Rendszeres olvasóink korábbi interjúinknak köszönhetően már bővebb betekintést nyerhettek a modern metálzenészek életébe, és tudják, hogy mennyi közöttük a vegán és egészséges életmódot követő. Most két olyan zenészt mutatunk be, akik valamennyire kilógnak az eddig meginterjúvolt zenészek sorából, azonban ennek ellenére az egészséges életmód ösvényein lépkednek – a maguk módján… (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2020/2 számában jelent meg.)
Joakim Brodén (Sabaton)
A Sabaton énekese igazi egyéniség, a rajongók egyenesen imádják. A svéd zenész hatalmas showman, a magyar közönség pedig egy pár évvel ezelőtt tényleg a szívébe zárta: az történt ugyanis, hogy 2014-ben, a Petőfi Csarnokban zajló koncertjük alatt technikai problémák adódtak. Ilyenkor persze általában a frontembernek a feladata az, hogy a közönség figyelmét elterelje, szórakoztassa addig őket. Joakim eleget is tett ennek, vitte a műsort, poénkodott, közben azonban a közönség soraiból repkedtek a színpadra a házipálinkák. Nem volt rest, elmondása szerint meg is kóstolta mindegyiket, azonban amikor már újra a zenélésre került a sor, igencsak bajban volt. Elmondása szerint a közönség annyira nem, de a zenésztársai észrevették, hogy jócskán becsiccsentett.
A 39 éves zenészt egyébként igazán kemény fából faragták. 2015-ben elvesztett egy fogadást, aminek következtében el kellett gyalogolnia a turné következő állomására, ami történetesen 560 kilométerre volt aktuális pozíciójuktól, Norvégiában. Természetesen Joakim állta a szavát, megtette a távot, és útja során több rajongónál is megszállt. Ez igazából egy jól ismert történet, azonban azzal talán még a legnagyobb rajongók sincsenek tisztában, hogy Joakimnak elég komoly sportolói múltja van. „Nagyjából 14-15 éves lehettem, amikor abbahagytam a versenyszerű úszást. Részt vettem többször is a svéd ifjúsági bajnokságban, azonban nem voltak olyan kiemelkedő eredményeim, általában a harmadik hely környékén végeztem. Azonban azt hiszem, hogy még mindig én tartom az 50 méteres hátúszás rekordját a 12 éven aluliak kategóriájában. Szóval elég jó úszó voltam… akkor még.” (nevet) Felmerül a kérdés, hogy miért is hagyta abba, ha ennyire jól ment neki? „Egyszerűen elegem lett. A rengeteg edzés alatt az ember egyszerűen eljut arra a pontra, hogy túl sok lesz. Már fiatal korban is rengeteg munka van abban, hogy az úszó megtartsa a versenyformáját. Nekem például egy héten legalább tíz edzésem volt, ami azt jelenti, hogy például 14 évesen felkeltem, iskola előtt elmentem úszni, majd suli, utána pedig mehettem vissza az uszodába, és legalább további két órát edzettem. Minden egyes edzés legalább két óra volt. Ha ehhez még hozzávesszük az átöltözést és egyebeket, akkor az azt jelenti, hogy nagyon szerény becslés szerint is legalább 20 órát töltöttem el az uszodában egy héten. Ez egy kibaszott munkahétnek a fele. Szóval eljutottam arra a pontra, hogy inkább feladom. Számomra nem érte meg.”
Kevesen tudják, hogy Joakim 2016 és 2017-ben részt vett a svéd nemzeti flipperbajnokságban, az első alkalommal 167., míg legutóbb 255. lett. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan jött neki egyáltalán ez az ötlet. „Igazából már tinédzser korom óta szeretem a flippert. Akkoriban jellemzően helyi sportközpontokban, árkádokban és hasonló helyeken rendeztek ilyen versenyeket. Nekem mindig is tetszettek! Talán 2014-et írtunk, amikor úgy éreztem, hogy szükségem van valamire, ami kicsit eltereli a gondolataimat a szövegírásról, mivel akkor éppen új számokon dolgoztunk. Filmsorozat nem jöhetett szóba, mivel az túlságosan beszippantott volna. Aztán láttam egy hirdetést egy eladó flippergépről. Nem volt kérdés, hogy megveszem. (nevet) Aztán kiderült, hogy számomra ez egy tökéletes kikapcsolódási lehetőség, mivel szükségem volt egy olyan dologra munka közben, ami 5-15 percre kikapcsolja az agyam, a flipper pedig mindig kéznél van ilyenkor. Szükségem van ilyenkor arra, hogy valami elterelje a gondolataimat, különben elönti a stressz az agyamat. Így jött a képbe a bajnokság ötlete is. Ha legközelebb akkor rendezik meg a bajnokságot, amikor otthon leszek, akkor természetesen részt fogok venni rajta. Jelenleg úgy néz ki, hogy novemberben lesz, azonban akkor valószínűleg turnézni fogunk.”
És hogy egyébként mennyire fontos számára az egészséges életmód, illetve mennyire figyel oda az étkezésére? „Mindent megeszek! Persze mértékkel. Az általam elfogyasztott ételek körülbelül fele vegetáriánusnak vagy vegánnak mondható, mivel szeretem ezeket a fajta ételeket is, azonban ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem eszem húst, viszont nagyon megválogatom, hogy milyen fajta húst viszek be a szervezetembe. Amikor otthon vagyok, akkor több húst szoktam fogyasztani, mivel tudom, hogy az honnan származik. Máshogy állok a dologhoz akkor, ha, mondjuk, Amerikában vagyunk, mivel tudom, hogy ott teljesen máshogy bánnak a haszonállatokkal, más törvények uralkodnak. Amikor ott vagyunk, akkor inkább vegetáriánus vagyok. (nevet)
Edzeni pedig szoktam, de azért nem viszem túlzásba. Túl vagyok már azon az időszakon. Ott volt az úszás, majd egy pár évvel később jött az életembe a fitnesz. Akkor elértem azt, hogy a testzsírszázalékom 10 alá esett, nem sokkal később pedig ráeszméltem arra, hogy ennek a fenntartása milyen étrenddel és edzésekkel tartható… Szóval igen, túl vagyok rajta. Hogy megérte-e? Én azt mondom, hogy nem.”
Marko Hietala (Nightwish)
Marko Hietala már 2002 óta a Nightwish basszerosa. A zenész megjelenése, a szőke hajzuhataga és a rendkívül hosszú, fonott szakálla már-már ikonikusnak számít, igazából nehezen lehetne már elképzelni nélküle a legendás finn szimfonikus metálegyüttest. Habár nemrég újra megházasodott, az élete nem mindig volt ennyire mesés. Habár a Nightwish egyre nagyobb sikereket ért el az évek folyamán, ez nem tett a bandában mindenkit boldoggá, ugyanis ez azt is jelentette, hogy folyamatosan úton voltak, turnéztak, a családot pedig csak nagyon ritkán látták. Ez nyilván megviselt mindenkit, Marko Hietala például italba fojtotta a bánatát, erről pedig nemrég megjelent önéletrajzi könyvében is beszámolt. A finn zenész azóta talpra állt, újra megtalálta a boldogságot, sőt a szólókarrierjét is elkezdte egyengetni, tavaly jött ki a szólólemeze finn és angol nyelven. Budapesti koncertje előtt pedig volt lehetőségünk diktafonvégre kapni. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan kezeli a rá nehezedő nyomást, illetve hogyan tartja meg az egészségét. „A színpadon eléggé megizzad az ember, szóval felér egy edzéssel, éppen ezért nem is nagyon edzek. Viszont nagyon szeretek sétálni, a próbák előtt, ha tehetem, elmegyek sétálni, ha pedig otthon vagyok, akkor minden alkalmat megragadok arra, hogy járjak egy jót. Illetve próbálok az étkezésemre is odafigyelni, egészségesebb ételeket választani, habár… sajnos ez nem mindig sikerül (nevet) – nyilatkozta magazinunknak. – Igazából ennyi. De alapvetően sokat mozgok, elég aktív vagyok. Másrészről viszont hajlamos vagyok a lustaságra. Egyszer felpörgök, utána meg punnyadok.
Konkrét edzéseket egyébként nem szoktam végezni, ahogy említettem is, habár… Nem mondanám azt, hogy edzek, mert nem növesztek ezektől a mozgásformáktól izmokat, de formában tartanak. Nekem nagyon fontos megtartani az állóképességemet, erre fordítok inkább figyelmet.”
Interjú: Szeleczky Afrodite
Fotó: Tepliczky Péter
Szólj hozzá