A koronavírus megváltoztatta mindenki életét, valakinek jobban, valakinek kevésbé. Hosszan lehetne arról vitatkozni, hogy kiket viseltek meg a legjobban a korlátozások, azonban abban talán mindenki egyetért, hogy az olimpiára készülő sportolók különösen szerencsétlenül jártak az ötkarikás játékok elhalasztásával. Tótka Sándor is ezen sportolók közé tartozik. A 26 éves kajakos is elvesztette motivációját a tavalyi bejelentés után, azonban sikerült új erőre kapnia – a hogyanról és a miértekről beszélgettünk. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2021/2 számában került publikálásra.)
-A legtöbb sportolót lelkileg megviselte a tokiói olimpia halasztása. Neked hogyan sikerült visszanyerned a motivációdat, illetve vannak valamilyen praktikáid arra, hogy ez a motiváció, lendület egészen az ötkarikás játékokig kitartson?
-A kajak-kenuban a szezonra való felkészülést októberben kezdjük, hogy a nyári, általában augusztus végi szezonra készen álljunk. A járvány hatására azonban márciusban, vagy késő áprilisban derült ki, hogy elhalasztják a világversenyt, így egy fél éven át tartó munkát és felkészülést kellett a kukába dobnunk. Ez azért aggasztó egy sportolónak, mert mindvégig elhivatottan készül egy adott eseményre, de végül mégsem tudja megmutatni annak a számtalan edzésnek és munkának a gyümölcsét, amiért egész évben dolgozott.
Nyáron elmentünk két hét pihenőre, majd újból megkezdődött a felkészülési időszak. Nyáron eléggé befásultnak és motiválatlannak éreztem magam, ez az érzés folytatódott egészen őszig, kora télig. Ráadásul decemberben produkáltam egy pozitív COVID-tesztet, így nem edzhettem 3 héten keresztül. Ebben az időszakban otthon ülve, épp pörgettem az Instagramot, és szembejött velem, hogy csupán 180 nap maradt hátra az olimpiáig. Ez volt az a pillanat, amikor átfordult a fejemben valami, és rájöttem, ez rettentő kevés idő. Ennek hatására teljesen másképp gondoltam a felkészülésre, más hangulatban, 100% fókusszal jártam az edzésekre. Voltaképpen elmondhatom, hogy a COVID okozta kényszerpihenő teljes mértékben pozitív hatást gyakorolt rám, ennek köszönhetően sikerült átkapcsolnom. A munkát természetesen elvégeztem előtte is, de ezután egészen másképp álltam hozzá.
-Jelen helyzetben nem lehet tudni biztosan, hogy lehetnek-e majd nézők a lelátókon. Mit gondolsz, mennyire lenne hatással a teljesítményedre az, ha a szurkolók buzdítása nélkül kellene versenyezned?
-A magyar szurkolókról érdemes tudni, hogy olyan atmoszférát tudnak teremteni, amit sok más nemzet irigyel, legyen szó bármilyen sportról. Azért szeretnek például Szegedre jönni a világ kajak-kenusai, mert a magyar szurkolók olyan különleges hangulatot varázsolnak, hogy remeg a lelátó, ezt a rezgést a vízen is érezni lehet. Azt kell, hogy mondjam, hogy habár egy olimpián közel sincsenek annyian, mint egy szegedi világbajnokságon, mégis sajnálatos lenne, ha nem lennének szurkolók, például egy jó eredmény elérése után nem tudnánk az örömünket rögtön megosztani velük, vagy épp a szeretteinkkel. Mindenesetre már annak is örülök, ha sikerül lebonyolítani az olimpiát, úgy vélem, inkább rendezzék meg jelen esetben nézők nélkül, minthogy töröljék a játékokat.
-A mindennapjaidat mennyiben változtatta meg a kialakult helyzet?
-Napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra tervezünk, nem tudhatjuk, hogy épp hol, s miként változnak a szigorítások. Van egy előre eltervezett menetrendünk, jelenleg Dél-Afrikában készülünk. Míg tavaly ilyenkor lehetőségünk volt épp szafaritúrára menni, vagy gepárdot simogatni, most ezek a programok mind kimaradnak. A következő állomásunk Sevilla lesz, ahol kéthetes edzőtábor vár ránk, ha nem törlik a járatunkat. A rugalmasság szerepe ebben a helyzetben rendkívül felértékelődött. A szövetségnek, a teljes edzői stábnak és a sportolónak egyaránt folyamatosan, pillanatok alatt kell hozzá szoknia az adott körülményekhez. Az fog kiemelkedően teljesíteni az idei olimpián, aki a legjobban tud alkalmazkodni az adott, kiszámíthatatlan helyzethez.
-Sikerült esetleg új edzésmódszereket találni az utóbbi egy évben, amikkel formában tudod tartani magad?
-Tavasszal a feleségemmel ideiglenesen leköltöztünk szülővárosunkba, Gyomaendrődre, itt béreltünk egy vízparti házat, ahol a holtágon edzettem. Nyáron pedig már lazítottak a korlátozásokon, így gond nélkül tudtunk készülni a szövetség vízitelepén, ahol az olimpikonok és az igazolt sportolók is külön figyelemmel, problémamentesen edzhettek. Mivel az edzésmódszereket nem igazán befolyásolta a kialakult állapot, ezáltal nem volt indokolt változtatni az edzéstervemen.
-Táplálkozásodat illetően történt valami változás a karantén hatására?
-A mi csoportunk az átlagnál jobban odafigyel a táplálkozásra, próbáljuk kerülni a lisztet, a cukrot és a tehéntejet. Mellette felkerestem egy táplálkozási szaktanácsadót. Az ő módszere alapján nem kell pontosan meghatározni, hogy miből milyen mennyiséget kell fogyasztanom. Inkább abban segít, hogy helyesen étkezzem, hiszen nem az a fontos, hogy mit eszel, hanem hogy mikor. Ez eddig nagyon hasznosnak bizonyul, egy kifejezetten új életmódot sajátítok el.
-Tudom, hogy nagyon szereted a videojátékokat, illetve a másik nagy hobbid a golfozás. Sikerült ezekre több időt fordítanod az elmúlt időszakban, vagy tudtál esetleg más hobbikat is találni?
-Tavaly kezdtem el golfozni, és azonnal szerelmes lettem a sportágba. Ha egy kicsit besokallok a sok munkától és edzéstől, akkor ez pótolhatatlan feltöltődést nyújt. Itt, Dél-Afrikában rengeteg golfpálya található, viszont idén elővigyázatossági okokból a tábor falai között kell maradnunk, de amint hazaérünk, úgy biztosan szerepelni fog a szabadidős programjaim között a golf. Jelenleg inkább a másik hobbi, a videojáték felé billen a mérleg nyelve, annak tudunk az edzőtáborban több időt szentelni. Mindemellett olvasni is nagyon szeretek, épp most kezdtem el Rafael Nadal életrajzi könyvét is, aki egy rendkívül szimpatikus sportember a szememben.
-Térjünk vissza egy kicsit a gyökerekhez: 8 évesen kezdtél el sportolni, kipróbáltad a focit, a tornát, az atlétikát és a társastáncot is, aztán 10 évesen ültél először kajakban. Miben adott neked többet ez a sport, mint a többi?
-Eleinte a társastáncot, valamint a kajakot párhuzamosan csináltam, mindkettő közel állt a szívemhez. Elsősorban a társaság miatt jártam örömmel edzeni, és mindkét helyen kialakult egy összetartó csapat. Végül ötödikes koromban, az új tantárgyak bevezetésével – kevesebb szabadidőm lévén – választanom kellett a sportágak közül, és csupán az választott el a táncos karrieremtől, hogy kajakban egy aranyérem, míg táncban egy ezüst volt a legmagasabb eredmény, amivel rendelkeztem. Ki tudja, ha fordítva alakul, akkor lehet most táncosként tölteném a mindennapjaimat.
-2011-ben te voltál a valaha volt legfiatalabb magyar induló a világbajnokságon. Ez motivált, vagy inkább egyfajta nyomást gyakorolt rád?
-2011-ben mivel váltóban indultunk, ami betétszámnak számított, nem éreztem olyan szintű nyomást, inkább tapasztalatszerzésnek fogtam fel a versenyt. Nem mondanám, hogy nem voltam megszeppenve a gondolattól, hogy világ és olimpiai bajnokokkal melegítettem egy közös térben, izgalmas volt számomra ez az új környezet. Azt viszont soha nem fogom elfelejteni, hogy én voltam a második a váltóban, így amikor az első ember elindult, szinte felrobbant a tribün a szurkolóktól. Annyira a hatása alá kerültem, hogy alig bírtam koncentrálni a legelején. Erre örökké emlékezni fogok.
-Ha egy pillanatot ki kellene emelned a karrieredből, akkor mi lenne az és miért?
-2015-ben Molnár Petivel kétszer kellett megnyerni a világbajnokságot, mivel két rajtgép meghibásodása miatt újra kellett kezdeni a számunkat, amiben elsők lettünk. 40 perc múlva ismét rajthoz álltunk, és ismételten sikerült legelöl végezni. Felálltunk a dobogó legfelső fokára, amivel olimpiai kvótát is szereztünk. Ott azt éreztem, hogy végre megérkeztünk, minden munka megérte, és sikerült.
-Mit üzennél a gyerekkori önmagadnak?
-Élvezd, amit csinálsz! Számtalan alkalommal éreztem magamon a feszültséget, eredményorientáltan mentem előre, a második helyet sosem értékeltem. Lehet, hogy egy kicsit közhelynek tűnik, de az élet tényleg rövid ahhoz, hogy olyan dolgokat csináljunk, amiket nem élvezünk. Addig szeretnék én is versenyszerűen kajakozni, ameddig élvezem, most leginkább próbálok a jelenben élni. Mindemellett pedig valószínűleg sportfogadási tippeket adnék a fiatalságnak.
(Interjú: Szeleczky Afrodite, fotók: Red Bull Content Pool)
Szólj hozzá