Keresés
Close this search box.

Pályacsúcs a VérKörön

blank

Ötödik alkalommal tértem vissza Oroszlányba, hogy a VérKör nevű instant kört megfussam. A korábbi évekről csak egy rövid összefoglaló, ami érdekes lehet, bővebben a linkek alatt elolvasható.

2017. Május 12. – 14:39:18-as célidő; túrázva, akkor ez volt a leghosszabb táv, amit teljesítettem egyben, terepen.

2017. Július 30. – 11:48:38, futva, itt a végén már tényleg sokat sétáltam, mert tudtam, hogy bele fogok férni a szintidőbe (12 óra a futós szintidő)

2017. Október 12. – feladtam, ebben az évben harmadszor is nekifutottam, de egészségügyileg nem voltam a toppon, így ez egy nem befejezett kör volt, azért Gántról valahogy vissza kellett evickélni Oroszlányba, szóval olyan 60 kilométert ekkor is teljesítettem.

2018. Április 21. – 09:09:18, futva. Emlékszem, ha fejben nem adom fel, és nem fogyok ki a vízből, akkor az akkori pályacsúcsot is megközelítem, ami olyan 8:45 körüli volt.

2019 – kimaradt. Ebben az évben futotta meg Papp Tündi a már régóta fennálló korábbi pályacsúcsot, egész pontosan 8:37:32-re faragta le azt. Beszéltük is akkor, hogy kicsit irigykedtem, amiért olyan sokáig vártam a visszatérésre, hogy végül nem én futottam meg. De abban az évben sok más versenytervem volt.

2020. Május 24 – 07:39:37! A női pályacsúcs megdöntése. Hát, itt vagyunk most.

Visszatértem két év után a Vértesbe, hogy megnézzem mire is vagyok képes. Csúcsformában éreztem magam, hiszen egy héttel korábban lett volna a Vipava 160 km-es versenye, így az edzéstervet szépen végigcsináltam, nem volt hiba a felkészülésemben. A verseny ugyan elmaradt, de kíváncsi voltam mi minden változott, mennyit változtam. Erősnek éreztem magam. Tudtam, hogy 8:30-as időt képes vagyok futni. Így hát izgatottan vártam ezt a vasárnapot.

Az elmúlt időszakban volt néhány hosszabb hétvégi futásom, ahova Andrew-val együtt mentünk. 40 kilométer körüli, szintesebb terepfutások. Az egyik ilyen alkalommal beszélgettünk a Vérkörről, s végülis arra jutottunk, hogy neki egy lazább tempóra, ilyen hosszú táv pont megfelelne az alapján, amit én tervezek. Eredetileg egyedül gondoltam menni, de örültem, hogy mégis lesz társaságom. Sokat fejlődtem ilyen téren. Régebben el se tudtam képzelni, hogy másokkal együtt fussak, nemhogy egy ultrát teljesítsek társaságban. Ez is egyfajta kihívás számomra, amit sikerül egyre jobban legyőzni. Szeretek egyedül futni, de van, hogy pont az ellenkezőjére vágyom, s ezért jó, hogy vannak barátaim, futós ismerősök, akikre számíthatok, ha épp társaságban futnék.

Vasárnap hajnal 4. Indulási terv Budapestről. Kicsit versenyláz lehetett bennem, mert hajnal kettőkor keltem, túl korán. Próbáltam még szundizni, aminek meg az lett a vége, hogy 3:50-kor keltem, hozzáteszem 4 órára a város másik felén kellett volna lennem, így egy kis késéssel, de 4:15-kor már úton voltunk. A hajnali izgalom megvolt bőven. Szerencsére saját rajtunk volt, így nem késtünk le semmiről.

5:16. Oroszlányon leolvastuk az első QR kódot és elrajtoltunk. Eleinte szemerkélt az eső, de csak olyan kellemes frissítő esőzésben volt részünk, ha így lehet ezt mondani. Beszélgettünk, figyeltünk a pulzusra, ami nálam kritikus volt a felfelé részeken, hogy ne fussam el az elejét. Mindketten sokadszor jártunk ezen a körön, mégis benéztünk már az elején egy jobbra kanyart, ezzel csak plusz 200 métert tettünk bele. Egyébként minden ismerős volt, s mintha csak tegnap jártam volna ott utoljára. Emlékeztem a kanyarokra, emlékeztem a fákra, az ösvényekre. A völgyre, a sziklás részre.

1. EP, 16,2 km-nél. 1:37:02-es idővel érkezve. Ami nagyon jót jelentett ott, épp. Csákányospusztához érkezve becsekkoltunk gyorsan, s már mentünk is tovább. Van ott egy oda-vissza szakasz, amely a Mária-szakadékon hoz vissza. Olyan igazán menő single trail. Ami jó esetben futható, de közkívánatra most jó sok fát borítottak az útba a természet erejével, így a futás helyett mászókázás volt. Kicsit nehezített pályát kaptunk, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, ha már ilyen jó tempóban haladtunk az elején. Andrew folyamatosan mondta, hogy ez a tempó most majd egy órával jobbat jelent, mint az én célidőm, a 8:30, persze én csak legyintettem, hiszen az elején voltunk. Szintemelkedés is volt még hátra, meg persze jó sok kilométer is.

2. EP, 22,1 km. 2:15:52. Új osztás. Itt szokás szerint keresni kellett a térerőt, mert azon a ponton nincs általában, jön a vadászat, de egész gyors sikerült teljesíteni a feltételeket. Kiérünk az erdőből és Vérteskozma határában Bokor Csabiék üdvözölnek. Mindig nagyon örülök neki, mert ilyen jó szurkolót nem is ismerek, mint ő. Csákvárról elénk jött, kaptunk vizet, kólát, sportszeletet, egy szavam se lehetett. Gyors váltottunk pár szót, nagyon szépen haladtunk, meg lettünk dicsérve, s már mentünk is tovább.

3. EP, 34,7 km, a Csákvári vadászkápolna. Itt is bevártak minket, további frissítőt vettem magamhoz, nálam a víz elegendő, a csokit a futás végére eltettem. Még mindig reggel volt, ha azt nézzük, hiszen 9 órára értünk be Csákvárra. Mostanra a falu kezdett éledezni, de nem sok emberrel találkoztunk. Csak haladtunk szépen előre. Ja, igen, a tempónk jó volt nagyon, az elvárt álomidőtől bőven jobb. Közben már a Facebookra is kitették a szervezők, hogy pályacsúcsért futunk, úgyhogy időről időre csippant az órám, hogy hajrá üzeneteket küldtek az ismerősök, barátok. Válaszolni ezekre ilyenkor nem tudok, de szeretném, hogy mindenki tudja, ezek nagyon-nagyon sokat jelentenek. Elolvasom, felfogom és mosolygok. Erőm bőven van, de ez egy plusz löketet ad, hogy bizony jó az út amin járok.

4. EP, 41,9 km. Gánt, a Gém-hegy. A térerőt megint vadászni kell, megyünk is majd 1 kilométert, mire van jelünk és be tudjuk olvasni a kódot. Jelentősége különösebben nincs, max annyi, hogy az időtáblán az látszik, hogy ott épp nem olyan gyorsan haladtunk, de a végeredmény úgyis egy lesz. Ettől a szakasztól kezdve csendben megyünk tovább az úton. Még előtte feltankoltunk friss vízzel a faluban. Remélem, hogy innen ez már elég lesz, mert legutóbb is kifogytam a vízből a végére.

5. EP, 52,1 km. 5:14:51. Nagyon jó idővel vagyunk túl már a táv kétharmadán. Itt Andrew arra kér, hogy menjek előre egyedül, ő a saját tempóját futja egy kicsit, én meg menjek, mert mostmár úgyse futom el a sajátom. Nehezen, de beleegyezek. Valahogy úgy voltam vele, a pályacsúcs úgyis meglesz, nem azért jöttem feltétlen, hogy minél minél jobb időt hajszoljak. Másrészről meg együtt indultunk el. Azt is tudom, hogy nekem is van olyan, amikor szükségem van az énidős futásra. Úgyhogy elfogadtam. Azt tudtam, hogy nem sokkal távolabb lesz mögöttem, hisz magától is kb. ilyen tempót futna itt. Úgyhogy itt egyedül iramodtak neki.

6. EP, 67,9 km. 6:51:57. Az utolsó ponthoz kellett volna érnem néhány perccel korábban, de egy kanyart elvétettem, s addig keringtek ott azon a részen, míg hálás örömömre Andrew megjelent. Nem igazán értettem, hogy most mi van, én meg azt nem értettem, hogy ennyire elbénázva miért megyek visszafelé az úton. Végül nem sokat, de azért kicsit pluszban beletettem. Leolvasva az utolsó kód is a pályán, innen újra kiadta az utam, hogy menjek és most már érjek szépen célba. Neki iramodtam és szedtem a lábam. 8,5 km volt hátra. Itt már számolgattam magamban, hogy azta, ez bizony 8 órán belüli célidő. Örültem, és boldog voltam. Büszke voltam magamra, hogy okosan csináltam végig a futást. Nem futottam el az elejét, betartottam a pulzuskorlátokat, s ennek köszönhetően a végén is tudtam bőven 6 percen belüli kilométerekkel futni. Tehát így kell tökéletesen teljesíteni egy ultra távot.

7. EP, vagyis a cél. 7:39:37. A pályacsúcs! Ami most az enyém. A célba kijött az egyik szervező személyesen gratulálni, valamint Anna a környéken lakik, úgyhogy meglepetésemre ők is vártak. Nem telt el sok idő, 5 perc múlva Andrew is célba ért. Nem ezen múlt volna, de így elmondhatom, hogy nagyjából tényleg kifutottam az egészet. A megállásokkal együtt maradt benne egy kis tartalék, kiderül, hogy visszahív-e még a Vérkör, s ha igen, akkor mégis hogyan fog ez történni.

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top