Sima győzelemmel letarolta ellenfelét Szilágyi Áron a fináléban, ezzel belépett a legnagyobbak közé sportágában, s megvédte londoni olimpiai bajnoki címét.
A Vasas 26 éves vívója a mexikói Julian Ayalát 15-9-re, a fehérorosz Aliakszandr Bujkevicset 15-12-re, a román Tiberiu Dolniceanut 15-10-re, majd a dél-koreai Kim Jung Hvant 15-12 győzte le, a döntőben pedig 15-8-ra verte az amerikai Daryl Homert.
A magyarok közül Fuchs Jenőnek és Kárpáti Rudolfnak sikerült a címvédés az olimpia kardversenyében. Előbbi 1908-ban és 1912-ben, utóbbi 1956-ban és 1960-ban győzött. Legutóbb ez a bravúr ebben a fegyvernemben a francia Jean-Francois Lamournak jött össze, aki 1984 után 1988-ban is első lett. Magyar címvédésre vívásban volt példa nem is olyan régen: a párbajtőröző Nagy Tímea 2000-ben és 2004-ben bizonyult a legjobbnak.
Akárcsak az elődöntőben, magabiztosan kezdett a fináléban is Szilágyi, a hozzá hasonlóan 26 éves, tavaly világbajnoki ezüstérmes amerikai 3-0-nál adta az első találatot. Igaz, utána gyorsan megvolt neki a második is, csakhogy a nap során egyre jobb formába kerülő Szilágyi akkor előbb megelőzte ellenfelét, majd alulról indítva vágta meg. A lendülete továbbra is megmaradt, így 8-4-nél következett a szünet. A pihenőt követően az első tust úgy szerezte, hogy először együttest ítélt a zsűrielnök, de Szilágyi videót kért, és igaza lett. Egyre magabiztosabbá vált, szebbnél szebb akciókat mutatott be, miközben az érzékelhetően talajvesztett Homer csak elvétve találta el őt. Csakhamar nyolc találatnyira nőtt a különbség, többek között egy szép elővágásnak köszönhetően. 14-6 után kétszer az amerikai akciója volt eredményes, de Szilágyi nem hagyta, hogy magára találjon, bevitte a 15. tust, majd sisakját ledobva felszabadultan lökte magasba karját a nagyszerű címvédést ünnepelve. A lelátóról pedig a magyar olimpiai csapat számos tagja tapsolt a kivételes teljesítményhez.
„Úgy érzem, hogy egy nagyon áldott ember vagyok, hogy ezt másodszor is átélhetem, elsőre is fantasztikus volt” – nyilatkozta Szilágyi Áron az M4 Sportnak. Hozzátette, addig nem is hiszi el, amíg másodszor a nyakába nem akasztják az aranymedált. – „Ez nemcsak az én munkám, hanem a környezetemé is. Mindannyian nagyon küzdöttünk azért, hogy ez meglegyen, iszonyatosan boldog vagyok. Egyelőre az örömé a főszerep, az a dolgom, hogy ünnepeljek, és ezt meg is teszem.”
Daryl Homer az ötkarikás játékok honlapján elmondta: nagyon sokat dolgozott, hogy a tavalyi világbajnoki ezüstérme után ismét dobogóra állhasson, és mivel ez sikerült, nem csalódott a döntő elvesztése miatt.
„Négyéves utazás végén érkeztem el ide, és nagyon örülök annak, amit elértem. Örülök, hogy nagyon magas szinten vívtam. A nap elején azt mondtam, ha mindent kiadok magamból, akkor bármi történik, elégedett leszek” – nyilatkozta.
Hozzátette: a Szilágyi elleni döntőben némileg tompa volt és túlságosan védekező felfogásban vívott.
Szilágyi a magyar küldöttség hetedik érmét, egyben az ötödik aranyát szerezte. Győzött a párbajtőröző Szász Emese, valamint három számban – 400 és 200 vegyesen, illetve 100 háton – az úszó Hosszú Katinka, második lett férfi párbajtőrben Imre Géza és harmadik 200 méter pillangón Kenderesi Tamás. Az összes eddigi győztes a Vasas versenyzője.
„Ez egy nagyon nehezen megnyert olimpiai arany volt”
Annak ellenére, hogy fokozatosan javuló teljesítményt nyújtott, és az elődöntőben, illetve a döntőben már rendkívül imponálóan vívott, Szilágyi Áron úgy érezte, nagyon nehezen nyerte meg a kardvívás aranyérmét.
„Ez egy nagyon nehezen megnyert olimpiai arany volt. Mind fizikálisan, mind mentálisan rettenetesen elfáradtam, kiadtam magamból a maximumot. Nehéz pillanatokat kellett megoldanom, nehéz helyzeteket már a második mérkőzéstől kezdve – nyilatkozott a vegyes zónában az eredményhirdetése után. – Talán most nem voltam, olyan állapotban, mint Londonban, de a küzdeni tudással, a tudatos koncentráció erősítésével és jó taktikaválasztással sikerült megoldanom az asszókat.”
Ugyanakkor ő is úgy vélekedett, mint ahogy az külső szemlélő számára is érzékelhető volt, hogy asszóról asszóra javult fel.
„A másodikban leesett rólam egy teher. Aztán nehéz helyzet elé állítottak, hiszen öt-tíz perccel a megnyert asszóm után, már állhattam is föl a negyeddöntőre. Sikerült összekapnom magam, sikerült úgy koncentrálnom, mintha most keltem volna ki az ágyból és friss lennék. Ezek után már az ott mutatott teljesítményemmel is elégedett lehettem. Az elődöntőben már jó, helyenként szép tusokat is tudtam adni. A döntőre pedig jó taktikát választottunk, ami mindent vitt” – mesélte.
A Daryl Homerrel szemben elért 15-8-as eredmény ellenére szerinte nem volt könnyű a döntő.
„Olyan stratégiát kellett választani, amivel az ellenfelem roppant dinamikus és agresszív vívását már a pást közepén, rögtön a rajt után meg tudom törni, hogy ne tudja kialakítani a helyzeteit” – mondta.
Amikor a négy évvel ezelőtti döntőről, illetve a kettő összehasonlításáról kapott kérdést, úgy fogalmazott: „Én Londonban egy olyan állapotban vívtam az olimpiai döntőben, amelyik lehet, hogy nem lesz még egyszer a pályafutásom során. Ez most nem ilyen volt. Most sokkal tudatosabbnak kellett lennem, sokkal több energiámat vitte el az, hogy ne figyeljek a közönségre, hogy csak a következő tuson járjanak a gondolataim.”
Hozzátette, edzője, Decsi András mindig megnyugtatta őt, amikor kinézett rá, mindig felhívta a figyelmét, hogy csak a következő tus számít.
Az őszi edzőváltásról – arról, hogy Somlai Bélától eljött és Decsivel folytatta a felkészülést – azt mondta, korábban is azt nyilatkozta: beszéljenek majd az eredmények.
„Én úgy gondolom, hogy Decsi Andrissal jól megértjük egymást, harmonikusan tudtunk együtt dolgozni, és csodálatos, hogy egy ilyen jó felkészülés, amelyben tényleg jól éreztem magam nap mint nap az edzéseken, egy aranyéremmel is párosult a végén. Ugyanakkor korábbi edzőmnek, Somlai Bélának és nevelőedzőmnek, Gerevich Györgynek is nagyon hálás vagyok. Nélkülük nem lennék az a vívó, aki most vagyok.”
Arra a kérdésre, mit szól, hogy a Vasas ennyire előkelő helyen áll az éremtáblázaton, a büszkeséget említette először, majd úgy folytatta: „Azt hiszem, Magyarországnak és a Vasasnak is az ötödik aranyérmét szereztem ezen az olimpián. Hihetetlen egy olyan klubban sportolni, amelyikben tényleg családias a hangulat. Én kilencéves koromban ott kezdtem el a vívást, örülök annak, hogy már Tokióig megvan a szerződésem, és büszke vasasosként hordom ezt az aranyérmet.”
Szilágyi a címvédéssel a férfi kardozók egy szűk körű társaságához csatlakozott.
„Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen csapathoz tartoznék, ha megnyerném a második olimpiai aranyérmemet” – utalt arra, hogy a férfi kardban a duplázás előtte csak négy sportembernek sikerült. – Örülök, hogy ezt a magyar hagyományt feleleveníthettem, nagyon büszke vagyok természetesen. Rengeteg olimpiai bajnoka van a mi sportágunknak, és fontos a hagyományokat őrizni és emlékezni az ő sikereikre.”
„Áron vívását tanítani kellene”
Kamuti Jenő szerint a riói olimpián címét megvédő kardozó Szilágyi Áron vívását tanítani kellene.
„Asszóról asszóra vívott jobban, hasonlóan a londoni olimpiához. Kárpáti Rudi volt legutóbb, akinek sikerült a címvédés kardban, 1956-ban és 1960-ban, Áron most hasonló klasszis lett, mint Kárpáti” – nyilatkozott az MTI-nek a kétszeres olimpiai ezüstérmes vívó.
Hozzátette: Szilágyi olyan gyönyörűen és technikásan vívott, hogy „a nem vívóknak is kellett, hogy tetsszen az a mozgáskultúra”, amit bemutatott.
„Áron vívását tanítani kellene, s fogják is tanítani, ebben biztos vagyok” – mondta Kamuti Jenő, aki kiemelte a Vasas kardozójának fizikális képességeit is, mivel „senki nem áll olyan jól a lábán a mezőnyben, mint ő.”
A Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke szerint Szilágyi Áron győzelmén keresztül az egész magyar vívás tekintélye erősödött. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a 26 éves versenyző az edzések mellett két egyetemre jár.
„Áron kiirtotta a fejéből a gondolatot, hogy veszíthet”
Szilágyi Áron edzője, Decsi András szerint tanítványa egész egyszerűen kiirtotta a fejéből azt a gondolatot, hogy veszíthet, ezért, illetve az általa elvégzett munkát és felkészülést ismerve nem aggódott akkor sem, amikor nehezebb helyzetbe került az immár kétszeres olimpiai bajnok kardozó a riói olimpia szerdai versenynapján.
A 26 éves klasszis vívó felkészülését tavaly ősz óta irányító szakember nehezen szólalt meg az eredményhirdetés után, mint mondta, leírhatatlan, katartikus élményben volt része neki is.
„Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, az volt a cél, hogy érmet nyerjen itt Rióban. Ez volt kimondva, persze a titkos cél a címvédés volt” – beszélt a tavalyi közös munkakezdésről Decsi, hozzátéve, hogy egy olimpiai bajnok felkészítésének átvétele nyilvánvalóan komoly szakmai kihívást jelentett a számára, ugyanakkor Szilágyival teljes harmóniában, probléma nélkül dolgoztak együtt. – „Nem volt nehéz vele sosem, nem vitatkoztunk. Neki voltak kisebb bosszúságai, a vesztes Európa-bajnoki negyeddöntő után például öt-hat percig nagyon dühös volt magára, de végig azt sulykoltuk, a cél az, hogy mostanra legyen csúcsformában, és ezt sikerült elérni.”
Decsi András a szerdai verseny értékelését azzal kezdte, hogy a sorsolás miatt nem bánkódtak, ugyanis fokozatosan következtek az egyre erősebb ellenfelek.
„A mexikói elleni kezdés nagyon jó volt, aztán a fehérorosz már nehezebb. Bujkevics tudta, hogy fizikailag nem tudja legyőzni Áront, ezért tördelte a meccset, próbálta kizökkenteni őt, de nem lehetett” – mondta az edző, kiemelve, hogy akkor sem aggódott, amikor döntetlen környékén állt a második meccs a vége felé, mert tisztában volt azzal, milyen állapotban van tanítványa.
A román Tiberiu Dolniceanu elleni negyeddöntő komoly kihívás volt Decsi szerint, mert nagyon kevés idővel a fehérorosz elleni sikert követően kellett újra pástra lépnie Szilágyinak.
„Próbáltunk kicsit ügyeskedni, minél több időt nyerni. Amikor a többiek már álltak bevonulásra készen, akkor Áron még elsétált kicsit, hogy ezzel is nyerjünk egy pár métert, pár perc pihenőt” – jegyezte meg. – „Az elődöntőig aztán már egy jóval nagyobb szünet következett, s megbeszéltük, mostantól új verseny kezdődik.”
A négy között Szilágyira a dél-koreai Kim Jung Hvan várt, aki világranglista-másodikként érkezett az olimpiára. Amint Decsi András megjegyezte, versenyzőjének korábban többször is meggyűlt a baja az ázsiai vívókkal, éppen ezért külön készültek is rájuk, sikerült velük vívniuk, s az ellenük aratott győzelmekből és vereségekből is tanultak.
„Az elődöntőben bemutatott vívás taktikailag tökéletes volt, csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni” – jegyezte meg a szakember. – „A finálé előtt vártuk az ellenfelet. Az amerikai és az iráni versenyzőre is fel voltunk készülve, megvolt ellenük a taktika. Aztán Homer ellen a döntőben Áron nagyon koncentrált volt, minden tus után higgadt maradt, nem akart hülyeségbe belemenni, a fejében minden tust benne volt.”
A korábban a hongkongi és a szingapúri válogatott szövetségi kapitányaként is tevékenykedő 39 éves Decsi András külön kiemelte, hogy Szilágyi előtt mindössze négyen tudták megvédeni címüket ebben a számban.
„Ez hatalmas dolog, történelmi tett” – mondta.
Szólj hozzá