki az útvonalat, vagy drón fotón…stb.)
Viszont tiltott dolog bármilyen külső segítség és szállítás használata, de volt olyan eset, hogy „vonatot kivéve”, ekkor történt meg az, hogy az előre kigondolt vonal mellett olyan helyen ültek vasútra, amire nem gondoltam, így nagyon sok időt és energiát nyert a csapat.
Amit valaki pluszban visz, azt cipelnie kell akár 108+ kilométeren keresztül, szóval meg kell gondolniuk, hogy mennyi felszerelést visznek az előírton kívül.
-Általában mit biztosítanak a szervezők és mit hozhat a próbázó?
-Ez nagyon változó. Van, amikor mézes madzagként ételt és pihenő helyet, vagy melegedő helyet kínálunk, de nem kis kerülőt kell érte tenni. Vagy egy, az útvonalból kieső helyen kedvére pihenhet „holtidőben”. Vagy több helyen feladási pontokat biztosítunk, ahonnan kényelmesen hazaszállítjuk a megfáradtakat. Mind csak azt a célt szolgálja, hogy a csapat saját egyedi stratégiát építhessen az útvonal választásban és a teljesítés ütemezésében.
Hozhat sátrat, ha akar, de akkor azt el is kell bírni… Alvó felszerelés soha nem kötelező. Az idén volt, aki ponyva alatt vagy sátorban, mások a kocsmában vagy éppen a vasútállomáson húzták meg magukat az éjjeli kötelező pihenő alatt. Más esetben mindenkinek egy kőbánya aljában kellett éjszaka pihennie és amikor elkurjantottam az ébresztőt (éjjel fél 3-kor), már indult is az óra a következő feladathoz. El lehet képzelni, hogy aki sok cuccot pakolt szét, vagy sátrazott, az miket gondolt magában édesanyámról. Ezért szoktam indulás előtt név szerint megemlíteni őt. Nánási Terézia azóta is kiváló egészségnek örvend.
-Milyen felszerelést javasoltok, mi az, ami megnehezíti vagy megkönnyíti a teljesítést? Itt főleg a praktikus tanácsok a fontosak.
-A lábbeli nagyon fontos és pótzoknit mindig javaslok többet is. A jó fényű zseblámpa is megkönnyítheti a dolgunk éjszaka. Manapság az okostelefon is fontos kellék. Használatát hiába is tiltanám.
Itt általában 2-3 napról szól a történet, szóval csak a szükséges minimális kell. Gyorsan jönnek a kilók a zsákba és egy 25 kilós pakkal sokkal kisebbek az esélyek. Így viszont kényelmetlen lesz… De hát ezért jönnek… Baltát, machetét, gumimatracot cipelni felesleges, ám egy kisméretű víztisztító készlettel már javulnak az esélyeink. Éjszakára magam parketta alátét habfóliát használok. Körülbelül 20 dkg, vízálló és hőtartó, igaz, sérülékeny.
-Milyen felkészülést javasoltok?
-Ez egy csapatverseny, ahol a tagok egymás segítségére vannak utalva. Igyekszünk csak közös erővel megoldható feladatokat kitalálni. El kell viselni egymás holtpontjait a nehéz helyzetekben, amikor eltévednek éjszaka a havazásban az erdőben és már 70 kilométernél is több van a lábukban. Ne adják fel akkor sem! Ez a kihívás.
Legjobban közös térképes túrázásokkal lehet felkészülni, amihez kell még némi extra erőnlét, mászni, úszni tudás és jól jöhet némi memória és egy kis matek tudás.
-Nagyon köszönöm az interjút!
Idézetek a „Bakonyi Poroszkálók” blogjából
2020 – Eső ellen meg lehet próbálkozni különböző praktikákkal, és ideig óráig működik is a goretex, a sealskin, a különböző sprayek, de ha őszinték akarunk lenni, eső ellen egy védekezés van, egy jól megépített tető. Nem ázunk át tehát a gondosan megválogatott ruháinkban az első három órában, de a tizedikben már átlépjük a komfortzónánk egyik határát. Ömlik a víz az égből, a fákról, és alulról is. Néha könnyebb lenne úszni.
2020 – A kis hableány állapot mindenkinél előjött, minden lépés fáj és nem tudunk megszólalni. Elmaradnak a történetek, alig múlnak a kilométerek. Az esőt köd váltja, a fejlámpákat le kell venni és kézbe tartani, mert úgy többet látunk, mi van a lábunk előtt. Például fent a Bélkőn nem baj, ha látjuk a szakadék szélét, mert hamar lehet lejutni az aljára. Az utolsó 17 kilométer a legszebb szakasz lehetne, ha látnánk valamit. A köd takaróját szemérmesen magára húzó táj magunkra hagy bennünket. Hagy időt gondolkodni, hogy miért jöttünk, legközelebb elindulnánk-e. Természetesen nem azt a választ adjuk már ma sem, mint ott éjjel, és nem baj, ha találkozunk nagyritkán a kényelmetlenséggel. Annál jobban tudunk értékelni egy korty vizet, egy kényelmes kőhalmot, két perc pihenőt, 119 megtett kilométert, 5144 méter szintkülönbséget.
2022 – Kerékpározni hetekig az esőben, úszni órákon át bármilyen vízben, lovagolni hónapokon keresztül, illetve menetelni nagy zsákokkal pedig mindegyikőnk tud, ez alapkövetelmény. Az időjárás nem kényeztető, de ehhez annyira hozzá vagyunk szokva, szoktatva, hogy egyértelműen állapítjuk meg: azt nekünk senki nem fogja bemagyarázni, hogy egy radarezred nem tudja befolyásolni az időjárást. De, tudja. 2013 óta járunk A Kihívásra. Azóta nem tapasztaltuk, hogy kék ég alatt meneteljünk. Egy héttel az esemény előtt leesett a hó – könnyű karácsonyi séta az erdőben jeligére –, mindenki bekapta a horgot, de nem nézett fel, így nem látta a feliratot: Csapda. Ahogy a nevezések megtörténtek, őrnagy úr odabólintott az IBBA (Időjárást Brutálisan Befolyásoló Alosztály) ügyeletes tisztjének, hogy jöhet az olvadás, legyen sár, majd amikor ez a megszabott feladat megtörtént, jött az újabb ukáz: jeget. Lett jég. Jól dolgoznak a fiúk, panaszra okunk nem lehet.
2022 – Az átjátszó torony tövében kifeszítjük a ponyvánkat, bebújunk a bivakzsákba húzott hálózsákjainkba, és igyekszünk kipihenni magunkat. Nehezítik a pihenést a vizes ruhák és a szél. Az esőt elállították, mínusz 5 fokban nincs kedve neki sem esni, cserébe felcsavarják a szelet. Az orkán hangja legalább elnyomja az átjátszótorony folyamatos surrogását. Kukoricát lehetne pattogatni az erőtérben, ha lenne nálunk. Hajnalban veszekedő csapat esik be, pontot keresnek, szidják egymást. Tudjuk, hogy nem fognak beérni. Elég, ha esz az idő, a terep, a feladat, de egymást támogatni kell. Csapatunkban évek óta szitokszó nem hangzott el, nemhogy a felelősség egymásra tolása. A Kihívásnak ezt is meg kell tanítania a résztvevőknek. Nem elég erősnek lenni, nem elég kitartónak lenni, csapatjátékosnak kell lenni. Indulás előtt egy órával ébresztem a többieket, hogy fel tudjunk öltözni. Bakancsokat hiába tettük védett helyre, nem száradtak ki, cserébe keményre fagytak. Értelmet nyer a hó a ruhája, jég a cipője. Közel a karácsony, és láttam már olyat, hogy valaki nem örült egy erdei köbméter ajándéknak, holott van olyan, hogy egy száraz, meleg zokni a legszebb ajándék.
Szerző: Tóth Viktor – terepsport.hu
Szólj hozzá