Keresés
Close this search box.
A terheléses gyaloglás és futás, a hátizsákolás nemcsak az alsó testet és a vázizomzatot erősíti

Terheléses futás, hátizsákolás szerepe az erő, a sebesség és az állóképesség növelésében

A terheléses gyaloglás és futás, a hátizsákolás nemcsak az alsó testet és a vázizomzatot erősíti. Egy tanulmány szerint a felső test izomzatának erő-állóképességének fokozása a sérülések elleni védelemben is szerepet játszik. A tanulmány azt is megerősítette, hogy a terhelés nélküli futás sebességét és dinamikáját is nagymértékben javítja.

A tesztcsoporton (elsősorban katonákon, tűzoltókon, erdészeken) végzett tesztek azt mutatták, hogy a 3 hetes kísérlet alatt a kontroll csoporthoz képest 19%-kal nőtt a felhúzás és a kinyomás ismétlési száma. Ez pedig hatalmas különbség!

Ez a cikk több alapon nyugszik: egy amerikai tanulmányon, a saját sportolóim körében végzett felmérésen és más kiegészítő teszteken, vizsgálatokon.

A saját vizsgálat a futás és az OCR jellegű terhelés változására koncentrált: mennyit változik a 3000 méter terepfutás sebessége, a maximális húzódzkodás és az 1 perc alatt a majomlétrán megtett távolság. Mini tesztünkben minden érték jobb volt, mint a teszt csoport eredménye. (A kutatás elvégzése óta egy nagyobb sportolói körön kezdtünk hasonló vizsgálatot 2023 végén.)

A hátizsákolás nemcsak a test dinamikáját és erejét növeli, hanem a lelki állóképességet is! Ez pedig minden sportolónak – függetlenül attól, hogy rövid- vagy hosszútávon versenyez – alapvetően fontos, hiszen a körülmények, a pszichés terhelés minden alkalommal változnak, ehhez pedig nem lehet azonos lelkülettel felkészülni. Ez a lelki állóképesség különösen fontos a szabadtéri sportolók körében, ahol a környezet, az időjárás és a terepadottságok is állandóan változnak.

  1. Terheléses futás, hátizsákolás hatása a fizikai erőre

Feltevés: a hátizsákolás (terheléses futás, erős gyaloglás) növeli a láb erejét, dinamikáját és állóképességét, de emellett a felső test fejlesztésében is szerepet játszik. Ez utóbbira fókuszáltunk.

  1. Saját vizsgálatunk

Háromhetes tesztet végeztünk. Az amerikai tanulmány szerzői a lábak külön erősítése nélkül vizsgálták azt, hogy a maximális guggolás és a felhúzások száma mennyit változik, illetve a hátizsákolás milyen hatással van a láb dinamikára. A mi (7 fővel) végzett kontrollunk annyiban tért el ettől, hogy nem a felhúzások, hanem a maximális húzódzkodás számot és a majomlétra dinamikát vizsgáltuk a futódinamika mellett. 

Tesztünkben 4 férfi (nők nem vettek részt a programunkban), heti 3 hátizsákolás edzést végzett, a testsúlyuk 15%-ával terhelt hátizsákkal vagy mellénnyel, 8-12 km hosszan, amelyet gyors gyaloglással és futással tettek meg. Három férfi ezeket az edzéseket súly nélkül futva teljesítette 12-15 km távolságon. Minden esetben könnyű terepet választottunk, kevés szinttel, jól járható talajon. Kerültük a meredek lejtőket, sziklás, gyökeres ösvényeket. A  cél a tempó és a dinamika tartása volt. Mindkét csoport ugyanazt a saját testsúlyos programot végezte: húzódzkodás, majomlétra, mászó feladatok. Hetente 3 futás és 3 erősítő edzést tartottunk, egyéni időbeosztás szerint, így volt, aki ugyanazon a napon végezte a futást és az erősítést is.

A teszt elején felmértük a 3000 méter terepfutás idejét, adott idő alatt megtett majomlétra távolságot, valamint a maximális húzódzkodást. Külön hangsúlyt helyeztem arra, hogy a sportolók egymástól függetlenül, külön-külön végezzék a referencia gyakorlatot a program elején és a végén is, így kizárva azt, hogy a „versengés” befolyásolja az eredményt.

A végső ellenőrző felmérés során a 3000 méteres terepfutás ideje a tesztcsoport esetében átlagosan 6.18%-kal javult, a kontrollcsoport esetében 8.63%-kal. A maximális húzódzkodás a tesztcsoportnál 15.18%-os javulást mutatott, a kontrollcsoportnál pedig 10.44%-ot. A majomlétra még érdekesebben alakult: az 1 perces felmérésnél a megtett út átlagos hossza 18% illetve 10% átlagos növekedést mutatott.

Tesztünkben kiemelt szerepet kapott az, hogy mind a hátizsákolás/futás, mind az erősítés után előírtam nyújtást, lazítást, SMR hengerezést.

  1. Az amerikai tanulmány

Három hét terheléses futás, az alsótest erősítő edzése nélkül, megőrizte az erőt és megnövekedett terhelés nélküli futás sebességet eredményezett. A kutatók összegzése szerint átlagosan 18%-kal növelte az erőfeladatok maximális ismétlésszámát. 

Ebben a tanulmányban veteránokat kértek fel, akik mindegyike ugyanazt a programot végezte el. Nem volt kontroll csoport.

A 3 hetes, 5 napos/hetes ciklusnak az első és utolsó napja egy erőnléti felmérés volt, amely 1 Rep Max első guggolást, 1 Rep Max emelést, Max Rep Pull Ups (húzódzkodás) és 1.5 mérföldes futást tesztelt.

A sportolók a következő 3 héten 5 napon keresztül testtömegük 15%-ával futottak. Naponta megcsinálták az erősítő edzéseket is, így szombat és vasárnap kivételével minden nap futottak és erősítettek. Hétfőtől péntekig napi edzésük egy 30-60 perces futás volt a testsúly 15%-ával, plusz 8 kör erősítés a maximális erő 40-55%-val. A kettőnek nem kellett egymást követnie.

A ciklus során a sportolók napi hátizsákolási ideje 30 percről 60 percre nőtt. Terhelésük változatlan maradt a testtömeg 15%-án.

Minden sportoló megőrizte vagy enyhén javította az eredményét az első guggolásban és az emelésben. A sportolók túlnyomó része fejlődött a húzódzkodásban is, néhányan estek vissza. Ráadásul a 1.5 mérföldes normál (tehermentes) futásuk átlagosan 8%-kal javult annak ellenére, hogy ebben a ciklusban nem volt tehermentes futás.

„Nem tudtuk, mire számíthatunk a hátizsákolásnak az alsó test erejére gyakorolt hatásával kapcsolatban. Intuitív módon feltettük, hogy a terheléses futásnak lényegesen kisebb a dinamikus erőigénye – nagyobb mértékben, mint a teher nélküli futásnál. Ez a mini tanulmány azt sugallja, hogy a hátizsákolás jól használható az alsó test erejének megőrzésében, legalábbis rövid távon.”

A hátizsákolásnak a normál futásra gyakorolt hatása előre jelezhető volt. A 8.28%-os átlagos javulás a 1.5 mérföldes tempó futás értékelésben jellemzően kisebb, mint amit egy koncentrált futásfejlesztési terv alapján tapasztalhatunk, de azt jelzi, hogy a hátizsákolás fenntartja vagy javítja a tehermentes futást azt is figyelembe véve, hogy a terheléses gyors gyaloglás, lassú futás kevésbé terheli az ízületeket, mint a normál futás (ezt biodinamikai labor kísérletek bizonyítják).

Összességében elmondható, hogy a hátizsákolás egy egyedülálló aerob fitnesz módszer, amely megőrzi, sőt javítja az erőnlétet, a futás sebességét, miközben az ízületi és keringési terhelés alacsonyabb marad.

  1. A tanulmány következő fázisa

A kontroll csoport növelésével, nők bevonásával, a sportolók edzettségi és alapállapotának bővítésével lehetne sokkal pontosabb képet kapni arról, hogy a módszer mikor milyen mértékben hatásos. Jelenleg a „tudásunk” arra szorítkozik, hogy jó fizikai és mentális állapotban lévő sportolók körében mennyire hatékony, de ez az eredmény nem alkalmazható korlátozás és felügyelet nélkül minden emberre.

A feltevésem az, hogy minden esetben javít az alapértékeken, de az alkalmazás módja nagymértékben függ az edzettségtől, a korábbi sérülésektől, a terhelhetőségtől és a felszereléstől.

  1. Fontos figyelmeztetések

Egészségügyi kockázatok: mivel a hátizsákolás nagy mértékben terheli a láb és a törzs izomzatot, ezért minden korábbi sérülés, minden fizikai és lelki egyensúlytalanság, a felszerelés minden rossz beállítása magasabb kockázatot rejt magában. A módszer alkalmazásához ezért a teljes tudatosság, a fokozatosság és kezdésként a kontrollált program alapvető fontosságú. Még teljesen egészséges, erős és sérülésmentes emberek esetében is. Ők legfeljebb gyorsabban léphetnek egy következő, nehezebb szintre.

Felszerelés: elsősorban a cipő, bakancs az, amelyek jó minősége meghatározza az eredményességet. Mind a csillapításban, amelyet nagymértékben segíthet a gyalogló és futóstílus javítása (erről külön is szót ejtek később), mind a boka védelmében. A programban én kerültem a betont, az amerikai tanulmány vizsgálatai azonban részben szilárd burkolatú utakon kerültek teljesítésre. A súly miatt magasabbra kerülő súlypont, a terhelt csípő és térd nagymértékben destabilizálják a bokát, így a magasabb szárú cipő fontos a biztonságos végrehajtáshoz.

Nyújtás: minden esetben előírtam a hátizsákolás utáni nyújtást. Elsősorban azért, mert a súlytöbblet miatt az izomzat nagyobb mértékben merevedik el (egyszerűen a nagyobb fizikai terhelés magasabb elhasználódást okoz), illetve azért, mert a vállak és a karok nem nagyon mozognak, míg a mi felmérésünkben fontos volt a váll mozgástartományának megőrzése. Az amerikai tesztben ez nem bírt ekkora jelentőséggel, mert a vizsgált erőgyakorlatok kisebb mobilitást tesznek szükségessé.

Kérdések, további vizsgálatok

Hátizsák vagy súlymellény: mindkettő mellett lehet érvelni. A vizsgálatunkban vegyesen használtuk mindkettőt. A tapasztalatra alapuló következtetésünk az, hogy a mellény a lábat jobban erősíti, de a felsőtestet kevésbé. Könnyebb benne gyorsabban futni, a láb terhelését növelni, de a felsőtest számára kevesebb kihívást ad. Mindkét esetben fontos a minőségi felszerelés, a jó beállítás és a megfelelő illeszkedés.

Tempó: a súlytól és az erőnléttől függően lehet a tempóval játszani. Tapasztalatunk szerint elsősorban az enyhe vagy közepes emelkedők a legjobbak a tempó és a dinamika edzésére. Lejtőn és túl meredek emelkedőn ezek fejlesztése drasztikusan csökken. Ugyanakkor az állóképesség és a dinamika fejlesztés szempontjából tökéletes megoldás a terephez illeszkedő „fartlek” edzés.

Nehezített terep: csak haladóknak! Tesztünkben egyértelmű volt, hogy a tereptapasztalattal rendelkezőknek a nehezebb terep (köves, gyökeres) nem jelent problémát, de az ő esetükben is csökkentette a dinamika fejlesztését. Az erő-állóképesség növelésében viszont magasabb értékeket jelentett (ez a mostani teszttől független tapasztalat – erre is lehetne vizsgálatokat végezni).

Futócipő vagy bakancs: kis súllyal (a testsúly 5-10%-a) lehet a futócipő is jó választás, de csak könnyű terepen. Minden más esetben legalább a magasszárú cipő javasolt, de inkább a bakancs, ami lehet könnyített túra bakancs, katonai bakancs, de hagyományos is. A bakancs „előnye”, hogy az is plusz súlyt jelent, tehát a láberő és az erő-állóképesség növelésében szerepet játszik.

Egyéb nehezítések (pl: éjszaka, esőben): csak haladóknak! Elsősorban azoknak, akik mentális terhelést és állóképességet szeretnék növelni, mert fizikai szinten nem ad sok plusz értéket. Akár motivációs, akár szélsőséges helyzet felkészítő edzésnek azonban nagyon is alkalmas.

A mozgás minták javítása, a szimmetriák helyreállítása, a talajfogás, a súlypont, a testtartás javítása elsődleges feladat – fontosabb, mint a terhelés vagy a sebesség növelése! Mivel a tesztünkben eleve olyan sportolók vettek részt, akik a technikai edzéseket komolyan veszik, ezért náluk nem okozott problémát a rossz mozgás. Más sportolókkal, illetve nem sportolókkal való közös munkánk tapasztalatai alapján azonban egyértelműen kijelenthetem, hogy a rossz mozgásminták nemcsak a hatékonyságot csökkenthetik, hanem az egészségügyi kockázatokat is növelik.

Szerző: Tóth Viktor – triatlonedzo.hu

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top