Habár Daniel de Jong fizimiskája Fernando Alonsora hajaz, a holland pilóta természetben sokkal inkább hasonlít honfitársára, Tom Coronelre.
Habár Daniel de Jong fizimiskája Fernando Alonsora hajaz, a holland pilóta természetben sokkal inkább hasonlít honfitársára, Tom Coronelre.
A 22 éves versenyző a hungaroringi versenyhétévégét megelőző napon részt vett egy kisebb rendezvényen a RaceCenter Szimulátor Központban, ahol rajongókkal mérte össze tudását – nem megszokott, hogy egy ilyen szintű versenyző ennyire közvetlen és kedves legyen a rajongókkal, mint amilyen Daniel volt, így úgy döntöttünk, hogy kikérdezzük: mi a véleménye az autósportok királykategóriájáról, a Forma-1-ről, hogyan képzeli el a jövőjét és természetesen a „mit gondolsz a magyar lányokról?” kérdés sem maradhatott el.
„7 évesen kezdtem el azon törni a fejem, hogy mit is szeretnék igazán elérni. Sokat gondolkodtam, majd megkérdeztem édesapámat, hogy amikor ő gyerek volt miket csinált illetve milyen hobbijai voltak, mire elkezdte sorolni: kicsit fociztam, utána zenéltem illetve gokartoztam is – elültette a bogarat a fülembe. Öt percre a házunktól volt egy kis gokartpálya, így addig fűztem a szüleimet, amíg le nem vittek engem oda. Az első probálkozás vicces volt, de tudjuk, hogy minden kezdet nehéz, viszont jókat versenyeztem édesapámmal” – tette hozzá Daniel egy nagy mosoly kíséretében.
Az ifjú titán azóta felcseperedett és több nagyobb kategóriát is megjárt már: versenyzett a WSR-ben, az AUTO GP-ben illetve most az F1 egyik betétfutamában, a GP2-ben harcol a pontokért. Habár sok pilóta álmodozik a Forma-1 által nyújtott csillogásról Daniel már kinőtt ebből. „Természetesen, amikor elkezdtem versenyezni akkor folyton az járt a fejemben, hogy egyszer én is F1-es versenyző legyek és a futamokra azért jöjjenek ki a holland szurkolók, hogy engem biztassanak. Viszont szerintem már régen nem arról szól a királykategória, mint kellene – a hangos, gyors autókat felváltották a halkabb, lomhább autók és a versenyek ezeket leszámítva sem izgalmasak, alig lehet csatákat látni a pályán. Habár ez kezd jó irányba változni úgy gondolom, hogy nem éri meg most kezdőnek lenni az F1-ben: ha még egy jó menedzsered és megfelelő anyagi háttered is van, akkor is csak a kisebb csapatokhoz tudsz bekerülni – ott meg viszont a legjobb esetben is csak a 18. helyen körözgetsz egymagadban. Ennek nem látom értelmét az én szempontomból, nem is vonz már. Volt F1-es szerelőkkel sokat beszélgettem, megpróbáltam konzekvenciákat leszűrni és tapasztalatokat gyűjteni. Ezek alapján úgy döntöttem, hogy ha már van lehetőségem feljebb lépni, akkor az mindenképpen az IndyCar lesz – habár oda is hatalmas anyagi tőke kell, de a versenyek nagyon izgalmasak és test-test elleniek a küzdelmek, illetve a szurkolók elől nincsenek elzárva a pilóták és a csapatok, ott a pénzükért igazi élményt kapnak a szurkolók.”
Amikor a mezőny Magyarországra látogat sokszor hallunk a pilótáktól lelkes nyilatkozatokat, hogy mennyire szeretnek ide jönni mert szép a város és csinosak a hölgyek. Daniel személyében egy őszinte embert tisztelhetünk, így megkérdeztük őt is, hogy minden PR maszlag nélkül mondja el a véleményét, hogy mit is gondol az országról. „Gyönyörű a város, főleg éjjel. De nappal szeretek a régi épületekben is gyönyörködni – a lányokat illetően pedig mi mást is mondhatnék, nagyon csinosak! Viszont a Hungaroring versenyzés szempontjából egy nagyon húzós hétvége. Szűk a pálya és nincs túl sok lehetőség előzésre, így ha az időmérőn nem teljesítesz 110 százalékosan és a mezőny végéből rajtolsz akkor úszott a hétvégéd. Így mondhatni minden a kvalifikáción múlik, ott kell elsősorban jól teljesíteni.”
Szólj hozzá