Keresés
Close this search box.
Fotó: Margitay Klári

„Egy kemény, erős, nagyon harcias lányt faragott belőlem ez a pár év”

Fotó: Margitay Klári

Vitiligo – ha leírjuk, vagy kiejtjük ezt a szót az ajkunkon az emberek nyolcvan százalékának fogalma sincs arról, hogy pontosan mire is gondoljanak. Ezen szeretne változtatni Széles Adrienn modell, aki a vitiligo egyik magyarországi nagykövete, s célja: megismertetni az emberekkel a betegséget.

„Öt éves voltam, amikor elkezdődött a gerincvonalam mentén a vitiligo, egy seb helyén” – kezdte a Sportime Magazinnak adott interjúját a gyönyörű modell, aki elmondta, hogy habár még nagyon keveset tud az orvostudomány erről az idiopatikus rendellenességről, de egyre több orvos állítja azt, hogy a kialakulását egy hirtelen sokk és egy fizikai sérülés okozza. Adrienn elárulta nekünk, hogy öt évesen autóbalesetet szenvedett, amikor is a szüleivel becsúsztak autójukkal egy árokba. „Nagyon megijedtem, és ráadásul aznap este a fürdésnél bevertem a gerincvonalamat a csapba – valószínűleg ez eredményezhette, hogy kialakult a vitiligóm. Ekkor Balassagyarmaton éltem, anyukám és apukám ekkor még együtt voltak. Alsó tagozat első és második osztályában soha, senki nem csúfolt. Ez egy kisváros, ha valaki különbözött a többiektől, akkor az okokat szépen elmagyarázták minden társának, így nem nagyon voltak csúfolódások, pláne nem a bőröm miatt. Kilenc éves voltam, amikor a szüleim elváltak, és én anyukámmal Szegedre költöztem új életet kezdeni. Bekerültem egy ismeretlen nagyvárosba és ismeretlen iskolába, valamint egy már 2 éve jól összeszokott, szintén ismeretlen osztályba. Nagyon nehezen ment a beilleszkedés, pláne azért is, mert már ez első naptól kezdve undorral, félelemmel, vagy épp érdeklődve néztek a foltjaimra. Mindhiába voltak az osztályfőnöki órák, amikor próbálták megértetni velük a helyzetem, hiszen néhányuk napi szinten játszotta tovább a gonosz játékát, és félelemmel futott el előlem, vagy épp nagyon látványosan kerülte azokat a tárgyakat, amiket aznap megfogtam előttük. ’Rohadásnak’ csúfoltak, és szinte az egész évben a céltáblájuk voltam. Előttük én mindig nagyon erős, és magabiztos kislánynak mutattam magam, akit nem érdekel az ő buta játékuk, és persze mindig unalmat tanúsítottam a csúnya játékaikkal szemben. Otthon azért elszakadt a mécses, és nagyon sokat sírtam a helyzetem miatt. Ekkor még nem láttam csúnyának magam, viszont az nagyon bántott, hogy más csúnyának lát, és idővel ez azzal járt, hogy kezdtem én is elhinni, hogy nagy baj van velem.

Anyu egyetlen egyszer sem fogalmazott úgy, hogy ’szegény Adrienn!’ – annyit mondott, hogy ha az élete árán olyan lehetne a bőröm színe, amilyennek én szeretném, akkor azért meghalna; de sajnálni sosem sajnált, mindig csak bátorított: azt mondta, hogy a többieknek egy cseppet sincs igazuk, mert én a Föld legszebb lánya vagyok, és nem kell foglalkoznom a buta gyerekekkel. Nehezen dolgoztam fel a sértéseket, bár ezek inkább csak bennem voltak, kifelé sosem mutattam. Egy kemény, erős, nagyon harcias lányt faragott belőlem ez a pár év, tulajdonképpen még meg is kellene köszönnöm nekik. De nyilván tudom, hogy ezek a sebek eredményezték azt, hogy majd’ 23 évig takargattam a foltjaim, és megfosztottam magam egy csomó dologtól, ami ma már ez életem része.”

Hogy tisztábban lássunk, mi is az a vitiligo pontosan? „Más néven festékhiány, vagyis egy autoimmun betegség, amelynek következtében a test több részén, leginkább szimmetrikusan, pigment nélküli foltok keletkeznek. Ezek a foltok nem védettek az ultraibolya sugárzás ellen, így ha napra megyünk, akkor többünknek nagyon magas faktorszámú naptejet kell használnunk. Külsőleg egy esztétikai problémának tűnik, de valójában ez egy betegség, ami magával hordozhat több mellékbetegséget is, mint például a pajzsmirigyprobléma, cukorbetegség, Candidára való hajlam vagy az inzulin-rezisztencia. Jelenleg a vitiligo nem gyógyítható, bár vannak módszerek, amikkel el lehet érni javulást. Többünk arról számolt be, hogy a foltok mozgása nagyban függ a lelkiállapottól, így ha nehezebb szakaszban van az életük, akkor nőnek a foltok, ha kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak vagyunk akkor pedig visszahúzódnak. Nagyon jó példája vagyok ennek én is: 23 évig csak nőttek a foltok rajtam, majd amikor 28 évesen elkezdtem elfogadni, és megszeretni magam, a testemet 60%-ban borító foltok riadót fújtak, és már csak körülbelül 15%-uk maradt meg” – avatott be minket Adrienn, aki hozzátette: gyermekként a létező összes kezelésen részt vett, minden krémet magára kent, illetve még a „csodabogyókat” is beszedte a gyógyulás reményében, azonban ezek nem vezettek eredményre. Ebből adódóan úgy véli: a kulcs igazából a fejében van. „Csakis a mi gondolataink képesek jobbá tenni az életünket. Én nem betegségként tekintek a vitiligóra, de fontos szem előtt tartanom azokat a sorstársaimat is, akiket még mindig nagyon frusztrál a helyzetük. Ezért álltam a közösség élére, és ezért ragadok meg minden alkalmat, hogy bemutathassam, és beszélhessek erről a különlegességről.”

Sokan közhelynek gondolják, pedig nagyon is igaz: a sport mindenen átsegít. Adrienn esetében ez hatványozottan igaz, hiszen nem csak a felgyülemlett feszültséget tudta levezetni iskolásként, hanem az osztálytársainak is meg tudta mutatni, hogy mire is képes valójában. „Az iskolában versenyszerűen atletizáltam, és minden évben megnyertem a háziversenyt, ami azért mindig nagy büszkeséggel töltött el – és természetesen óriási fricska volt a gúnyolóim orra alá. A tanulmányaim végeztével egy időre a sporttal is felhagytam, és csak ritkán jutott eszembe megmozdulni.

Azonban ahogy változtatni kezdtem az életemen, és elkezdtem tudatosan dolgozni a lelkemen, ezzel egy időben elkezdtem újra odafigyelni a testemre is, ami nem csak azzal járt, hogy barátkoztam a foltjaimmal, hanem azzal is, hogy ismét elkezdtem rendszeresen sportolni. A sport nagyon sokat segített az elfogadásban! Ahogy kerekedtek a kis izmok a különböző testrészeimen, és kezdtek feszesedni, egyre jobban tetszettek rajta a foltok is. Emlékszem, volt egy olyan pár hónapos periódus még a teljes elfogadás elején, ami abból állt, hogy ’oké, nagyon csúnyák vagytok, foltocskák, de legalább egy jó testen vagytok’ „ – mondta nevetve a vitiligós modell, aki elárulta, hogy mostanában a rengeteg elfoglaltsága megnehezíti azt, hogy lejusson az edzőterembe, azonban a társasházban, ahol él, egy privát edzőterem is a rendelkezésére áll, ami azért jócskán megkönnyíti a helyzetét.

Mindemellett Adrienn hozzátette: ha nem jut le az edzőterembe, akkor nem csak sokkal fáradtabb és stresszesebb lesz, de a cukrok iránti vágya is jelentősen megnő. „Ez egy ördögi kör, és persze a rohanó élet miatt én is nagyon sokszor beleesem ebbe. De tudom, hogy nem tart sokáig, és azon dolgozom, hogy újból lejussak a terembe, és újból visszaálljon minden a normális kerékvágásba.

Általában egyedül szeretek edzeni, de előfordul, hogy a már megunt gyakorlatokat személyi edzővel frissítem fel. A súlyzós edzések állnak közel a szívemhez, mert nagyon szeretem, hogy egy-egy edzés után érezni a megdolgoztatott testrészt, illetve azokat a monoton cardio- gyakorlatokat (futás vagy ellipszis) kedvelem, amelyekkel teljesen kiüríthetem a fejemet egy-egy hosszú nap után. Hozzátenném, hogy én a sportot nem arra használom, hogy minél jobban nézzek ki, mindinkább terápiás jellegű számomra, hogy a felgyülemlett feszültséget le tudjam vezetni valahol.”

Adrienn tisztában van azzal, hogy az egészséges életmódhoz elengedhetetlen a megfelelő, egészséges táplálkozás, éppen ezért minden napnak egy királyi reggelivel vág neki. „A reggelit tartom a legfontosabb étkezésnek, és nem is tudnám elképzelni a napot nélküle. Mindig bőségesen reggelizem, ami néha egy finomabb zabkása gyömölcsökkel, néha pedig akár egy friss péksütemény is. Szükségem van a magasabb szénhidrátra reggel, ahogy másnak a kávéra, én így tudok hasznosan nekilátni a napnak. Az ebédem már visszafogottabb, általában csirke vagy pulyka rizzsel és salátával, és vacsorára már csak nagyon keveset eszem, vagy különböző fehérjeturmixokat iszom. Vannak bizonyos hónapok, amikor nagyon szigorú vagyok magammal, és tartom a napi öt étkezést, kevés szénhidrátbevitellel, és szinte minden nap lejárok edzeni; figyelek az ételek minőségére, elkészítési módjára, és arra is, hogy milyen energiákat érzek benne. Most, a téli időszakban kicsit megengedőbb vagyok magammal, mert nagyon sűrűek a napjaim, és egész nap úton vagyok, de abban biztos vagyok, hogy a karácsonyi menüt nem fogom végigenni.”

 

Adrienn kedvenc egészséges karácsonyi receptje – Neked!

„Imádom a karácsonyi illatokat, és ízeket! A fahéj, a szegfűszeg, az alma, a gyömbér, a citrom… Ilyenkor a kedvencem a gyümölcskenyér, ami ízlés szerint variálható minden jóval” – árulta el nekünk cinkosan a gyönyörű modell, aki a kedvenc receptjét is megosztotta velünk.

Hozzávalók:

– 2 csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
– 1/2 teáskanál só
– 1/2 teáskanál szódabikarbóna
– 1/2 teáskanál sütőpor
– 3 tojás
– 1/4 csésze eritrit vagy nyírfacukor, de megfelel a juharszirup is
– 2 csésze apróra vágott dió/mandula/mogyoró/paradió/kesudió – ízlés szerint válasszuk ki a megfelelőt
– 2 csésze apróra vágott aszalt gyümölcs – ha lehet füge, vörösáfonya vagy barack legyen
– pici gyömbér
– pici puffasztott amaránt
– fahéj és szegfűszeg ízlés szerint

Elkészítés:

Készíts elő egy sütőformát (gyümölcskenyér-,vagy őzgerinc forma), béleld ki sütőpapírral. Egy tálban keverd össze a száraz hozzávalókat, majd tedd félre. Egy másik tálban keverd össze a tojásokat, a vanília kivonatot és az édesítőt. Add hozzá az aszalt gyümölcsöket és a lisztes keveréket. Alaposan keverd el, majd öntsd hozzá a tojásos keveréket is. Öntsd a masszát a sütőformába és süsd körülbelül 60 percig 250 fokon. (Tipp: ha úgy látod, hogy gyorsan barnul a teteje, tegyél rá alufóliát)

 

 

Fotók: Margitay Klári, Bársony Bence

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top