Keresés
Close this search box.
Fotó: Opel Dakar Team

„Most elkelt a segítségünk”

Fotó: Opel Dakar Team

Visszaestek Szalayék az összetettben – azonban a csütörtöki versenynapon kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél. Viszont szerencsére a csapattársakra mindig lehet számítani.

Csapatmunka a javából! A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős, valamint az Opel Dakar Team kamionos egysége, a Darázsi Zsolt, Szalai Norbert duó az Africa Race csütörtöki szakaszának körülbelül egyharmadát együtt teljesítette.

Történt ugyanis, hogy Szalayék Mokkájában eltörött az első kardán, amitől nyilván megszűnt az első hajtás, anélkül pedig elég nehéz – sőt, úgyszólván lehetetlen – a homokdűnék között közlekedni…

De ne szaladjunk ennyire előre!

„A sivatagban vannak rettenetesen nehéz napok, és ez most az volt – mondta Szalay Balázs, aki a szakaszon a 18. helyen ért célba, az összetettben pedig visszaesett a 12. helyre. – Persze, mi még viszonylag olcsón megúsztuk, hiszen láttunk a pályán rommá tört versenyautót is. A szakasz elején tempósan jöttünk, de aztán az előttünk haladó porában autózva kaptunk egy defektet. A lecserélt kerék izzott, sőt, szinte égett, ezért nem akartuk berakni a benzintank mellé, úgyhogy ott hagytuk. Beértünk a dűnék közé, a puha homokba, és éreztem, hogy vibrál az autó. Azt hittem, defekt, meg is álltam megnézni, de nem az volt. Néhány kilométerrel később megtudtuk az okot: eltört az első kardán, és ezzel egy időben nyilván elment az első hajtásunk. Megvártuk Darázsi Zsozsóékat, akik végigrángattak minket harminc kilométernyi dűnén, ami kegyetlen volt. Mintha egy ökölvívó meccsen lettem volna, amelyen folyamatosan csak kaptam az ütéseket…”

A navigátor, Bunkoczi László is megerősítette, most nyert igazán értelmet a fej- és nyakvédő rendszer használata (ami egyébként már évek óta kötelező a terepraliban is), mert anélkül időnként biztos a nyakát szegte volna a vonatozás közben.

„Az volt a szerencsénk, hogy még világosban kiértünk a CP4-re, mert onnan már viszonylag sík út vezetett a célig, amit saját erőből is tudtunk teljesíteni. Ha a dűnék között sötétedik ránk, az maga lett volna a pokol” – tette hozzá Bunkoczi, akinek ezúttal sem csak az itinert kellett tartania, így estére már eléggé fájt a bal gyűrűsujja, amelyet még szerdán csípett össze két homokfutó, amikor visszatették a Mokka hátuljába.

S hogy mi történt Darázsiékkal?

Nos, a kamionosok versenyében továbbra is a hatodik helyen álló pilóta őszintén elmondta, arra nem is emlékszik, hogy mi történt velük a szakasz elején, onnantól vált kalandossá a küldetés, hogy meglátták Szalayékat vesztegelni a pálya szélén.

„Jó néhány éve történt meg legutóbb, hogy Balázséknak meg kellett várniuk minket, de most elkelt a segítségünk – mondta Darázsi. – Kétkerékhajtással aligha jutottak volna ki a pályának arról a részéről, mert még volt előttük vagy hetven kilométernyi homok. Nem borzalmas nagy dűnék, hanem inkább afféle játszóházas homokozó, de éppen eléggé megnehezítette a dolgunkat így is. Először egymás után mentünk, és ahol elakadtak, onnan kihúztuk őket. Utóbb azonban már nem vártuk meg, hogy elakadjanak, hanem húztuk őket végig a dűnéken. Ez kissé átrendezte a kamion hátulját, mivel ahhoz, hogy a dűnére fel tudjuk húzni a Mokkát, gyorsabban kellett lefelé jönnünk, mint ahogy az indokolt lett volna. Ez pedig okoz károkat a kamion hátuljában. A CP4-től szerencsére már sík placc volt, onnan tudtunk mindketten önállóan jönni. Ők is itt vannak, mi is itt vagyunk, ez a lényeg – kezdődhet a holnapi nap!”

A mezőny harmadik magyar egysége, a Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László (Scania) trió még világosban, kora délután elérte a tábort – a monstrumok között ötödikként végzett, és nagyobb gond nélkül túljutott a pokoli nehéz pályán.

„Volt ebben a pályában minden, mentünk árkon-bokron át, ma is pofozkodtunk egyet a Kamazokkal a dűnében, azután meg talpra állítottuk a kazahokat, akik úgy összetörték az autójukat, hogy azért már csak a MÉH-telepen adnak valamit. Borzalmasan nehéz, és fárasztó nap volt, de itt vagyunk, és ez a lényeg” – mondta Kovács Miklós.

AFRICA RACE 2017
10. szakasz, Akzsuzst–Akzsuzst (össztáv: 482 km, ebből szelektív szakasz: 424 km). Autósok: 1. Jean-Antoine Sabatier, Agostino Rizzardi (francia, Bugga One) 5:10:28, 2. Vasziljev, Zsilcov (orosz, Mini) 15:33 perc hátrány, 3. Zapletal, Sykora (szlovák, Hummer) 16:44 p h., …18. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Mokka) 4:02:46 ó h. Kamionosok: 1.Tomas Tomecek, Ladislav Lala (cseh, Tatra) 5:32:59, 2. Valtr, Pilny, Skrobanek (cseh, Tatra) 5:31 p h., 3. Karginov, Mokejev, Nyikitin (orosz, Kamaz) 14:53 p h., …5. Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László (magyar, Scania) 48:37 p h., 6. Darázsi Zsolt, Szalai Norbert (magyar, MAN) 3:26:50 ó h. Motorosok: 1. Teddy Gev Sella (izraeli, KTM) 5:26:10, 2. Ullevalseter (norvég, KTM) 10:28 p h., 3. Ceci (olasz, KTM) 39:25 p h.
Az állás. Autósok: 1. Vlagyimir Vasziljev 34:55: 35, 2. Zapletal 2:08:10 ó h., 3. Housieaux, Crespo (francia, Optimus) 2:15:03 ó h., …12. Szalay Balázs 8:56:12 ó h. Kamionosok: 1. Andrej Karginov 37:52:08, 2. Valtr 1:10:18 ó h., 3. Tomecek 2:21:27 ó h., …5. Kovács Miklós 31:32:00 ó h., 6. Darázsi Zsolt 50:58:53 ó h. Motorosok: 1. Teddy Gev Sella 40:25:00, 2. Ullevalseter 54:33 p h., 3. Benko (szlovák, KTM) 7:50:40 ó h.

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top