Napjainkban az „akadályfutás” kifejezés elsősorban a terepfutással összekötött, katonai stílusú sportot, eseményt jelenti. Mennyire helyes és helytálló ez a szóhasználat? Hiszen az atlétikában is létezik egy ehhez hasonló nevű versenytípus: a 3000 méter akadályfutás, amelyre ritkán akadályfutásként is hivatkoznak.
Az atlétikai versenyszámok között a magyar szóhasználatban a „3000 akadály” terjedt el. A junior, serdülő satöbbi korosztályok kapcsán is szinte mindig távval összekötve szerepel a kifejezés, noha a MASZ honlapján néha szerepel önmagában is. Az IAAF, illetve a nemzetközi sportnyelv a „steeplechase” kifejezést használja. Nézzük meg, honnan ered maga a sportág és az elnevezése!
Gyökerei a ködös Albionban keresendők, ahol népszerű versenyszám volt az akadálylovaglás, tereplovaglás. A 19. században kitalálták, hogy egy futó is mérje össze a gyorsaságát egy lovassal. Így született meg a „steeplechase”, amely ma is az atlétikai akadályfutás nemzetközi kifejezése, amelyet jóval korábban a lovassport használt, és használ ma is. Az atlétika onnan vette át. Ennek nyersfordítása „torony hajsza”, mert toronyiránt kellett eljutni a rajttól a célig, bármin keresztül. Ki a gyorsabb: a futó vagy a lovas?
Az 1900-as olimpiától kezdve szerepel a játékok műsorán, eleinte csak 3000 m körüli távokkal – nőknek ebben a számban csak 2008 óta van lehetőségük indulni az olimpián! A magyar nyelvben a kezdetektől akadályfutásnak és „X méter akadályfutásnak” nevezik.
Az OCR akadályfutás gyökerei hasonlóan régiek, sőt. Az „OCR” jelentése „obstacle course running/racing”, vagyis „akadálypálya futás/verseny”.
Az ókori olimpiai játékoktól kezdve egészen korunkig a sportolóknak mindig voltak olyan kihívásaik, amelyekben akadályokat kellett legyőzni, leküzdeni. Az ókori olimpiai pentathlonhoz (és ez nem a mai öttusa, bár nevében ugyanaz) öt versenyszám tartozott egy nap alatt. A stadionban kezdődött rövid futással, majd gerelyhajítás, diszkoszvetés, távolugrás és végül a birkózás következett. Ezt a multisporteseményt először a 18. ókori olimpián rendezték meg Kr. e. 708-ban, és nagyon hasonlított a mai OCR versenyekre, amelyek magukban foglalják a futást, a dárdát, az ugrást, mászást és a birkózást a különböző súlyokkal, tárgyakkal, egyes versenyeken pedig valódi birkózással lehet bejutni a célba. Az OCR alapvetően tehát ókori olimpiai ősökkel büszkélkedő sportág.
Ráadásul a modern olimpiai játékokon 1900-ban volt egy alig ismert szám: a 200 méteres akadályúszás. Öt nemzet 12 sportolója állt rajthoz. A 200 méter úszás alatt két átmászós és egy alámerülős akadályt kellett leküzdeniük a versenyzőknek. A döntőben az ausztrál Frederick Lane győzött (2:28:4) az osztrák Otto Wahle (2:40:0) előtt. A harmadik helyen a brit Peter Kemp érkezett célba (2:47:3).
Az első, mai értelemben vett hivatalos (katonai) OCR–versenyt 1947 augusztusában rendezték meg a francia Henri Debrus kapitány kezdeményezésére, aki a hagyományos öttusát szerette volna a modern katonai elveknek megfelelően a katonai kiképzéshez alakítani. Akkor még ejtőernyős ugrással kezdődött a verseny, majd 20 km terepfutás, gyaloglás következett, és közben kúszó, mászó, függeszkedő, cipelő és egyensúlyi akadályokat kellett leküzdeni, természetesen további katonai gyakorlatokkal kiegészítve (gránátdobás, célbalövés). A holland ejtőernyősök kiképzését vette alapul – a hollandok azóta is kimagaslóan jók az OCR sportban! 1950 óta évenkénti világbajnokságon mérik össze az erejüket a katonák.
A holland és belga sportolók körében azóta is népszerű ez a fajta katonai sportág, és nem törődtek vele, hogy egészen napjainkig nem lett világszerte közkedvelt. 1987-ben az USA-ban a Tough Guy nevű verseny volt az első, amelyik nemzetközi publicitást kapott, Itt már a marketingben is láttak értéket, szerették volna a sportot népszerűsíteni, több embert elérni.
A 80-as, 90-es években egyre több versenyt rendeztek, ami lassan megalapozta a sport mai népszerűségét, de a nagy áttörést egy igazán komoly marketingötlet hozta meg, hiszen akkoriban az emberek többsége még csak betonon, az országúton vagy a teremben tudta elképzelni a sportolást. 2006-ban egy képregényt és a hozzá tartozó történelmi eseményt olimposzi magasságokba emelt egy mozi… a 300 című akció/fantasy film óriási sikereket ért el, újszerű képi világával és döbbenetes erejű motivációs erejével. Ezt kihasználva 2010-ben elindult a Spartan Race versenysorozat, amely nagyságrendekkel megnövelte az OCR sport ismertségét. Innentől kezdve már nemcsak „kevesek” hobbija volt ez a sport, hanem pillanatok alatt vágyott cél lett rengeteg aktív ember számára.
Az OCR persze ennél sokkal több, egészen más típusú versenyeket és próbákat is jelent. Az OCR sportág nemzetközi szövetsége, a FISO (Fédération Internationale de Sports d’Obstacles) 2014-ben alakult, és jelenleg már több mint 80 ország képviselői alkotják a tagságát. A magyar szövetség, a HOCRA (Hungarian OCR Association; Terepakadályfutó és Akadálysport Szövetség) 2017-ben csatlakozott a nemzetközi szervezethez. Hamar világossá vált mindenki számára, hogy a jövő egyik kiemelkedő olimpiai sportága lehet az OCR. Jelenleg a bejegyzési fázisában tart a folyamat, nagy valószínűséggel a GAISF és az IOC még 2019-ben bejegyzi az OCR sportágat.
Az OCR versenyszámai 2018 decemberében nyertek felvételt a 2019-es délkelet-ázsiai Nemzetközi Multisport Játékokba a következő távokon: 100 méter, 400 méter és 5 kilométer. A SEA Játékok a Délkelet-ázsiai Játékok Szövetségének (SEAGF) szabályozása alatt állnak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) és az ázsiai olimpiai tanács (OCA) felügyelete mellett.
Az OCR sportág legfrissebb jelenkori és az IOC-hez beadott definíciója: „az OCR olyan sporttevékenység, amelyben előrehaladás közben különböző akadályokat kell leküzdeni”.
A sportág speciális igényeihez újfajta edzőpályák, gyakorlóhelyek szükségesek. Két fontos szempont emelhető ki a pályák tervezésénél, építésénél: az első az, hogy az OCR futásból és erő-ügyességi feladatokból áll össze; a második az, hogy az OCR egyik legnagyobb kihívása a folyamatos koncentráció, figyelem, a tudatos jelenlét. Magyarországon az OCR–versenyek 2012-től vannak jelen, évente nő a számuk, a kihívások jellege és nehézsége is egyre változatosabb. A sportág legsikeresebb versenyzői itthon és külföldön is azok, akik képesek a váratlan helyzeteket, körülményeket a leghiggadtabban, legtudatosabban kezelni, ugyanakkor robbanékonyságban, erőben és állóképességben egyaránt a legmagasabb szintre jutnak. Tereptriatlonisták, tájfutók, sziklamászók – mind olyan sport, ahol többféleképpen kell figyelni, és mindig más körülmények között edzeni, versenyezni.
A káposztásmegyeri alap-OCR-pálya – Szilas Aktív Park – is ezen elvek alapján készült el, a jelenleg épülő haladó OCR Bázis pedig már a versenyzők és a leendő bajnokok igényeit elégíti ki.
Ezért nem kör vagy ellipszis alakú – a pályán lehet rövid sprinteket futni, de folyamatosan figyelni kell a kanyarok miatt, az izmok, ízületek terhelése nem egyoldalú. Valóban nem alkalmas arra, hogy órákon át „kikapcsolt” állapotban körözzön rajta valaki, de ez nem is célja. Egyre több tudományos kutatás bizonyítja, hogy a tudatosan, figyelemmel végzett sportolás nemcsak a testre, hanem a gondolkozásra, a koncentrációs képességre, a tanulásra és a memóriára is jótékony hatással van.
Ezért nem rekortán a felület – a természetes talajt sokkal jobban közelíti a köves talaj, amely az egészségre is jó hatással van, hiszen a boka és a talp állandóan jótékony akupresszúrás masszázst kap, a bokaszalagok és a talp izmai állandóan változó körülmények között erősödnek.
Ezért van több erősítőeszköz a pálya mentén, nem pedig egy csoportban az összes – lehetőség legyen többféle futómozgásra, és az intenzív kardioszakasz után vagy közben erősítő, ügyességi gyakorlatokat végezni. Az eszközök összeállítása is azt a cél szolgálja, hogy a lehető legtöbbféle OCR–gyakorlat elvégezhető legyen. A nehezebb, bonyolultabb gyakorlatokhoz szükséges eszközök azonban a haladópályán lesznek csak elérhetőek, amelyet később adnak át.
Az OCR–pálya másik alapelve, hogy a természetes környezetben a családi programok, a kikapcsolódás is könnyebb, egyszerűbb, színesebb legyen. Az Aktív Park tervezői azt szeretnék, ha a családok jól éreznék magukat, és egymást motiválva egyre többen sportolnának.
Szólj hozzá