Keresés
Close this search box.
p1060497 3

Ultrakönnyű túrázás – az alapok

Régi kérdés, de újszerű megközelítés – az „ultralight” túrázás alapkérdése az, hogyan lehet a legkönnyebben, legjobban kezelhető felszerelést összeállítani többnapos túrákhoz. Nagyon sok jó és kevésbé jó megoldása van a problémának, ezeket fogjuk a most induló sorozatban körbejárni, elemezni és segítséget adni azoknak, akik szeretnék a felszerelésüket minél jobban összeállítani. Ehhez kerestünk meg több olyan embert, akik évek óta az UL felszerelések és lehetőségek részleteit tanulmányozzák, gyakorolják, fejlesztik. (A cikk eredetileg a Sportime Magazin 2021/2 számában került publikálásra.)

Ugyanakkor előre bocsájtjuk, hogy nincsenek 100%-os válaszok és megoldások! Mindenkinek a saját lehetőségei és adottságai erősen befolyásolják a végső döntést: mit és hogyan pakoljak a zsákomba?

A sorozat nyitó írását szerettük volna minél részletesebb és alaposabb anyaggal felvezetni, így a választásunk (hiszen az UL nagyobb részt technikai kérdéseket vet fel) egy mérnökre esett. Dr. Makra Ákossal beszélgettem.

„Dr. Makra Ákos vagyok, végzettségemet tekintve info-bionikus mérnök, és informatikai tudományokból szereztem doktori fokozatot. Szerintem ebből mostanra mindenki kitalálta, hogy egész nap a gép előtt ülök, így biztosan az sem okoz nagy meglepetést senkinek, ha azt mondom, hogy egyfajta megnyugvás számomra a természetben lenni. Semmi más igazán drámai oka nincs, minthogy jó néha kiszakadni abból, ami mindennap körülvesz.”

-Hogyan kezdted a túrázást?

-Ez egy érdekes kérdés, nem tudom pontosan megmondani, eleinte nem is igazán a túrázás, hanem az „onebagging” iránt érdeklődtem, amikor összesen egy hátizsákkal utazol meghatározatlan időre. Nálam ez egy 30 literes Osprey notebook hátizsák volt, amibe bele kellett férjek és a repülőre kézipoggyászként ingyen vihettem fel. Természetesen az űrtartalom eléggé limitálja, hogy mit viszel magaddal, emiatt tényleg csak a legszükségesebb, illetve legmultifunkcionálisabb eszközöket pakoltam be. Ennek is megvoltak a maga nehézségei, ha olcsón akartad csinálni, még ha itt a túrázáshoz szükséges alvó rendszert nem is kell magaddal cipelned, ráadásul a civilizáció közelében vagy, így az étkezés is könnyebben megoldható.

Észrevettem, hogy legjobban akkor élveztem az utazást, ha a táska a hátamon volt. Valahogy, ha anélkül sétáltam, nem volt az igazi még a városnézés sem. Persze ha túl nehéz volt, vagy rosszul pakoltam, akkor hát- és vállfájással járt, de ez bármikor előfordulhat. Az ilyen utazások során sokszor nemcsak a városokat néztem meg, hanem egynapos kirándulásokat is tartottam. Ha éppen elegem volt az olyan turistákból, mint én, akkor a kevésbé látogatott helyeket preferáltam. Ilyenkor jól jött a sok multifunkcionális ruhadarab és eszköz, amiket vittem, és egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy a természetben aludjak és ne legyek állandóan normál szálláshoz kötve.

-Mikor és miért lettél UL túrázó?

-Valamennyivel több, mint 4 éve kezdtem el olvasgatni a témáról, amikor is valamikor a hajnali órákban rátévedtem Redditen (lényegében egy óriási fórum temérdek „subredditel”, vagyis alfórummal, főleg amerikaiak használják – a szerk.) az ultrakönnyű túrázás témára. Ebbe némileg belemélyedve arra gondoltam, hogy hasonlít a mentalitásomhoz, túrázni és sétálni is szeretek, miért ne próbáljam ki? Persze akkor még nem is sejtettem, hogy mint minden hobbinál, ennél is elég mély a nyúl ürege…

Emellett kifejezetten hasznos, hogy van bennem egy egészséges „nemérdekel” mentalitás. Példával illusztrálva, valami olyasmit kell elképzelni, hogy tegyük fel esik az eső kint, de nincs esernyőm. Ekkor, ha haza akarok jutni, akkor vagy várok, hogy elálljon az eső, vagy elindulok haza. A legnagyobb esőben sem igazán szokásom megvárni, hogy csillapodjon, elindulok és kész. Másnak óriási kényelmetlenséget okoz (vagy csak azt hiszi, mert még sosem próbálta), ha egy kicsit is vizes lesz. Nem mondom, hogy én mindig minden pillanatát élvezem, de nem igazán érzem ezt egy óriási kényelmetlenségnek. Úgy állok hozzá, hogy na, ez legyen a legnagyobb problémám az életemben. Utána, ha megcsináltad, akkor meg rájössz, hogy nem is igazán félelmetes, vagy kényelmetlen dolog ez. Ráadásul még az önbizalmad is nő, mert olyasmit csináltál, amit lehet, hogy előtte sosem. Ezt akár a komfortzónából való kilépésnek is hívhatjuk. Röviden: érdekesnek tartottam, kipróbáltam, megszerettem.

-Mit jelent az UL (ultralight), vagyis az „ultrakönnyű” pontosan? Hogyan definiálnád?

-Van egy olyan definíciója az ultrakönnyű túrázásnak, ha az alaptömeg (lényegében minden felszerelés tömege, amit a hátunkon cipelünk víz és étel nélkül) egy bizonyos határ alatt van (10 font, ami kb. 4,5 kg), akkor onnantól tekintünk valamit UL túrázásnak. Szerintem sokan készpénznek veszik ezt, és csak erre fókuszálnak, hogy ha az alatt van az alaptömegem, akkor én UL-túrázó vagyok, kiindulva a definícióból. Emiatt el is siklik a lényeg: igazából ez inkább egy gondolkodásmód. Mégpedig az, hogy az adott túrára csak azt a minimumot viszed, amire szükséged van. Se többet, se kevesebbet. Próbálsz könnyű, effektív és multifunkcionális felszerelést vinni, miközben teljesen eliminálod azokat, amiket ki tudsz mással váltani, vagy tulajdonképpen nincs is rá szükséged. Persze az is érthető, hogy nem mindenki ugyanabból a büdzséből gazdálkodik, így én személy szerint is inkább azt a felfogást tartom, hogy legyen mérsékelten könnyű a felszerelés, de tanuljuk meg a felesleges és nagyon szituációfüggő (természetesen itt nem az egyén egészségügyi állapotából fakadó, indokolt gyógyszerekre gondolok) dolgokat otthon hagyni. Pár alapvető dologgal azonban mindenképp tisztában kell, hogy legyünk.

Például nem feltétlenül kell szélkabátot vinned, ha az esőkabátod is ellátja ugyanezt a funkciót, még ha kicsit kényelmetlenebb is szellőzés szempontjából. Azt is fontos megtanulni, hogy hol érdemes táborhelyet választani. Nem mindegy, hogy a szabad ég alatt a kemény, döngölt földön, vagy a fák lombozata alatti avaron alszol. Ez előbbi biztosan hideg lesz, ha feltámad a szél akkor nincs szélárnyékod, s ez a hőérzetet is drasztikusan le tudja csökkenteni még egy menedékben is, ráadásul a cövekeket is nehéz rögzíteni, a kondenzációról nem is beszélve, ami például egy egyrétegű sátornál, vagy bivakzsák nélküli ponyvánál és pehelyhálózsáknál lehet kellemetlen. Ehhez képest az utóbbi esetben egyszerűen 2-5 °C-ot (de akár 10-et) is lehet nyerni a megfelelő helyszínválasztással, a kondenzáció is alacsonyabb lesz, s a cövekeket is egyszerűen lehet rögzíteni, valamint a fák némi természetes szélárnyékot is biztosítanak. Elsőre lényegtelennek tűnnek ezek a dolgok, de ha összehasonlítom a fenti két esetet, egy nem is olyan extrém esetben akár 10 °C különbség is lehet a hőérzetben. Az meg ugye nagyon nem mindegy, hogy mondjuk 5 °C, vagy -5 °C: egyik már lehet a hálózsákom extrém zónája, míg a másik a komfort, vagy limit tartományba esik.

Saját példa: Láz-tetői kilátó teteje, kemény fa padlózat résekkel, 3-4 °C, 10-20 km/h-s szél, semmi szélárnyék (a hátizsákommal próbáltam javítani a helyzeten). Annyira szép tiszta volt az ég, hogy mindenképpen ott szerettem volna aludni, és nézni a csillagokat az égen. A felszerelésem elvileg -6 °C –ig komfortos. Gondoltam, hogy oké, nem ideális táborhely, de majd rám nem hat a szél, meg majd én simán kibírom. Na, az eredmény az lett, hogy közel két óra ébrenlét és hadakozás után feladtam és a kilátó azon szintjére költöztem, ami már a fahatár alatt volt, mert nem bírtam bemelegíteni a quiltemet, hiába ettem lefekvés előtt is. Ugyanezzel a felszereléssel nem is olyan rég -10 °C-ban aránylag kényelmesen szundikáltam szélárnyékban és némi füvön, avaron, elég magas páratartalom mellett. Lecke megtanulva: nem mindig a legszebb táborhely a legideálisabb.

Azt is fontos megjegyezni, hogy az ultrakönnyű túrázásból az profitál igazán, aki hosszútávú – itt több száz és ezer kilométerekről beszélünk – túrát akar teljesíteni. Itt minden nap a hátadon cipeled a „házadat”, és minden egyes lépésnél mozgatnod kell a hátizsákod teljes tartalmát. Ilyenkor minden egyes cuccon elgondolkodsz, kell-e. Egy erősebb túlzással azt is mondhatnám, hogy 1-2 napra majdnem mindegy milyen nehéz a hátizsákod. De ki akarna szenvedni azon a pár napon, ha kis odafigyeléssel sokkal kényelmesebb is lehetne minden egyes lépés?

-Miben és miért más az UL számodra?

-Ezen a kérdésen nagyon sokat gondolkodtam. Igazán nem érzem másnak. Talán az a megközelítés kicsit közelebb áll hozzám, hogy ha ugyanazt egy sokkal olcsóbb felszereléssel, minimális funkcionalitást veszítve, akár kicsit magasabb tömeg mellett meg tudom oldani, akkor az esetek túlnyomó többségében azt részesítem előnyben.

-Mik a legfontosabb szempontok a súly minimalizálásán kívül? Hol engedsz és hol nem kompromisszumot?

-A két legfontosabb szempont szerintem megtalálni az arany középutat a tömeg – komfort vonalon, és az LNT (leave no trace – ne hagyj nyomot magad után) mentalitás. Ez utóbbi nem kifejezetten csak az UL túrázókra vonatkozik. Sajnos elkeserítő, hogy erdőjáró emberek nincsenek tisztában azzal, hogy ha egy párszázgrammos csomagolt ételt bevisznek az erdőbe, elfogyasztják azt, akkor az ételhez képest töredék tömegű szemetet (a csomagolást) el kell vinni magukkal, ehelyett eldobálják, vagy egyszerűen otthagyják. Emellett az erdőben való „mosdóba” menetelnek is vannak szabályai. Például a produktumot illik megfelelően mélyre elásni, és nem az ösvény közepén hagyni a használt WC-papírral együtt, illetve, hogy vízforrás közelében semmiképp sem végezzük a kisebb szükségleteinket sem, és még lehetne sorolni.

Ahol szerintem nem érdemes kompromisszumot kötni, azok a következők: alvórendszer, cipő, hátizsák. Az alvórendszer több összetevőből áll, gondolok itt a menedékre, derékaljra, hálózsákra, és egyéb apróságokra, mint például a párna. Ha valakinek kifejezetten szüksége van a kétrétegű, szabadon álló, avagy önhordó sátorra bármilyen okból, vigye azt. Viszont anélkül, hogy bárki kipróbálna egy ponyvát, egyrétegű túrabotos sátrat, vagy akár függőágyat, nehéz átfogó véleményt alkotni arról, hogy mi az, ami működik. Ugyanígy, ha nem rendelkezünk végtelen mennyiségű pénzzel, akkor a ponyva alatt való alvással – ezt is kombinálva a megfelelő táborhelyválasztással – lehet elég nagy tömeget megspórolni, mert ez a fajta menedék általában sokkal olcsóbb egy függőágynál, vagy sátornál. Ha meg jól választunk táborhelyet, akkor ez a menedék is bőven elég, és egy könnyebb hálózsák is. Valaki persze képtelen ponyva alatt elaludni. Ezen nem kell bosszankodni és csalódottnak lenni, ilyenkor nem ér annyit, hogy az ember szenvedjen. Van, aki képtelen a földön egy zártcellás derékaljon elaludni, de van ennek az ellentétje is, aki bármin elalszik, csak felfújható matracon nem. Ezt csak kísérletezéssel és nyitottsággal lehet kitalálni. Az alváson nem éri meg spórolni, mert az erőteljesen rányomhatja a bélyegét a másnapi, vagy akár az egész túra alatti teljesítményre.

A cipő egy nagyon szubjektív dolog, mindenkinek más fog beválni, elvégre mindenkinek más a lábformája. Természetesen annak is megvan a menete, hogyan és mikor érdemes cipőt próbálni. Alapvetően az ultrakönnyű túrázók könnyű és jól szellőző (tehát nem vízálló Gore-Tex, vagy NeoShell) terepfutó cipőt használnak. Ennek sok előnye van egy bakanccsal szemben. Egyrészt gyorsan szárad, ha vizes lesz. Ha egy bakancs vizes lesz belülről, akkor az mire kiszárad, az egy fél örökkévalóság. Másrészt, ha beleizzadunk, az a vízhólyagok melegágya, márpedig a vízálló bakancsok nem éppen a szellőzésükről híresek. Ha hosszan tartó eső van, akkor nem az a kérdés, hogy vizes leszel-e, hanem hogy mikor. Ha meg eláll, akkor a mozgás által generált hő elég gyorsan meg tudja szárítani a terepfutó cipőt. Sokan félnek attól, hogy vizes lesz a zokni vagy a cipő… Én is féltem. Mész tovább, és majd megszárad. Ha meg nem, akkor este táborállításnál zoknicsere után egy nejlonzacskót húzol még a lábfejedre, és úgy lépsz bele a vizes cipődbe, majd a tested által generált hő megszárítja (vagy akár vízálló zokni is megfelelő erre a célra). Ráadásul amíg mozogsz, addig meg nagyon kis valószínűséggel fázol.

Ami még egy érdekes szempont, hogy egy 1984-es tanulmány szerint 1 kg a lábon az ugyanaz, mint 5 kg a háton. Arról megint megoszlanak a vélemények, hogy ez pont így van-e… Az viszont biztos, hogy ha sárba lépünk és azt nem tudjuk lerázni, sokkal nehezebb emelni a lábunkat és érezzük is rögtön a plusz tömegből adódó különbséget, na meg azt, hogy gyorsabban fáradunk. Nagyjából ugyanez a különbség egy bakancs és terepfutó cipő között is. Tehát érdemes könnyű cipőt választani, mert a számos előnye mellett sokkal energiatakarékosabb is ezt viselni.

A hátizsákot szokták utoljára megvenni, attól függően, hogy mennyi helyet foglal el a felszerelés és hány napnyi ételt és vizet tervezünk vinni. A kényelmes hátizsák is főleg attól függ, hogy az embernek milyen széles és magas a háta, ezért itt sem kerülhető el a próba. Az UL túrázásban, ha valakinek 4,5 kg alatti az alaptömege és 3-4 napnál több ételt és ital nem kell, akkor még szokták ajánlani a merevítés nélküli, tehát könnyebb hátizsákokat, de e felett kényelmetlen lehet. Sokan inkább csak 3,5 kg alaptömeg alatt ajánlják.

Én személy szerint mindenben képes vagyok kompromisszumokra, legfeljebb kipróbálok valamit és rájövök, hogy ez sajnos nem válik be. Egyrészt egy pár váltózoknit és egy darab cserealsót viszek magammal (megjegyzés: csak ha nem felejtem el, mint legtöbbször), semmi másból nincs csere. Másrészt mindenfajta panaszkodás nélkül tudom egész nap ugyanazt enni, akár egy héten keresztül is. Ez meglehetősen igaz arra az időszakra, amikor túrázom, mert ekkor főleg olyan táplálékot veszek magamhoz, amit a hétköznapi életben nem igazán, ilyen például a sok csoki, az energiaszelet, a zabkása és az instant leves.

-Mik voltak a legnagyobb hibáid, tévedéseid az elmúlt években?

-Szerintem az, hogy a drágább felszereléstől sokkal jobb lesz az élmény és, hogy a drágább felszerelés mindig jobb. Van, amire érdemes több pénzt szánni, de van, amire abszolút nem érzem szükségét. Hogy példát is mondjak, lehet ugyanolyan komforthőmérsékletű pehelykabátot kapni 15 000, vagy akár 130 000 Ft-ért is. Amennyivel drágább és persze könnyebb, nem biztos, hogy az élményt, vagy komfortot is ezzel egyenesen arányosan növeli. Nem azt mondom, hogy aki megteheti, ne vegye meg, viszont gondolkozzon el rajta, megéri-e, és cselekedjen belátása szerint.

Emellett, amit kicsit nehezebb elfogadni az elején, hogy a legtöbbet az otthon hagyott felszereléssel lehet spórolni, nem pedig azzal, ha egy sokkal drágábbat veszek, ami könnyebb.

-Mi volt az, amire nem számítottál és mégis jól alakult?

-Olyan felszerelésem, amit muszájból használtam, nem nagyon volt szerencsére. Viszont olyanok igen, amiket nem tudtam elképzelni, hogy valaha megszeretek. Nem hittem, hogy bármikor is el tudok aludni egy ponyva alatt, de kifejezetten jól sikerült az első pár alkalom. Amikor sátrat viszek, hiányzik is a kis tömege és csomagmérete. Nem mondom, hogy a kedvencem, viszont nyáron szívesebben használom, mint egy sátrat, ha nincs szúnyoginvázió. Ekkor egy bivakzsák megfelelő védekezés, azonban kicsit szűkös tud lenni a hely, ha nemcsak alszik bent az ember, hanem pár órára bele is kényszerül hosszantartó eső, vagy vérszívó-invázió miatt.

A másik ilyen a quilt. Ez lényegében egy hálózsák, amiből a hátrészt kihagyták, ott nyitott. Ennek az az oka, hogy az ott levő anyag és pehely kis túlzással felesleges tömeg, mert ugye, ha ráfekszem, akkor az összenyomott pehely csak nagyon kis mértékben szigetel. Ezáltal valamelyest könnyebb lehet egy ugyanolyan komforthőmérsékletre tervezett hálózsákhoz képest, és a quiltet megfelelően a derékaljhoz rögzítve minimálisra csökkenthető a hőveszteség. A koncepciót értettem, de nagyon furának tartottam, hogy na persze, majd ez pont működni fog. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy működik: eddig a leghidegebb hőmérséklet, amin használtam, az – 11 °C volt, míg a quiltem limitje -7 °C a gyártó honlapja szerint. Emellett sok előnye is van. Például könnyen ki tudok nyúlni alatta, ha bármit el akarok érni, ezzel szemben egy hálózsákon állandóan húzogatni a cipzárt számomra idegesítő.

Még az esőszoknya is egy érdekes dolog, amiben nem hittem. Viszont miután használtam, vissza nem térnék (extrém körülményektől eltekintve) esőnadrágra. Előnye, hogy könnyebb az esőnadrágnál, jobban is szellőzik, és típustól függetlenül fel lehet venni a cipő/bakancs levétele nélkül.

Szerző: Tóth Viktor – www.terepsport.hu

A szerzőről

Szólj hozzá

Kapcsolódó bejegyzések

Scroll to Top