Keresés
Close this search box.

„Pontosan úgy marom meg az ellenfeleimet, mint egy skorpió”

blank

Alexey Ignashov – közel három év szünet után – az április 6-i budapesti Bellator Budapest gálán tér vissza a szorítóba. A legendás fehérorosz harcos elárulta, hogy honnan jött a különleges becenév, mit jelent a K-1 óriásának a „megbocsátani, de nem elfelejteni…”, illetve azt is, hogy eszében sincs nyugdíjba vonulni. Interjú a legendával.

-Emlékszik még arra, hogy, miért ment le anno az első edzésre?

-Természetesen, pedig nem most történt. Szerettem volna fizikailag és lelkileg is erősebb lenni. Thai-boksz edzést választottam, mert a Belarusz Köztársaságban ez rendkívül népszerű sport volt akkoriban. Ahogy elkezdődött a tréning, már tudtam, hogy jó helyen vagyok.

-Ez az első lépés a harc felé, de mikor jött az elhatározás, hogy erre teszi fel az életét?

-Nem egyik napról a másikra… Ahogy teltek az évek, egyre sikeresebb lettem, és amikor elértem egy bizonyos szintet, arra jutottam, hogy belevágok a dologba. A thai-boksz eredményeim nem csak engem, hanem a rajongókat is örömmel töltötték el, így egyértelművé vált, hogy ezzel kell foglalkoznom.

-A ringben legtöbben „Vörös Skorpióként” emlegetik, honnan jött a becenév?

-Japán szakkommentátorok ragasztották rám. Ők úgy látták a szorító mellől, hogy pontosan úgy marom meg az ellenfeleimet, úgy csapok oda, mint egy skorpió.

-A beceneve mellett a bevonuló zenéje is egészen különleges, To forgive, but not forget. Miért erre esett a választás, a címe alapján egyéb üzenete is van ennek a számnak?

-Ezt a dalt mindig is szerettem, ezért nem is volt kérdés, hogy erre fogok belépni a szorítóba a meccseimen. Egyébként tőlem függetlenül is egész komoly rajongótábora vannak ennek a számnak, és persze azt is tudjuk mit jelent: „megbocsátani, de nem elfelejteni”, s ez azt hiszem, mindent elmond.

-A hírnéven kívül, mit köszönhet még a küzdősportnak?

-A hírnév egy érdekes dolog, jön és megy, de a keleti harcművészetek és általában a sport által önuralomra tehetünk szert, és fejleszhetjük a saját belső erőnket. Az a véleményem, hogy mindenkinek sportolnia kellene, hiszen maga az élet is egy nagy küzdelem, ahol nincs megállás, így folyamatosan mennünk kell előre, de közben nem feledkezhetünk el az értékes emberi tulajdonságokról sem.

-Kicsit kanyarodjunk vissza az áprilisi 6.-ai tornára. 2009-ben már láthattuk Poturak ellen Budapesten egy K-1 gálán, akkor sokak szerint vitatott pontozással múlta csak felül ellenfelét. Poturak nagyon fogadkozott, hogy ezért itt és most szeretne revansot venni, mit szól ehhez?

-Erre csak annyit tudok mondani, hogy én nap, mint nap teszem a dolgom, edzek és készülök. A ringben pedig végül majd úgyis a jobbik fog nyerni.

-Először fog a Bellatornál harcolni, mondhatjuk, hogy már csak egy lépésre van attól, hogy a ring után a ketrecben is láthassuk?

Otthon nálunk van egy közmondás: „Amíg át nem ugrottad, addig ne mondd azt, hogy hopp!” Egyelőre erre a meccsemre koncentrálok, jó teljesítménnyel szeretnék a rajongóimnak örömet okozni. Emellett pedig mindenkinek azt üzenném, hogy még egyáltalán nem akarok nyugdíjba menni.

-Van valamilyen rituáléja, szokása a szorítóba lépés előtt, amit mindig szertartásosan elvégez?

-Egyetlen rituálém van a mérkőzéseim előtt, egy vagy két hónappal korábban edzek egy kicsit (nevet).

-Lassan azt mondhatjuk, hogy hazajár a magyar fővárosba. Mi a véleménye az itteni emberekről és kultúráról?

-Mindig boldogsággal tölt el, ha Magyarországra jöhetek, mert rendkívül szép emlékeket őrzök az országról. A helyi kultúra is megfogott, szeretek ittléteim alatt új embereket, szokásokat megismerni.

-Esetleg már egy-két szót is megtanult magyarul?

-Nem lesz újdonság, amit mondok, de a magyar nyelv elég nehéz és ráadásul nagyon különbözik a többitől. Egyáltalán nem olyan, mint a szláv nyelvcsalád, ezért nem hasonlít a lengyelre vagy a csehre, őszintén szólva nem hasonlít semmire, ezért egyelőre gondjaim akadtak a tanulásával.

-Ha kapna egy lehetőséget a sorstól, hogy visszamehessen az időben megváltoztatni egy dolgot a pályafutásában, mi lenne az?

-Nem egyszerű kérdés! Ha egy dolgot másképp csinálhatnék, akkor talán komolyabban venném az egész sportot. Őszinte leszek, a Teremtő jóvoltából nekem könnyű dolgom volt, jól harcoltam, sok sikerben volt részem, de a thai-bokszban ahogy haladtam előre, rájöttem, hogy még több szorgalommal, ennél is magasabbra juthattam volna.

-Tételezzük fel, hogy ön egy varázsló, aki szabadon ugrál térben és időben. Hogy nézne ki egy tökéletes nap forgatókönyve?

-Szóval, én a mágus? A Holdra biztosan benéznék, de van még pár lenyűgöző hely, ahol tiszteletemet tenném, viszont az biztos, hogy egy jó meccs mindenképpen lenne benne.

 

Az interjút Zámbó István készítette.

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top