Már szinte mindenki tudja – akár követi a Forma-1-et, akár nem -, hogy Robert Kubica szerdán ismét F1-es autóba pattant, hiszen a Renault megadta neki azt a lehetőséget, hogy vezethessen a hungaroringi hivatalos teszten. Mivel hatalmas médiaérdeklődés övezte a lengyelt, így a szerdai tesztnap után este egy fél órás sajtótájékoztató keretében lehetett kérdezni Kubicát, aki készségesen válaszolt is a kérdésekre. A sajtótájékoztató teljes anyaga a GPUpdate.net weboldalán került publikálásra – az innen lefordított kérdéseket és válaszokat pedig lentebb olvashatjátok.
-Robert, összefoglalnád az érzelmeidet?
-Kavarognak bennem az érzések, mint mindig. A nap elején nem volt egyszerű (nekiment a garázs falának – a szerk.), valószínűleg ez volt az egyik legnagyobb baki a Formula 1-ben. Hogy őszinte legyek, túlságosan koncentráltam az előttem lévő emberekre a garázsban, és elfeledkeztem arról, hogy az autó hosszabb és szélesebb. Ez volt az egyetlen hiba, amit elkövettem, szóval ez pozitív, habár jobb lett volna, ha nem történik ilyen. Azonban úgy gondolom, hogy ez egy nagyon produktív nap volt a számomra és a csapat számára is. Számos dolgot teszteltünk. Csak egy kör ment kárba, a végén, amikor leintették piros zászlóval, különben tökéletesen tartottuk az előre kitűzött programot és mindent elvégeztünk. De meleg volt! A kormány mögött is elég elfoglalt voltam, hiszen az autók nagyon gyorsak. A legnagyobb, nem nehézség, hanem inkább különbség az, hogy ez az autó semmiben nem hasonlít azokhoz, amelyeket korábban teszteltem. Amikor ennyi újdonsággal találkozol, akkor normális, hogy időbe telik az, hogy alkalmazkodsz, azonban úgy gondolom, hogy minden okunk meglehet az örömre. Természetesen az ember mindig többet akar, de reálisnak kell maradnunk. Nem volt egy könnyű nap, de jó munkát végeztünk.
-Korábban azt mondtad, hogy akkor leszel boldog, ha jó munkát végeztél. Boldognak érzed magad?
-Igen, de nem száz százalékig. Volt egy fordulópont. Az ebédszünetben volt az első alkalom, amikor kiszállhattam az autóból… Kilenc óra előtt szálltam be az autóba és egészen délután egy óráig vezettem, és igazából azt se tudtam végiggondolni, hogy mi történik, vagy átrendezzem magamban a dolgokat, vagy prioritásokat helyezzek előtérbe. Csak információkat és érzelmeket gyűjtöttem, azonban nem volt időm ezekkel foglalkozni. Amikor kiszálltam az autóból és egy hosszabb szünet következett, majd amikor visszaültem, akkor egy teljesen más ember lettem. Az autó sokkal „barátságosabbnak” tűnt nekem, ami egy jó jel. Tudod, a legtöbb ember azt hiszi, hogy akkor fejlődünk, ha minél többet vezetünk, azonban fejlődhetsz úgy is, hogy végiggondolod, hol kell még fejlődnöd, és velem pontosan ez történt. Igaz, ha lett volna még egy napom vezetni, akkor több ötletem is lenne arra, hogy hol kellene még fejlődnöm. Azonban úgy gondolom, hogy jobban megismertem az autót és minden egyre könnyebben, természetesebben megy, és ez a cél.
-Hogyan bírtad a napot fizikailag?
-Tudjuk, hogy a Hungaroring nagyon megterhelő fizikailag, az egyike azon pályáknak, amelyek próbára teszik a fizikumot. Nico Hülkenberg azt mondta, hogy ha valaki itt tud vezetni, akkor a naptárban szereplő pályák közül egyik se fog kifogni rajta. Kemény meló volt, azonban úgy gondolom, hogy a többi versenyzőnek sem volt könnyű dolga. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, és ezt nem is tagadom, de jó volt. Több, mint 140 kört tettünk meg, és úgy gondolom, hogy még egy napot könnyen elvezetnék, szóval fizikailag oké. Vannak olyan dolgok, ahol lehetne jobb és fejlődni kell, de ez mindig is így volt. Ha valaki egy pár hónappal ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy itt fogok megtenni 140 kört, akkor ennyivel megelégedtem volna, de ha már egyszer itt vagy, akkor többet és jobbat akarsz. De azt kell mondanom, hogy megvan az okunk az örömre, és én is boldog vagyok.
-Voltak fájdalmaid?
–Nem, nem voltak fájdalmaim, tulajdonképpen elég jól érzem magam. Persze fáradt vagyok, hiszen a legnagyobb problémát a meleg jelentette, forró nap volt. A nyolc órás szakasz alatt csak egyszer ugrottam ki az autóból tíz percre, és a garázsból visszatérve az autó elég forró tud lenni. De ez nem volt újdonság a számomra.
-Milyen volt a kormányon található gombokat használni?
-Nem volt problémám vele.
-És mi a helyzet azzal, hogy a kormánykeréken az utóbbi években módosításokat hajtottak végre?
-A kormánykerékhez való alkalmazkodás egy részén már túl vagyok. Oké, van néhány módosítás a sebességváltókaron, de ezt már korábban is használták, illetve az utóbbi időben újra használja már néhány csapat, így szimulátoron már ki tudtam próbálni. Nem volt olyan része, ami csak és kizárólag nekem készült volna; ez a kormánykerék az elmúlt két napban lett adaptálva, mindössze átrendezték a gombok pozícióit, hogy a magasabb prioritású gombokat könnyebben tudjam kezelni, valamint az olyan gombokat, amelyeket egyáltalán nem használtam, olyan helyre tették, ami nehezebben elérhető. De ezeket leszámítva minden normális volt.
-Mindössze 0.160 másodperccel voltál elmaradva Jolyon Palmer legjobb kvalifikációs idejétől. Nézted az időket?
-Hogy őszinte legyek, nem emlékszek arra, hogy milyen időket produkáltak itt a versenyhétvége alatt. Volt egy tervünk, amihez tartottuk magunkat és értékesek voltak. Voltak olyan körök, amikor tudtam arra koncentrálni, hogy információkat gyűjtsek saját magamnak, de a munka nagy részét elvégeztük, amelyből a csapat tud értékelni és új dolgokat tanulni. Úgy gondolom a célunk az volt, hogy minél több munkát végezzünk el, ezt sikerült elérnünk és ez a legfontosabb.
-Milyen gondolataid vannak a jövődet illetően?
-Egyetlen tervem az, hogy felüljek a repülőre és hazamenjek. Nem tudom… Örülnék annak, ha kapnék lehetőséget, de az igazság az, hogy nem tudom, várunk és majd meglátjuk.
-2013-ban azt mondtad, hogy az F1-es visszatérésed egy álom, ami nem fog megvalósulni. Még mindig így gondolod?
-Semmi sem lehetetlen. Az utóbbi hat évben különböző periódusait, szakaszait éltem az életemnek, amelyben jelentős szerepet játszottak a fizikai sérüléseim és problémáim, éppen ezért sok gondolat kavargott a fejemben, ami úgy gondolom, hogy ilyenkor normális. A megközelítésem nagyon egyszerű volt, bármi megtörténhet. Ha megnézem, hogy hol voltam négy hónappal ezelőtt és hol tartok most, akkor elmondhatom, hogy nagy változások történtek nagyon rövid idő alatt. Úgy gondolom, hogy ha három hónap alatt tudtam ennyit fejlődni és előre haladni, akkor bármi megtörténhet a jövőben, azonban a földön kell maradnunk, hiszen nem lesz egyszerű. Bizonyos, hogy a célom az, hogy valamilyen szerepet betöltsek a Forma-1-ben ha lesz rá lehetőségem, de nem tudom. Bármi megtörténhet a jövőben, de reálisnak kell maradnunk, nem lesz könnyű. Egy dolog azonban biztos: ha nem sikerül a visszatérésem akkor nem leszek csalódott, mivel ezt a helyzetet, ezt a lehetőséget reálisan kezelem. Értékelem, amit a Renault értem tett; amikor először találkoztunk, akkor nem is gondoltam arra, hogy valaki azon gondolkodna, hogy engedne engem vezetni a hungaroringi hivatalos teszten, de végül megtörtént. Ez azt mutatja, hogy az utóbbi egy-másfél hónap nagyon fontos volt és nem csak nekem. Még sok van hátra és nagyon, nagyon messze van, szóval most inkább a pillanatot szeretném élvezni és arra gondolni, hogy mi történt velem a mai nap folyamán, mivel rengeteg dolog történt addig, amíg én az autóban ültem. Ha újra lehetőséget kapok, akkor sokkal könnyebben fogom venni. Versenyzőként a legjobb, amit érezhetsz, az az, amikor minden olyan könnyen jön és nem kell rajta gondolkodnod, amikor azonban még minden új számodra, akkor nagyon oda kell figyelned. Őszinte leszek, a legutolsó dolog, amit szerettem volna, az az, hogy kimegyek és összetöröm az autót.
-Volt valamilyen lehetőséged más F1-es csapatoknál?
-Úgy gondolom, hogy ha szerettem volna akkor már korábban, egy pár évvel ezelőtt is tesztelhettem volna Forma-1-es autót, de akkor számomra más élvezett prioritást, azonban az egyértelmű volt, hogy ha kapok lehetőséget, akkor megfelelően elvégzem majd a rám bízott munkát. Felkészültnek kellett lennem és ez volt a helyes döntés.
-El tudod mondani, hogy az elmúlt néhány hónapban hogyan változott az állapotod?
-Semmi sem változott. Ugyanaz a srác vagyok, mint tíz, négy hónappal, vagy egy héttel ez ezelőtt – a korlátjaim ugyanazok. Ebből a szempontból semmi sem változott. A fizikális vagy a felkészülési pontból nézve mondhatjuk, hogy sok dolog változott, mivel elkezdtem a felkészülést… Nem volt célom a visszatérés, de tudtam, hogy ha kapok lehetőséget, akkor készen kell állnom, hiszen az F1 nagy elvárásokat támaszt a pilóták felé. A mostani autókat megterhelőbb vezetni, mint a korábbiakat, ráadásul ezek az elmúlt 20 év leggyorsabb autói. Az autók nehezebbek, és talán ez a legnagyobb különbség, azonban erről már kevesebbet beszélnek, hiszen az utóbbi pár évben hozzászokhattunk ahhoz, hogy mindig növelték valamennyivel a minimális súlyt. Az én oldalamról megközelítve, amikor utoljára vezettem F1-es autót, akkor 620 kilogramm volt a minimális limit, most meg 100 kiló pluszt vittem magammal a pályán… Ez nagy különbséget jelent. A ralinál amikor beteszed a 20 kilogrammos pótkereket abba az autóba, amely 1300 kilót nyom, azt is érzed. Képzeld el, ha egy 600 kilós autóra raksz még 100 kilót! Ezek elég nagy változások voltak nekem, hiszen tudtam és megtanultam valamit a múltban, amit most újra meg kell tanulnom. Azonban fizikai szempontból, bent az autóban sokkal jobb, mint ahogy kívülről tűnik, és ez a legfontosabb.
Szólj hozzá