Cukor és szivárgó bél: Dr. Bayne French, a Hammer Nutrition blogjának orvosszerzője szerint a sok cukor, különösen a fruktóz felboríthatja a bélflóra egyensúlyát, áteresztőbbé teheti a bélfalat, és hozzájárulhat a nem alkoholos zsírmájbetegség kialakulásához. A cukorról szóló sorozat újabb része több tucat tanulmányra hivatkozva követi végig a cukor útját a bélből a májig.
A Hammer Nutrition cikke nyomán – az eredeti cikk: hammer-nutrition.hu
A sorozat első része kilenc pontban vette sorra a cukor káros hatásait, és már ott jelezte, hogy a szerző később részletesen kitér az áteresztő bél, angolul leaky gut kérdésére. A mostani írás ezt a témát bontja ki, a bél és a máj kapcsolatára, a bél–máj tengelyre összpontosítva. French egy kritikus olvasói levélre is reagál, amelynek írója a Parks and Recreation című sorozatból ismert Burt Macklin álnevet használta – a szerző ezt a figurát viszi végig példaként a cikken.
Mi történik a cukorral a bélben és a májban?
A cikk szerint a cukrot a szukráz nevű enzim glükózra és fruktózra bontja. A glükóz az SGLT1 és GLUT2 szállítófehérjéken át, a fruktóz a GLUT5-ön keresztül szívódik fel a bélfal sejtjeibe. French szerint a GLUT5 szállítók száma attól függ, mennyi fruktózt eszünk: minél többet, annál több képződik belőlük. A szerző élesen bírálja a sportolóknak ajánlott „béltréninget”, amelyet szerinte a cukros termékek eladásának növelése érdekében hirdetnek teljesítményfokozásként.
A fruktóz a véráramon át közvetlenül a májba jut, ahol a zsírsav-szintáz enzim zsírrá alakítja. Ha sok cukor érkezik, a bélben a fruktózt átalakító ketohexokináz nem bír vele, és változatlan fruktóz kerül a keringésbe. A glükóz nagy része ezzel szemben megkerüli a májat, és a vércukorszintet emeli. A szerző emlékeztet: a fruktózt évtizedekkel ezelőtt még a cukorbetegeknek is kedvezőnek tartották, mert lebontásához nem kell inzulin, ma viszont a rendszeres fogyasztását az elhízás és számos anyagcsere-betegség kockázati tényezőjeként tartják számon.
Hogyan függ össze a cukor és a szivárgó bél a bélflórával?
A szerző szerint az egészséges bélflóra szabályozza a bél immunrendszerét, és a bélfal „kapuőreként” működik. A sok cukor diszbiózist, vagyis a bélbaktériumok egyensúlyának felborulását okozhatja: a cikkben idézett vizsgálatok szerint a magas cukortartalmú étrend már egy hét alatt torzítja a bélbaktériumok sokféleségét (Sen és munkatársai, 2017), a mediterrán étrendről a cukros amerikai étrendre való átállás pedig egyetlen nap alatt megváltoztatja a bélflórát (Turnbaugh és munkatársai, 2009). Magas cukorbevitel mellett a cikk szerint csökken a Bacteroidetes, és nő a zsírfelhalmozást segítő Firmicutes csoport aránya.
A diszbiózis során gyulladásos vegyületek, citokinek szabadulnak fel, amelyek károsítják a bélfal sejtjei közötti szoros kapcsolatokat. Lambert és munkatársai 2017-es tanulmányára hivatkozva French azt írja, hogy a fruktóz megváltoztatja ezeket a kapcsolófehérjéket, így baktériumok és endotoxinok juthatnak a véráramba. Patkánykísérletekben a magas glükóz- és fruktóztartalmú étrend a bélfal áteresztőbbé válásához vezetett, egy 20 hetes vizsgálatban pedig a legtöbb fruktózt kapó csoport bélflórája volt a legtorzultabb.
Mit adnak a rövid láncú zsírsavak a bélnek?
A cikk külön fejezetet szán a rövid láncú zsírsavaknak (SCFA), amelyeket a bélbaktériumok a rostok erjesztésével termelnek. A három fő típus az acetát, a propionát és a butirát, nagyjából 60:20:20 arányban. A szerző által idézett den Besten és munkatársai (2013) szerint ezek az ember napi energiaszükségletének közel 10 százalékát fedezik. A butirát a vastagbél nyálkahártyáját táplálja, a propionát mérsékli a máj glükóztermelését, az acetát pedig az agyra hatva csökkentheti az étvágyat. French szerint a magas cukorfogyasztás mellett sokkal kevesebb ilyen zsírsav keletkezik.
Hogyan köti össze a szerző a fruktózt a zsírmájjal és a húgysavval?
A cikk szerint a diszbiózisos bélflóra nagy mennyiségű endotoxint, lipopoliszacharidot (LPS) termel, amely gyulladást okoz, a szivárgó bélen át a keringésbe jut, és végül a májat terheli. Egy idézett vizsgálatban zsírmájas serdülőknél már 24 órával a magas fruktóztartalmú italok után megemelkedett az endotoxinszint (Jin és munkatársai, 2014). French két fő utat ír le: a fruktóz a májban közvetlenül fokozza a zsírképződést, a bélben pedig a diszbiózison és az endotoxinokon keresztül károsítja a májat.
A szerző kitér a húgysavra is: szerinte a májat elárasztó fruktóz erőteljesen fokozza a húgysavképződést, és Nakagawa és munkatársai (2006) nyomán azt írja, hogy egyúttal csökkenti a vese húgysavkiválasztását. A lerakódó zsír pedig az állóképességi sportolóknál rontja a teljesítmény/testtömeg arányt. A témáról a húgysav és a sport kapcsolatáról szóló cikkünkben is írtunk.
Mit javasol a szerző, és mit mutattak a probiotikumos kísérletek?
French szerint a jó bélflóra és az egészséges anyagcsere alapja a nagyon kevés cukor, az egészséges étrend és a probiotikumok használata. Xue és munkatársai 2017-es patkánykísérletében a probiotikumot kapó állatok lényegesen kevesebb endotoxint termeltek, a májukban kevesebb volt a gyulladás és a zsírlerakódás, javult a koleszterinprofiljuk és a bélfal kapcsolófehérjéinek működése. A szerző azt is hangsúlyozza, hogy a rendszeres testmozgás szerinte nem véd meg a rendszeres cukros italfogyasztás anyagcsere-következményeitől.
Hogy terhelés közben miért nem mindegy, milyen szénhidrátból jön az energia, arról a fruktózról, a palatinózról és a tápióka-maltodextrinről szóló cikkünk ad részletesebb képet. A cikk a szerző álláspontját tükrözi; egészségügyi kérdésekben, különösen meglévő betegség esetén, kérd orvos vagy dietetikus tanácsát. További sporttáplálkozási témákért nézz be Táplálkozás & Egészség rovatunkba.
Ez a cikk a Hammer Nutrition Hungary „Cukor, szivárgó bél és májbetegség” című cikkének szemléje (szerző: Dr. Bayne French). Az eredeti cikket teljes terjedelmében itt tekintheted meg: https://hammer-nutrition.hu/blogs/news/cukor-szivargo-bel-es-majbetegseg
Fotó: Hammer Nutrition Hungary
Szólj hozzá