Nem most volt, amikor utoljára versenyen izgulhattunk a H-Moto Team női motorosáért, Kis Viktóriáért. Wicca a 2016-os szezonban gurult utoljára pályára éles körülmények között, és egészen az elmúlt hétvégéig váratott magára a visszatérése. A csinos versenyző most újra lehetőséget kapott az olaszországi Franciacorta-ban rendezett Supersport 300-as kupasorozatban, és a Team Go Eleven csapat motorjával a 9. helyet tudta megszerezni. Noha most abszolút nem a helyezés volt a lényeg, hanem a versenykörülmények megszokása és a motor megismerése, visszatérésnek nem rossz a mostani pontszerzés.
Két évvel ezelőtt, még 2016-ban ült versenykörülmények között motorra Kis Viktória. A H-Moto Team versenyzője azonban sosem adta fel a reményt, és amikor már-már a befejezésen gondolkodott a csinos motoros, a sors közbeszólt. A Team Go Eleven csapatfőnöke, Gianni Ramello meghívta Wiccát az olasz pályákon rendezendő Supersport 300-as Kupára. Az olasz gárda a magyar motoros rendelkezésére bocsátott egy Kawasakit, így Wicca úgy döntött, eljött a visszatérés ideje. Az Autodromo di Franciacortán a magyar lány szépen, lassan szokott vissza a versenymotorozáshoz, és az időmérőre már az alapvető ismertségi fokon is túljutott motorjával a versenyző. Folyamatosan sikerült gyorsulnia, így végül a 13. rajtpozíciót – a 250SP kategória is velük rajtolt el – sikerült megszereznie. A versenyen aztán az előtte lévő teljes sort lerajtolta Wicca, majd a 10 körös versenyen végig hatalmasakat csatázott a pályát jól ismerő olasz ellenfeleivel, és végül kategóriájában a 9. helyen intették le. Egy biztos, visszatérésnek nem rossz ez a pontszerző hely, ráadásul minden esély megvan arra, hogy az olasz csapatnál folytathassa a sorozatot a magyar versenyző.
„Mindent összevetve kijelenthetem, hogy kimotoroztam magamból, amit tudtam, és ennyi kihagyás után, ez erre volt elég. Úgy gondolom, ez egy erős kezdés volt, és még nagyon is van itt keresnivalóm, szóval bízom a folytatásban. Az olaszok is kifejezetten meg voltak velem elégedve, tetszett nekik, amit produkáltam, azt mondták, kezdésnek nagyon is jó volt ez. Hát, még amikor mondtam nekik, hogy egyébként mikor versenyeztem utoljára… És ha elárulom, hogy milyen leírhatatlanul jó érzés volt, mikor a térdkoptatóm először súrolta az aszfaltot ilyen sok idő után, vagy amikor már körről-körre karcoltam a lábtartót és a csizmám orrát a betonon, vagy az érzésre is folyamatosan javuló féktávok, kigyorsítások után mit éreztem… Ez tényleg szerelem, ami remélhetőleg nem egy kalandból állt” –mondta Kis Viktória.
Szólj hozzá