Az X és Y punk rock generáció számára ikonikus jelentőségű az amerikai The Misfits. Habár hazánkban nem tettek akkora népszerűségre szert, de sikerüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még a Metallica is feldolgozta egy pár számukat (többet egyébként élőben is előadtak). Doyle Wolfgang von Frankenstein 1980-ban csatlakozott a legendás együtteshez, akkor testvére, Jerry Only kérésére a korábbi szólógitárost, Bobby Steele-t váltotta. A most 55 éves amerikai zenész immár 40 éve tevékenykedik aktívan a zeneiparban – kollégánk legutóbbi, európai turnéján kapta diktafonvégre a legendást gitárost. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2020/1-es számában került publikálásra.)
Egy olyan profi, ismert és elismert punk rock zenész, mint te, hogyan lesz az egészséges életmód egyik legelkötelezettebb képviselője? Összességében mióta edzel?
Már 45 éve edzek rendszeresen. Egy évet kénytelen voltam kihagyni, mivel volt egy hátműtétem, és lábra állni sem tudtam. És miért kezdtem el? Mert az ember egyszerűen csak tudja, hogy mit kell csinálnia. (nevet)
Az edzéseid során milyen rutint követsz, és ez a rutin mennyire különbözik turnék alatt, mint akkor, amikor otthon vagy? Szoktál valamilyen felszerelést, eszközt is magaddal vinni a turnékra?
Igazából mindig ugyanaz a rutin, egy nap csak egy testrészre edzek. Egyik nap vállra, másik nap a karjaimra, utána jön a mell- és a hát nap. Lábra turné alatt nem szoktam edzeni, mert, tudod, amikor az ember ott áll a színpadon, és kínozza az izomláz, az szívás.
És a testépítésen kívül szoktál más sportot is űzni?
Igazából nem. Illetve még próbálok megtanulni szörfözni, de eddig még nem sikerült úgy felállnom a deszkára, hogy ne süllyedjek el. (nevet) De igazából ennyi. Annyi mindent azért nem próbálhatok ki, mivel a kezem a munkaeszközöm, és ha megsérül, akkor nem tudok dolgozni.
Ha profi sportoló lennél, akkor melyik sportágban remekelnél?
Imádom a focit! A kedvenc sportom az amerikaifutball.
Gondolkodtál azon, hogy civilben karriert építesz mint személyi edző?
Áh, nem! Utálom az embereket, az izzadt embereket meg még inkább, szóval nem lennék túl sikeres. (nevet)
Elképesztő formában vagy! Van esetleg olyan célod, amit kitűztél magad elé, és mindenképpen el szeretnéd érni?
Arénák helyett szeretnék hatalmas stadionokban játszani.
Rengeteg rockzenészre még mindig ráaggatják a „drogos” és „alkoholista” kliséket. Te egy remek ellenpélda vagy, mivel a straight edge életmódot (nem fogyaszt sem alkoholt, sem tudatmódosítókat – a szerk.) követed. Hogy látod, a zenészek valóban hajlamosak az önpusztító életmódra?
Igen. Igazából sok olyan embert láttam, akinek az életébe került. Egyszerűen nem értem, hogyan lehet olyan állapotban felállni a színpadra, és előadni. Én ezt az egészet úgy veszem, mintha sportoló lennék. Olyan keményen és gyorsan játszom, amennyire csak tudok, éppen ezért fontos számomra az, hogy formában maradjak. Nagyon sok olyan zenész van, aki így áll hozzá a munkájához, sőt manapság egyre többen vagyunk.
Akkor a titkod a következetesség és az alázat.
Ez igazából nem titok! (nevet)
Te viszont azon zenészek közé tartozol, akik tényleg tartják magukat az elveikhez. Az azonban érdekelne, hogyan találsz motivációt az edzéshez akkor, amikor rossz a közérzeted, például a kevés alvás vagy a jet lag miatt?
A motiváció a mindennapjaim része. Mindig az edzés az első, kivéve akkor, ha valamilyen üzleti ügy, megbeszélés van aznap. Ha pedig esetleg kimarad egy nap, akkor sem omlok össze, edzek majd másnap. Tudod, ez nem egy „muszáj” dolog. Az én munkám az edzés és a gitározás. Igazából ezzel foglalkozom állandóan. Elég jól hangzik, nem? (nevet)
Melyik nehezebb, edzeni vagy zenélni?
Zenélni! (nevet)
Volt olyan, hogy lesérültél, de nem érdekelt, és folytattad tovább a zenélést és az edzést?
Mindig van valamilyen sérülésem. (nevet) Ezért vannak ragtapaszok az ujjaimon, mert a bőr meg van rajtuk repedve, és ha nem lennének rajta, akkor képtelen lennék játszani. Ez nagyon megnehezíti egyébként a dolgomat.
Követsz valamilyen speciális étrendet?
Igen, de általában csak bekapok egy vegán fehérjeszeletet, amely nem tartalmaz szóját, mivel attól gyomorproblémáim lesznek. Igazából Alissa (Alissa White-Gluz, az Arch Enemy énekesnője és Doyle barátnője – a szerk.) tanácsolta nekem, hogy próbáljak kevesebb szóját fogyasztani, és bevált.
Kicsit ironikus, hogy vegánként allergiás vagy a szójára.
Igazából nem érdekel, csak valami miatt rosszul éreztem magam, majd kiderült, hogy ez volt a gond.
Azt kevesen tudják, hogy akkor lettél vegán, amikor összejöttetek Alissával. Ő hatással volt egyébként valamennyire az edzésrutinodra is?
Hát, amikor vele edzek, akkor azért sokkal nehezebb dolgom van. (nevet) Ő azt mondja, hogy szeretne izmot építeni, ezért megmondtam neki, hogy akkor úgy kell edzenie, mint egy férfinak, és követnie kell az én rutinomat. (nevet) Ő már régóta vegán, amikor először randiztunk New Yorkban, akkor egyik helyről a másikra mentünk, hogy találjunk megfelelő helyet. Ha jól emlékszem, akkor egyikünknek egy pár órával később ment a gépe, szóval elég sietősre fogtuk. Akkor azt mondta nekem: „ha nem találunk olyan helyet, ami nekem megfelelne, akkor megyünk oda, ami neked jó”. Ekkor azt mondtam neki, hogy basszus, nem fogok előtted olyat enni, ami undort vált ki belőled, olyan helyre akarok menni, ami mindkettőnknek megfelelő, és végül találtunk is ilyen helyet. Tudod, amikor először kerülsz bele ebbe a dologba, egyszerűen nem tudod, hogy mi micsoda, csak pislogsz, mint hal a szatyorban. Éppen ezért ő rendelt nekem is. Minden egyes harapásnál azt mondtam magamban, hogy „te szent szar, ez isteni!” A vegán ételek egyszerűen milliószor jobbak. Amikor húsevő voltam, és elmentem étterembe enni valamit, akkor tízből kilenc alkalommal arra gondoltam, hogy jobban jártam volna, ha inkább otthon maradok, és főzök valamit magamnak, míg a vegán éttermekkel ez pont fordítva van. Igazából az ízek ragadtak magukkal. Mondtam is Alissának, hogy megértem, miért eszik állandóan. (nevet)
A környezetvédelem mennyire foglalkoztat? Próbálsz „zöld” életet élni?
Természetesen! Például turnéra viszem magammal a saját kulacsomat, evőeszközeimet és egyebeket, hogy ne kelljen az egyszer használatos poharakat és egyéb eszközöket használnom. Ez igazából nem hangzik akkora dolognak, de ha belegondolok abba, hogy ezzel mennyi műanyagot spórolok meg, máris tettem valamit a környezetért.
Egy pár évvel ezelőtt a Peta főzőshow-jában is szerepeltél. Ez hogy jött a képbe?
Én azt nem nevezném főzőshow-nak! (nevet) Igazából nem is tudom, hogy minek nevezzem… Vegyük úgy, hogy csak megtörtént. (nevet)
Gondolkozol azon amúgy, hogy részt veszel majd a jövőben hasonló kollaborációkban? Például ott van Brian, aki a Vegan Black Metal Chef házigazdája.
Igen! Igazából ő már két éve meg szeretett volna engem és Alissát hívni a show-jába, de sajnos nem jött össze.
Egy pár évvel ezelőtt piacra kerültek a Doyle bábuk, ami nem véletlen, hiszen gyerekek és bizonyos esetben a felnőttek is egyfajta szuperhősként tekintenek rád. Viszont fordítsuk meg a dolgot: neked ki a kedvenc szuperhősöd?
Batman! Számomra ő az Isten! (nevet)
A Frankenstein-külsőd mára elég ikonikus lett. Ez a megjelenés egyébként több önbizalmat ad neked? Erőt ad, mint ahogyan egy szuperhősnek a köpeny?
Így van, ez olyan számomra, mint szuperhősnek a ruhája. Nélküle szimplán Clark Kent vagyok.
Mi a kriptonitod?
Huh, ez egy jó kérdés… Valami olyan, amiről nem tudok. Még senki sem találta meg. (nevet)
Ha választhatnál egy szuperképességet, akkor mi lenne az?
Tudni akarom az igazságot!
Szólj hozzá