A jógikus életmód (így nemcsak az ászanázás, de a helyes étkezés, a pihentető alvás, a harmóniára törekvés, a helyes, nem ártó gondolatok, beszéd és cselekedetek) minél korábbi elkezdése elengedhetetlen a kiegyensúlyozott, boldog élethez. Ahhoz, hogy felnőtt éveink boldogan teljenek, tinédzserkorunkban kell megalapozni az eszközkészletünket.
Ebben az időszakában az ember nagyon sok változással, nehézséggel találja szembe magát. Elkezd változni a test, furcsa gondolatok, érzések jelennek meg, miközben egyre növekszik a társadalmi nyomás – meg kell felelni az iskolában, a sportokban, otthon a szülőknek, a kortársaknak és nem utolsó sorban a saját, általában a legkritikusabb, legszigorúbb elvárásoknak. Mindeközben az agy még fejlődésben van, a homloklebeny idegi összeköttetései ugyanis csak a húszas évek elejére érik el végleges formájukat. Ennek a területnek a ki nem forrottsága okozza a hirtelen hangulatingadozásokat, és emiatt van, hogy a tizenévesek nem tudnak előre gondolkodni, nem látják tetteik következményeit, ezért sokkal könnyebben vágnak kockázatos tevékenységekbe. A folyamatos online jelenlétben pedig megállás nélkül találkoznak a „jobbnál jobb ötletekkel”, „elvárásokkal”, amelyeknek (kapcsolódási vágyuk miatt) szeretnének megfelelni.
Éppen ezekért nagyon fontos, hogy álljon valaki a tinik mellett, akinek megnyílnak – ebben a korszakban kezdenek leválni a szülőkről, ezért gyakran egy felnőtt, ámde nem szülő a bizalmasuk, például egy tanár, egy edző vagy épp a jógatanáruk.
Az én tinikorom sajnos ilyen támogató felnőtt nélkül zajlott le, nem tudtam kivel megosztani a kétségeimet, félelmeimet, szorongásaimat, és nem is tudtam, hogyan kezeljem helyén ezeket az érzéseket. Mindig csak jó tanuló, jó gyerek, jó barátnő stb. szerettem volna lenni. Sajnos én letértem arról az útról, ami az egészséges felnőtté válás útját jelenthette volna, de már nem bánom, mert most, felnőttkoromban, ez motivál arra, hogy jógát oktassak a tizenéveseknek. Végigjártam sok-sok lejtőt, hogy most láthassam, mennyire fontos szerepe van egy felelősségteljes felnőttnek, akiben megbízik a gyerek. Hogy átélhessem, milyen az, ha a tini teljesen magára van hagyva belső világában egy számára idegen világban idegen érzésekkel, gondolatokkal, problémákkal.
Azért kezdtem el a tinijóga oktatást, hogy ha a jógázómnak épp nincs senkije, akiben megbízhatna, én ott legyek neki. Hogy azt érezze (és meg is tapasztalja!), bennem megbízhat, mindenről tudunk beszélni. Meghallgatom, ha arra van szüksége, ha kérdéssel fordulna felém, pedig legjobb tudomásom szerint megválaszoljam neki. Mindezt egy elfogadó, biztonságos körben, például a jógaórák végén/után.
A tinijóga speciális ága a jógának, hiszen ez egy speciális korszaka az embernek. Már nem gyerek, de még nem felnőtt; de ez egyben a radikális, meghatározó döntések, változások időszaka is. A különbség egy felnőttórához képest, hogy sok a csoportos, páros gyakorlat és a játék. Természetesen minél idősebb korosztályról van szó, annál kevesebb a játék és annál több az ászana. Ezeknek az óráknak számos, szerteágazó hatásuk van.
Fizikai hatásuk: erősíti az izomzatot, javítja a testtartást; nyújtja az izmokat, növeli a hajlékonyságot; helyreállítja az egyensúlyt, fejleszti a koordinációt; nyugtatja az idegrendszert, javít az emésztésen, növeli a tüdőkapacitást stb. Mentális hatásuk: oldja a szorongást; fejleszti az empátiát, türelmet; erősíti az önismeretet, az intuíciót (ezáltal a pozitív énképet, az önbecsülést, önszeretetet); növeli a bizalmat, az összetartozás, egység érzését; segíti a csapatmunkában való részvételt, a kapcsolódást másokhoz. A tinijóga növeli a motivációt, a koncentráció- és a tanulási képességet; fejleszti a tiszteletet, figyelmet; segít a döntések meghozatalában, stimulálja a kreativitást, az önkifejező képességet, segít megtanulni az egészséges kockázatvállalást. (A tinik vágynak az új, ismeretlen élmények megtapasztalására, a jógában ezt is megtalálják, így elkerülhető, hogy esetleg káros dolgokhoz nyúljanak, kezdjenek bele.) Növeli a tudatosságot, segít kifejleszteni a pihenési, megnyugvási, kikapcsolódási metódust. Mindent összevetve: egészséges életmódhoz vezet.
Minden csoport másmilyen. Lehet az iskolán belül a jógaóra, ismerősökkel, „iskolás hangulatban”, vagy pedig egy új csapat találkozik iskolai kereteken kívül. Az első eset abból a szempontból nehezebb, hogy a gyerek nem önszántából vesz részt az órákon, ráadásul nehezen szakad ki az iskola közegéből. Nehezebben nyílik meg. Viszont egymás között már lazábbak, nem feszengenek, ha egymáshoz kell szólniuk, össze kell dolgozniuk. Új társaság esetében ez eleinte problémákba ütközhet, viszont egy tiszta lappal indulunk, ami sok esetben szerintem egyszerűbb a kötelékek kialakítását tekintve, mintha már megalakult mintákon szeretnénk kicsit variálni. Ebben az esetben ráadásul valószínűbb, hogy a gyerek szeretne részt venni az órákon, ezért nincs benne (akkora) ellenállás.
A kor is megszabja a jógaórák milyenségét, a változatos játékok, feladatok sok-sok lehetőséget adnak a minél könnyedebb, vidám, mégis nyugodt, befelé figyelő órákhoz. Kézműveskedés, kreativitás, naplózás, körindító, körzáró beszélgetések is szerepet kapnak.
Azt szeretném elérni, hogy a tinik megérezzék, milyen egy társaság, amelynek tagjaiban teljesen megbízhat, hogy legyen egy körük, egy hely, ahol megnyugodhatnak, megpihenhetnek, elengedhetik magukat a mindennapi forgatagban megállva. Lelki és testi erősödést, rugalmasságot, megküzdési módszereket szeretnék átadni nekik, hogy elég erősek legyenek felállni, ha padlóra kerülnek, szembenézni a feladatokkal, nehézségekkel; hogy rugalmasak legyenek olyan élethelyzetekben, amire nincsen ráhatásuk. Tudatos, harmóniára törekvő, boldog fiatal felnőttek lebegnek a szemem előtt, minden pillanatban, amikor velük/értük dolgozom.
Szerző: Szemler Zsófia
Szólj hozzá