Második szezonját zárta Bús Edina a Seat Leon Europe Cup sorozatban. Az idei év azonban nem úgy sikerült, ahogy ezt várta. Őszintén beszél a szezon tapasztalatairól, gondolatairól és arról, hogy miként élte meg a portugáliai hétvégét.
K.A.: Mennyire volt nehéz beletanulni a túraautózásba, illetve megszokni egy új versenykategóriát?
Bús Edina: Két évvel ezelőtt még nagy újdonság volt számomra a túraautózás, amivel nagy álmom és vágyam teljesült. Nehéz feladat volt megmondom őszintén, még ez a második év is. Sokat kellett tanulnom, több új pályán versenyeztem, új volt az autó is. De nem csak nekem volt új a légkör, hanem az egész csapatnak. Nagyon sok nehézség elé néztünk a második évben is, de ettől függetlenül nagyon élveztem. Ez az egyik kedvenc versenyautóm, és egy igazi versenyautó. Élvezet vezetni. Novemberben ért véget a szezon, de már most várom, az újévet. Ez az egész feeling, ami jelenleg ebben a túraautó kategóriában van nekem nagyon megtetszett. Nagyon jól érzem magam a sorozatban.
Idén hét futam volt. Köztük, olyan ikonikus pályák, mint pl. Monza, Silverstone vagy akár Nürburgring. Milyen érzés volt, ezeken a helyeken versenyezni?
Bús Edina: Ilyen nagy múltú pályákon mindig nagyon jó érzés. Tavaly ezt már megtapasztalhattam, hiszen az egyik kedvenc pályámon versenyezhettem, a belgiumi Spa-ban. A második kedvencem, Monza, ahol tavaly és idén is rajthoz állhattam. De ebben az évben volt még szerencsém versenyezni a Paul Ricard-on, Barcelonában és a Red Bull Ringen is. Mindig végig járjuk a pályát, gyalogosan vagy golfautóval. Ilyenkor csodálkozom rá, milyen kivételes helyzetben vagyok, hogy ezeken a pályákon versenyezhetek. Fantasztikus érzés, és olykor-olykor eszembe jut, hogy ezen az aszfalton kik is mentek már előttem. Igen, azt hiszem az említett pályáknak van valami különleges hangulatuk is.
Akadtak nehézségek az év során az autóddal, volt egy hétvége, amit teljesen ki kellett hagynod Portugáliában. Mesélnél erről?!
Bús Edina: Alap esetben úgy néz ki egy versenyhétvégénk, hogy csütörtökön megérkezünk a pályára és elvégezzük a pályabejárás. Pénteken megkezdődik a hétvége, a szabadedzéssel, szombaton időmérő és az első futam. Vasárnapra már csak a második futam marad. Normál esetben nincs külön gyakorlási lehetőség, de Portugáliában volt egy a szerdai tesztnap. Mivel még nem versenyeztem ezen a pályán, így kihasználtuk a lehetőséget. Még tanultam a pályát, és csak 15-20 kört teljesítettem, amikor a célegyenesre vezető kanyarkijáraton hirtelen megindult az autó, és neki csapódtam a falnak. Elég csúnya, és nagy ütközés volt. A bukócső is meghajlott, ami azt eredményezte, hogy az autó versenyengedélyét azonnal elvették, és teljes vázcserére szorult. A csapat, nem tudta megjavítani a Leon-t egy nap alatt, ami egyébként lehetetlen is lett volna. Ez véget is vetett a hétvégémnek, ami tulajdonképpen még el sem kezdődött.
Idén három csapattársad volt. Közöttük Kiss Norbi, akit egy korábbi beszélgetésünk során a legtehetségesebb magyar versenyzőnek tituláltál. Mennyit tudott hozzátenni a vezetési technikádhoz, sokat tudtál tőle tanulni?
Bús Edina: Mivel ő már ismeri a vezetéstechnikámat – ahogy mondod – tudja azt, hogy milyen a vezetési stílusom. Tudja, hogy milyen dolgokon kell finomítanom, és hogy lehet ezen javítani. Úgy magyaráz, hogy azt meg is tudom fogadni. Ő az egyik olyan ember, akitől szerintem a legtöbbet lehet tanulni, mert olyan stílussal és beleéléssel magyarázza el a dolgokat, hogy azt józan paraszti ésszel is fellehet fogni. Nyilván tíz éve ezt csinálom, ha szakszavakat mond, azt is tökéletesen megértem. (mosolyog) Azon a hétvégén, amikor eljött sokat javultam, ezt neki is köszönhetem.
Idén még csapattársad volt Tassi Attila és Fekete Dominik. Fiatal koruk ellenére rendkívül tehetségesek. Mennyire tudtatok együtt dolgozni?
Bús Edina: Külön-külön szerelői csapattal dolgoztunk. Tehát ők is leültek a versenymérnökkel telemetriázni és én is. Ha esetleg volt, olyan sarkalatos pont, amit az Ő, vagy az én mérnököm észrevett természetesen megtudtuk beszélni. Se Attilával, se Dominikkal nem volt ebből problémánk. Attila így is sokszor teljesített jobban nálam. Volt olyan, hogy az első és az utolsó szektorban ő volt a gyorsabb, viszont a középsőben én. Ilyenkor egymásnak tudtunk segíteni. Norbival nyilván azért volt más, mert neki rengeteg tapasztalata van, nagyon gyors és tudjuk, hogy egy top pilóta. Ő az élmezőnyben megy, és mindig tudja, mit kell az autón állítani. Tényleg zseniális versenyző nagyon sokat lehet tőle tanulni.
Az idei évet összetettben a huszonötödik helyen zártad. De a lányoknak volt külön egy Ladies Throphy, ahol öt női versenyző között, te a negyedik lettél. Hogyan értékelnéd a teljesítményedet?
Bús Edina: Megmondom őszintén, hogy nagyon csalódott voltam, mert a dobogóról csúsztam le az utolsó hétvégén. Meglehetett volna a harmadik hely a lányok között, de az utolsó versenyen, kilöktek és kiestem. Viszont az idei évemben volt valami, amit magamnak sem tudok megmagyarázni. Sajnos már a szezon közepén feladtam legbelül az egészet. Ez rajtam is múlt, lehettem volna az, aki ezen változtat, de valahogy fejben nem voltam ott annyira, amennyire szerettem volna. El kell fogadni. Így sikerült. Majd legközelebb jobban fog menni.
Azt mondtad a szezon közepétől elengedted a futamot. Már a következő szezonra koncentráltál, vagy arra, hogy miért ment tönkre egy-egy hétvége?
Bús Edina: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkodtam el azon, hogy a portugáliai hétvége mekkora hátrányt jelentett nekem. Viszont mindig azt mondom, nincs más hátra, mint előre. Portugáliától a szezonvégét vártam, hogy végre vége legyen az évnek. Pedig, tényleg imádom ezt csinálni, és bizonyítani szeretnék. Úgy akarok, neki indulni a következő versenyévnek, hogy ennél százszor jobb lesz. Nyilván lesznek peches versenyek, amikor rajtam kívülálló okokból nem tudok befejezni egy-egy futamot. Át kell gondolnom, hogy mit hogyan csináltam idén, és az biztos, hogy gyökeresen változtatnom kell a hozzáállásomon.
Jövőre lesz tíz éve, hogy versenyzel, hogyan képzeled el a jubileumi évet?
Bús Edina: Megmondom őszintén, ezen nem gondolkodtam. Ha lesz rá lehetőségem, akkor nagyon szeretnék még a Seat Leon Eurocup-ban versenyezni és minél jobb eredményt elérni. Csak a legjobbakat szeretném, minden eddiginél sikeresebb versenyszezont. (mosolyog)
Az álom még mindig a WTCC?
Bús Edina: A nagy álom, még mindig a WTCC, de ehhez nagyon sokat kell fejlődnöm. Még ha el is tudnék indulni, tehát meglenne az anyagi háttér hozzá, akkor sem lenne értelme, hogy a mezőny végén kullogjak. Nekem az nem okoz boldogságot, hiába jutok el abba a kategóriába. Sok részletnek kell még ahhoz összeállnia, hogy az az álom valóra váljon.
Edina 2016-ban ünnepli versenyzési pályafutásának tizedik esztendejét. Nagy valószínüséggel a Seat Leon Europe Cup sorozatban, és változatlanul az egyre nagyobb B3 Racing csapatánál. Az biztos, hogy Edina nem az a hölgy, aki könnyen feladná vagy egy-egy kudarc a kedvét venné. Ez annyira így van, hogy már el is kezdte a következő szezonra a felkészülést.
Szólj hozzá