Az atlétika szerencsére jól mérhető sportág. Azzal viszonylag nehéz vitatkozni, hogy valaki milyen gyorsan futott, mekkorát ugrott, vagy dobott. Vagy hogy egy adott versenyen mennyi úgynevezett eredménypont született. És máris ott tartunk, hogy idén februárban a fedettpályás magyar bajnokság a 12-ik legerősebb volt Európában.
Hoppá! Aki ért az atlétikához, erre már felkapja a fejét, már csak azért is, mert egyrészt évek óta látható a fejlődés, másrészt az elmúlt húsz évben egyszer sem voltunk ilyen jó helyen.
Hogy mi van e-mögött, arról Spiriev Attilával, a világbajnokságra készülő magyar csapat felkészítésért felelős szakemberrel váltottunk néhány szót.
-Azt hiszem, joggal örülhetünk ennek az eredménynek, de mielőtt kielemezzük, nagyon érdekelne, hogy mindezt honnan tudjuk?
–A Nemzetközi Atlétikai Szövetség is számon tartja az egyes versenyek pontértékét, például az eredménypontok és a részvételi pontok alapján. Én egy eredménypontokat bemutató, 2001-től máig tartó összeállítást készítettem, amely jól mutatja a fedettpályás OB-k pontértékeinek fejlődését, amely alapján jelenleg a 12-ik legerősebbek vagyunk Európában.
-Jól hangzik, de a magyar sportkedvelők ingerküszöbét ez nem biztos, hogy eléri. Mi az, ami miatt mégis érdemes erről beszélni?
–Mert jó volna szemléletváltást elérni, amelyhez az ilyen eredmények bemutatása és magyarázata is hozzájárulhat. Itthon általában egy nagyközönséget érdeklő sportágat – és az atlétika ilyen- általában abból a megközelítésből szokta megközelíteni a média és a közönség, hogy hány érem született az adott nagy versenyen. Esetleg még a döntőbe jutottak száma is szóba kerülhet. De szerintem egy ekkora sportágnál ez nem fair.
-Miért nem?
–Az atlétikában brutális konkurenciaharc van. Egy versenyszámban akár három-négy klasszis is indulhat egy-egy országból és mivel egyre több helyen űzik magas szinten a sportágat, már egy világversenyre való kvalifikációhoz is magas szintű teljesítmény kell. Nem véletlen, hogy több országban szinte hősként tekintenek azokra, akik kijutnak egy vb-re, vagy egy kontinensbajnokságra. Szerintem tehát fals az a megközelítés, hogy ha van érem, akkor az adott sportág rendben van, ha nincs, akkor a sportágban baj van. Mondok egy példát. 2012-ben a londoni olimpián Pars Krisztián aranyérmes lett. Rajta kívül azonban egyetlenegy magyar atléta sem jutott be a legjobb 16 közé a saját versenyszámában. Akkor most jó volt akkor a magyar atlétika, vagy nem? Ha az érmet nézünk, jók voltunk, ha a többi eredményt is nézzük, akkor szerintem lehettünk volna jobbak is. Engem például nagyon zavart, hogy a tokiói olimpia után szinte lesajnálták a magyar úszósportot, mert nem hoztak annyi érmet, mint 2016-ban. De húsz éve nem volt annyi döntősük, mint Tokióban és még váltóban is bekerültek a legjobbak közé. Mélységében és szélességében tehát szerintem irigylésre méltóan jól szerepeltek magyar úszók.
-Ezt értem, de azért mégis csak kellenek az érmek is…
–Igen, ha van érem, az nagyon jó. De van egy másfajta megközelítés is, amely azt is nagyra értékeli, ha minél több versenyzőnk be tud kerülni a nemzetközi élmezőnybe, mert ez mutatja meg igazán, hogy összességében milyen szinten van a magyar atlétika. Ne csak az elszigetelt, bár kétségkívül fantasztikus egyéni teljesítményekre koncentráljunk, hanem a tágabb képre is. Ne csak azt lássuk meg, hogy 2016-os olimpián Márton Anita bronzérmes lett súlylökésben, hanem azt is, hogy a különböző versenyszámokban összesen hatan bekerültek a legjobb 16 közé, négyen pedig a legjobb 8 közé. Mi arra tudunk garanciát vállalni, hogy mélységében fejlesztjük a magyar élmezőnyt. Ha a budapesti vb-n például minden eddiginél nagyobb létszámú csapatunk lesz, az a sportág egyértelmű fejlődését mutatja. És ezért jó látni, hogy a nyíregyházi fedettpályás ob-n pontrekord született, és ez a pontrekord a magyar atlétika növekvő erejét mutatja.
-Elemezzük ezt ez kicsit jobban. Ugye nemcsak egy egyszeri kiugró eredményről van szó?
–Nem bizony, hanem egy javuló tendenciáról. Egy kis hullámzás ugyan mindig bejöhet, de 2016 óta szinte folyamatosan nőtt a fedettpályás ob eredménypont értéke, az eddigi legmagasabb öt pontszám a legutóbbi öt évben született, a rekordértéket pedig az idei verseny produkálta. Ennyi véletlen nincs, ez a sportág erősödést mutatja. Igaz, 11 ország előttünk van, de az Európai Atlétikai Szövetség 51 tagországából 12-iknek lenni, és olyan országokat megelőzni, mint például Finnország, Belgium, Svédország, nos erre büszkék lehetünk.
–Értelmezzük ezt egy kicsit más kontextusban. Mit jelent ez, ha más sportágakkal hasonlítjuk össze?
–Európában az atlétika elterjedtségét csak a labdarúgáshoz, a kosárlabdához és esetleg a kézilabdához tudnám mérni. Ha ezekben a sportágakban ott vagyunk a legjobb 12-ben, akkor már nem bánkódunk. És most ott van az atlétika is. Nem szabad elszállnunk magunktól, de egy ilyen kis országtól, mint a miénk, szerintem ez már szép teljesítmény, főleg, ha tudjuk, hogy nálunk csak egyetlen komoly versenyre alkalmas fedettpályás létesítmény van és az a nyíregyházi. Évekkel korábban a Magyar Atlétikai Szövetség sportigazgatója is voltam. Emlékszem, hogy az egyik szakmai beszámolómat így kezdtem: van egy jó hírem, felépült a 28-ik 200 méteres fedettpályás atlétikai csarnok. A rossz hír az, hogy Svédországban. Úgyhogy úgy tűnik, hogy a jóval szerényebb infrastrukturális lehetőségeinkből is ki tudunk hozni jó dolgokat. Ezért nagyra értékelem a versenyzőink, edzőink munkáját, akik szerintem megbecsülést érdemelnek.
-Hogyan érhető el, hogy ez szemlélet egyre jobban elterjedjen a magyar sportkedvelők körében?
–Csak a statisztikai tartalmú atlétikai internetes megtekintések száma meghaladta az 1 milliárdot 2022-ben, tehát nagyon sokan követik a sportágat. Tudjuk, hogy az olimpián is kimagasló a helyszíni- és a tévénézők érdeklődése a sportág iránt. Ennek ellenére azt gondolom, hogy az atlétikának még sokat kell tennie a sportág népszerűsítéséért és egyben a sportággal kapcsolatos szemléletváltás kialakításában.
-Most tettünk egy lépést ebbe az irányba.
–Valóban, ezért is örülök ennek a beszélgetésnek. A szakmai munka és a fedettpályás eredmények javulása mellett a kommunikáció- és az információ átadás fejlesztése is fontos, és úgy látom, hogy ebben is előrébb léptünk.
(Forrás: atletika.hu)
Szólj hozzá