Mirabella, a csodálatos. Ugye milyen gyönyörű neve van? Az ember azt hinné: „Most végre megtaláltam az ideálist! Íme itt van ő, Mirabell: magas kálium tartalma védi a szívemet, elképesztő mennyiségű C- és B-vitamin tartalma általános roborálóvá teszi, vagyis sokkal gyorsabban gyógyulok tőle. Az ég tudja hány nappal lett hosszabb az életem!”
Imigyen romantikáznék a fa alatt e finomságot majszolva, amikor megjelenik a bölcs magyar és azt kérdi: „Maga meg mit csinál itt a házam előtt? Fosókát fal? Maj’ meglátja, egész nap a WC-n fog tengődni!”
Hát mit ne mondjak, alaposan bemostak a romantikámnak. Érdekes, hogy az a tény, hogy az alkoholtól sok ember hányni kezd, még nem sok bölcs magyar embert rémisztett el a fogyasztásától.
Mirabella, a csodálatos – de magyarul csak fosóka ebben az esetben olyan, mintha ő lenne a félig teli vagy félig üres pohár. A franciák, akik félig telinek látják ezt a poharat, istenként tisztelik attól függetlenül, hogy az ő beleiket is kitisztítja, hiszen aki kicsit is tisztában van az egészség kérdésével, tudja, hogy minden betegség a bélben kezdődik. Nem árt hát néha beküldenünk egy „takarítónőt”, esetünkben Mirabellát, hogy fogja a seprűjét, felmosóját és a lehető legtermészetesebb tisztítószereit és vitaminból szőtt mikroszálas kendőcskéivel végigmossa azt a mintegy 8 méter hosszú folyosót a hasunkban, amit többnyire akkor tudatosítunk, amikor az orvos tükrözni kezdi. Ha legalább elvétve megkínálnánk magunkat egy tiszta és vitamindús gyümölccsel, tiszta vízzel sör helyett és nyers zöldségekkel hamburger helyett, azzal sokat tennénk a tükrözés későbbre halasztásáért. A magyar ember a félig üres poharat látja: a fosóka nem véletlen kapta a nevét. Felér egy beöntéssel. De éppen ez benne a legjobb. Miközben a szervezetedet feltölti sok fontos ásványi anyaggal és vitaminnal, végigszalad a testeden és útközben szuperhősként magával ránt mindent, aminek semmi keresnivalója odabent, és addig gyorsul, hogy azoknak eszébe se jusson visszafordulni. Szépen megtisztít a felesleges salakanyagoktól. Képzeljük el, milyen lenne egy versenyre egyszer teljesen megtisztított bélrendszerrel érkezni, egy töltött kuka érzése helyett. Na ezt teszi velünk Mirabella, a takarítónő. Bátran lakmározzunk belőle és ne felejtsük el: csak azt fogja kivinni, amire már nincs szükségünk. Cserébe pedig ott hagyja nekünk a sok-sok vitamint, amitől erősnek, energikusnak és tisztának érezzük magunkat.
De van egy másik, erősen félreismert növény is: ez pedig a madárberkenye. Már hallom is az aggódó anyák hangját: „Azt a madarak eszik, ne nyúljunk hozzá!”
Csak csöndesen jegyzem meg, hogy a tudás hiánya ebben az esetben némi bölcsességgel párosul, hiszen, ha fogalmunk sincs melyik bogyó ehető és melyik nem, akkor jobban járunk, ha mindet a madaraknak hagyjuk. A tovább nem adott és elfeledett népi bölcsességek korunk nagy hiányosságaihoz és tévútjaihoz vezetnek. Csak hogy két egészségünket érintő ilyen félreértést említsek a példa kedvéért: napjaink ilyen elhanyagolt árva gyermeke lett a magas láz, illetve a természetes úton való szülés-születés is. A magas láz a test egyik legerősebb saját fegyvere a vírusok és baktériumok elleni küzdelemben. Csillapítása olyan, mintha visszaröppenve az időben egy lovagi párbajban kedvesünket úgy igyekeznénk győzelemre segíteni, hogy keszkenőnk biztató lengetése helyett egy láthatatlan köpeny alá rejtőzve leroncsolnánk a küzdőtérre és belecsimpaszkodnánk a karjába aggódva, hogy mi lesz vele, ha megvágják. A következményeket hadd ne ecseteljem. Ahogy az ellenfél sem állna ott arra várva, hogy drágánk végre összeszedje magát és harcoljon (hiszen minket ugye nem lát), úgy a baci és a vírus se érti, miért szabad a pálya: „Nézd már, de frankó-kellemes harminchét fok van ebben a fincsi kis testben! Nosza szaporodjunk iziben!” A testünk, mint a veszett küzdene, mi meg kikapcsoljuk a vészjelző rendszerét. Ha megkérdezzük azokat az anyákat, akik voltak elég bátrak ahhoz, hogy ne nyúlkáljanak mindjárt lázcsillapítóhoz, arról, hogy mit tesz a magas láz, azt mondják: a test bölcsessége határtalan. Negyvenegy foknál nagyon ritkán viszi feljebb a lázat. A gyerek nyilván ramatyul néz ki, ha negyven fokos láza van. Viszont cserébe másnapra meggyógyul. Még a legmakacsabb influenza sem tart két-három napnál tovább. És akkor sem érdemes belsőleg csillapítani, hadd dolgozzon. Elég, ha rendszeresen borogatjuk, prizniceljük, az is csillapítja a lázat, de mégis hagyja a testet küzdeni a betegséggel. Természetesen itt a normális fertőző betegségek okozta természetes lázról beszéltünk, mert ebben az esetben maga a test akadályozza meg az ennél magasabb lázat. Ha a láz 41,5 fok fölé emelkedik, az arra utal, hogy a lázat nem fertőzés okozza, hanem valamilyen szervi elváltozás, ezért azonnal orvoshoz kell fordulni, mert a 41,5 fok feletti láz életveszélyes elváltozásokhoz vezethet a szervezetben.
A szülés esetében is nagyon hasonló a helyzet. Az anyák teste simán helyben hagyja a legtökéletesebb CIA beépített vészjelzőrendszert. Tökéletesen működő receptorai folyamatosan monitorozzák a baba állapotát és azonnal reagálnak, ha baj van, csak hagyni kell működni: nem lefektetni a hátára, nem torkig begyógyszerezni, metszeni, beönteni, eltiltani ételtől-italtól, aminek egyetlen célja van: az orvosok dolgának megkönnyítése. Sok esetben az állítja le az anya vészjelző készülékét, hogy elhiszi, hogy nincs neki, és elhiszi, hogy a műszerek jobbak. Pedig számtalan tapasztalat bizonyítja, hogy ebben az állapotban az anyának nem könnyebb háton fekve csöndesen küzdeni az élet legnagyobb erejével, sőt… Az anya, ha békén hagyják, nem molesztálják, nem kötik rövid pórázra, elég extrém dolgokat művel szülés közben, de annak megértése, hogy miért kell egy anyának szülés közben teszem azt azonnal meginnia 3 teljes citrom levét, vagy öt liter vizet, hogy miért kell a gátra olyan forró borogatás, ami szinte perzseli a bőrt, nos ezek lehet, hogy meghaladják a férfiember fogalmi határait. Márpedig a szülészek többsége olyan emberi lény, aki nem csak hogy nem szült soha, de nem is fog: vagyis férfi.
De visszatérve az erdei futásunkhoz, és a madárberkenyénkhez: tanuljuk meg, mi az, ami a szabadban megehető és mi az, ami nem, vagy nem mindig, vagy nyersen nem, de főve igen, vagy csak keveset szabad belőle enni. Ha az erdőkben kirándulunk, futunk, ne hagyjuk ki azokat a finomságokat, vagy éppen nem finom, de tápláló növényeket, amikkel kényeztethetjük vagy gyógyíthatjuk amúgy is renyhe emésztő- vagy egyéb szerveinket. Ilyen természetes gyógyír a madárberkenye. Ez a bogyó nem egy ínyenc csemege, és többnyire inkább főve, szószként elkészítve vagy kandírozva jó. Viszont olyan sok benne a C-vitamin, hogy még főve is marad benne, és magas A-vitamin tartalma és a megmaradt C-vitamin erősíti az immunrendszerünket és gyorsítja az anyagcserét. Persze, ha éppen futunk vagy hátizsákolunk, edzünk a természetben, akkor az anyagcsere rendszer egyébként is jobban pörög, így ez inkább azoknak jó hír, akik leadnának pár kilót a feleslegből. Mivel a magyar lakosság több mint fele túlsúlyos, ez mégis egy általános jó hír. De még a legfittebb ember mája sincs olyan jó állapotban, hogy ne férne rá egy alapos erősítés, és a madárberkenye ebben is élen jár. A sokat emlegetett bélflórának is jó barátja. Szóval nincs miért aggódni, a madárberkenyében mindenki találni fog legalább egy olyan tulajdonságot, ami neki segít.
Recept
A madárberkenye, mint mondtam nem túl finom nyersen, ezért egy receptet is leírok, amivel feldobhatjuk a magyar konyhaművészet paprikából, borsból, húslevesből, lecsóból, halászléből és disznótorosból álló palettáját.
Íme:
200 g madárberkenye
200 ml citromos víz
1 ek. vaj/margarin
1 hagyma
1 tk. liszt
1 tk. zöld bors
100 ml növényi tejszín
só ízlés szerint
cukor/vagy más édesítő ízlés szerint
A leszárazott bogyókat feltesszük főni 10 percre citromos vízben. Közben a hagymát megpirítjuk olajon és rátesszük a lisztet, amit kicsit megpirítunk. Beleöntjük a növényi vagy rendes tejszínt és hozzáadjuk a bogyókat az ecettel, felfőzzük, majd sóval zöld borssal ízesítjük, végül pürésítjük. Ha kesernyés a szósz, akkor cukorral vagy más édesítővel édesítjük.
A madárberkenye gyenge vizelet- és hashajtó, vesekőképződés és húgyúti betegségek ellen javasolt megelőző szer. Friss gyümölcsét vitaminpótlásra fogyasztják. Cukorpótlóként is használják.
És ha végül mégsem esszük meg, mert nem ízlik, még mindig használhatjuk arra, hogy elűzzük vele a boszorkányokat, ahogy Bulgáriában szokás.
Szerző: Malomsoky Ildikó – terepsport.hu
Szólj hozzá