Elmúlt a nyár, a tettek, a nagy aktivitás időszaka. Ideje megpihenni, számot vetni az év elmúlt 2 periódusával. Az ősz évszaka erre tökéletes. Jön a hidegebb, szelesebb, barátságtalanabb időjárás, a bekuckózósabb idők. Ezek az alkalmak megfelelőek arra, hogy megálljunk a nagy pörgés után, hogy megérkezzünk az őszbe, hogy leálljunk, és számot vessünk. Elinduljunk a teremtésből az elengedéshez való felkészülés útján.
Ebben az időszakban érdemes a szív- és a torokcsakrával foglalkozni. A szívcsakra, ahogy a nevéből is sejthető, a mellkas közepén helyezkedik el. A levegő elem tartozik hozzá, ami a szeles őszi időjárással analóg, illetve a tüdővel, a légzés áramlásával. A külső, belső légáramlatokkal. Színe a zöld, ami azért is tökéletes, mert a tüdőnk önmagában nem volna elég ahhoz, hogy lélegezzünk. Ha jobban belegondolunk, a zöld fák a légzőszervünk részei. A szén-dioxidot, amit kilélegzünk, ők felhasználják, és ők nyújtják számunkra az éltető oxigént. Így, velük együtt teljes a légzőszervünk. A tüdőn kívül még a bőr, a kezek és nyilván a szív testrészek tartoznak ehhez az energiaközponthoz.
A szívcsakra a kapcsolat a fizikai és a szakrális csakrák közt. Ez az anyagi (önző) és a szellemi (önzetlen) világ közti híd. A gyökér-, szakrális és köldökcsakra, a 3 „alsó” az én jóllétéről szóltak. Csak ha már azok rendben vannak, akkor nyílhat meg a szív kapuja, és áradhat ki a belső szeretetállapot. Mert a szeretet nem olyasmi, amit adni lehet, mi magunk vagyunk a szeretetünk, csak vissza kell térnünk ehhez a belső énünkhöz. Magunkkal foglalkozni nem önzőség, hiszen csak akkor válhatunk szerethetővé, ha magává a szeretetté válunk, a szeretet állapotában vagyunk. A szívcsakra a váltópont, itt lép be a képbe az önzetlenség. A „fölötte” lévő három energiakerék, a torok-, a harmadikszem- és a koronacsakra már a Felsőbb Énhez köthető, spirituális energiák lelőhelye.
A szívcsakra harmonizálásához köthető ászanák a mellkasnyitások, például a sokszögtartás (párshvakónászana), a hősi 1 (vírabhadrászana 1.), a tevetartás (ustrászana), a széktartás (utkatászana), a felfelenéző kutya (úrdhva mukha shvánászana), a szívpóz (anahatászana), az íjtartás (dhanurászana) minden változata, illetve mindenféle hátrahajlás. Ehhez a folyamathoz támogató illóolajként használhatunk bazsalikom-, rózsa-, köményolajat.
Ha dolgozunk ezzel a területtel, az segít a megbocsátásban, megnyílásban, a feltétel nélküli szeretet megnyilvánulásában és fenntartásában, az együttérzés, empátia (beleérző képesség) érzésében. Szeretet, hála, önzetlen cselekedetek – a szívcsakra harmonizálásával elérhetők ezek az érzések, tettek. A testhelyzetek gyakorlásán kívül a bhakti jóga és a karmajóga által vihetjük a mindennapi gyakorlatba a szívcsakra által feltöltött energiánkat, illetve ezekből is tölthetjük fel – ez egy „angyali kör”. A bhakti jóga a Felsőbb Énnek való teljes megadás gyakorlata, a karmajóga pedig az önzetlen cselekedetek jógája.
Ha a szívcsakra nincs egyensúlyban, a következő betegségek jelzik: allergia, autoimmun betegségek, immungyengeség, rák, szívbetegségek, megkeseredettség, egoizmus, azaz egocentrikus világkép.
A szívcsakrát harmonizáló ászanák és cselekedetek célja az, hogy az elfogadás és az adás egyensúlyba kerüljön az emberi kapcsolatainkban. Hogy tudatosítsuk, melyek azok a szituációk, amikor megnyílásra van szükség, és melyek azok, ahol befogadhatunk vagy amikor befelé fordulásra, figyelésre, amikor bezárkózásra, önmagunk szeretetére van szükségünk. Az ősz a női életciklusban az anyasággal egyenlő. Ebben az időszakban próbáljuk meg úgy szeretni önmagunkat, mintha saját édesanyánk volnánk.
Az eggyel feljebb található, szintén fontos energiaközpont a torokcsakra, ami a torok területén, a gégefőnél helyezkedik el. Eleme az éter. A hozzá tartozó szín a kék.
A torokcsakra már nem a földi, a materiális dolgokhoz kötődik. Ha gondunk van az önfegyelemmel és az önkifejezéssel, érdemes dolgoznunk ezzel a területtel. Jó tudatosítani, hogy melyek azok a szituációk, amikor meg/fel kell szólalni, amikor ki kell állni önmagunkkért, és melyek azok az élethelyzetek, ahol jobb hallgatni. Az önkifejezés alapvető életfeladatunk, ezért nagyon fontos működésbe hozni ezt a csakrát is. Szintén támogatja az őszinteséget, a tanítást, a példamutatást.
Az ászanák, amelyek segítenek a torokcsakrát működésbe/harmóniába hozni, a következők: felfelenéző kutya, újholdtartás (andzsanéjászana), asztaltartás (púrvottanászana – hajlított vagy, ami nehezebb: nyújtott lábbal), csónaktartás (navászana), teve, halpóz (matszjászana), íjpóz. Szintén a mellkasnyitások, hátrahajlások (haszta uttanászana), a széktartás, a hősi pózok (vírabhadrászana 1, 2, 3), a háromszögtartás (trikonászana), a szögtartás (pársvakónászana) stb. A támogató illóolajok a következők lehetnek: zsálya, fenyő, eukaliptusz. Testrészei: hangszálak, nyak, száj, gége és a pajzsmirigy.
Ha gond van ezzel a területtel, az alábbi betegségek léphetnek fel: asztma, bronchitis, fülproblémák, köhögés, megfázás, mandulagyulladás, pajzsmirigyproblémák, rekedtség, sklerosis multiplex, torok-, tüdőproblémák, fecsegés, dadogás, önkifejezési problémák.
Ilyenkor a nyári, telihold, szerető minőségében még benne vagyunk, ami támogatja a szív megnyitását, a bizalmat. A nyár a teremtés, a befogadás (elfogadás-adás), a nyílt termékenység csúcsa, a tűz energia, a kapcsolódás, az intimitás, a vágy, az álom, az önkifejezés, az önmegvalósítás, az amazon minőség – elhatározom, megcsinálom és képes is vagyok befogadni az ebből fakadó sikereket, pozitív visszajelzéseket. A telihold két periódusból áll: a növekvő hold ereje (=nyár) segíti a szív és a torokcsakra megnyitását, a fogyó hold minősége (ősz) pedig támogatja a befogadást.
Az ősz a teliholdból a fogyóholdba való átmenet időszakának analógiája. Az elmélyülés, elengedés időszaka (ahogyan a fák megválnak leveleitől), a puhaság, a lágyság. Ekkor számot vetünk az előző két szakasz érzelmeivel – előfordulhat ellenállás, hiszen ez egy nehéz feladat (ebben segít a szívcsakrával való munka) – ez az átfordulás a legnehezebb szakasz (ti. az aktivitásból a befelé fordulásba).
Jelen van az önbizalom (akár a nyár tetteiből, sikereiből fakadóan – telihold), de már bekapcsolódik az intuícióval való kapcsolódás is (ez meg már a fogyóhold része) – ezzel a két tulajdonsággal könnyebb megtanulni az elengedést, az ősbizalomban való megbízást, ami segít elengedni az állandó irányítási vágyat.
Az ősz továbbá az érlelés, a számottevés időszaka – Mit sikerült elérnem, hol tartok az úton? Mi volt az önazonos, mi nem? Mi érett meg a (télen bekövetkező) elengedésre? – ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását segíti a szakrális csakra és a torokcsakra összekapcsolása.
A torokcsakra továbbá kapcsolat a külvilággal és az önmagunkkal való kommunikációhoz, illetve a hallás, intuíció megteremtéséhez. Elcsendesedünk, hogy meghalljuk a saját belső hangunkat, érzéseinket. A méh teréből a torkon keresztül jönnek felszínre ezek a vágyak, érzések, tehát a kiadásukkal ez egy önkifejezési, azaz méregtelenítési folyamat is egyben.
Összefoglalva most az aktivitásból a megfigyelésbe megyünk át. A megfigyelésbe, meghallásba és az ezen keresztüli, belső, igaz énünkből fakadó megnyilvánulásba. Megéri számot vetni azzal, mi zajlott eddig külső és belső világunkban, sok bátorságot, erőt kívánok hozzá.
Szerző: Szemler Zsófia
Szólj hozzá